Akik szerint lelki okok miatt nem jön a baba (beszélgetős fórum)

Érdekes dolog ez, mert van amikor úgy érzem már biztosan fel vagyok készülve a babára és úgy bánom hogy még nem kezdhetek bele, de aztán jön a sok várakozás, csalódás és néha elbizonytalanodok hogy tényleg szeretném e vagy ez csak ilyen berögződés hogy mindenkinek kell gyerek, ez a normális.

De érzem a lyukat az életemben és szerintem a gyerek hiányzik belőle, egy drágaság akit imádsz és értelmet ad a mindennapjaidnak. Mert így elvagyunk, de olyan üres lett minden...egy ideig a munka éltetett, de most már nem tölt ki...persze szeretem a férjem, nem ott érzem hogy hiányzik valami hanem tovább kell lépnem, de sajnos itt ragadtam és ezért nem vagyok harmóniába önmagammal, érzem hogy nem a helyemen vagyok.

Lux Elvira egy életen átt ezzel foglalkozott, és még ma is foglalkozik. Neki már nagyon sok párnál sikerült. Érdemes tőle - és persze más hasonló szintű szakemberektől sokat olvasni.

Komoly körökben nem kérdés a "babátlanság" lelki eredete. Még akkor is, ha látszólag ez valamilyen fizikai okban ölt testet, mert az se véletlen... De bőven elég olyan van, ahol nincs meg a fizikai ok, mégse jön a baba.. A mai világban (értem ezalatt már az 50-es évektől kezdődő időszakot) ez nem is csoda, hiszen alapvető ellentmondásba kerültek a külső elvárások, a belső ellentmondásaink, a párkapcsolatok, meg a biológiai valónk. Ember legyen a talpán, aki ezt le tudja kezelni. Szóval ez nem ciki. Az lenne a ciki, ha mi nők - és férfiak és "párok" - nem reagáltunk volna erre valahogy.. Ha mástnem úgy, hogy blokkoljuk a "normál" működést.

Viszont a komoly szakemberek azt se kétlik, hogy adott esetben ez több szakember, orvos együttes munkáját igényli, szóval a fizikai vonal sem hanyagolható el..

Mindenképpen hivatalos pszichoterapeutát javaslok, én mást nem engednék a "lélekhez" nyúlni. Egy ilyen szakember kb. 2x6 évet tanul, mielőtt kiírhatja, hogy ő az.. Utána lesz kezdő. Olyanhoz nem mennék, aki egy év alatt valami "alternatív" módszert sajátított el...

Érdemes itt kezdeni az olvasgatást.

Főleg Lux Elvira írásait ajánlom, de a legtöbb a többiektől is vannak jó írások..

[link]

Igen, 16 hetes a pocaklakó! Bízunk és reménykedve várunk. A harmadik baba 20 hetesen lett angyalka. De bízunk, most nem lesz semmi baj!

Sok szerencsét a fórumindítónak és mindenkinek!

Hát én nem voltam még ilyenen, de hogy sokmindenre képes az agy az biztos.

Remélem mindenkinek sikerül megoldani, feloldani a dolgait és mindenkinek köszönöm hogy írt.

Talán én nem tartom magam elég erősnek, ezért is gondoltam az elején hogy nem agyalok csak belevágok, de úgy tűnik helyre kell ezt tennem magamban.

Nekem is kicsit "abszurd" az egész, és eléggé szkeptikus vagyok... a barátnőm is volt valami oldás-bigyón, és tényleg tíz perc alatt megmondta, hogy a magzati életének hanyadik hetében volt életében valami törés, utána meg életének első x. hónapjában... lehet, hogy igaz, de nem tudom...

Őszintén, akit kívülről megrugdosnak, az nem elég törés a magzati életében? és mégis fog tizenévesen is gyereket foganni és megszülni.

Nem, az én teóriám, hogy a túlzott agyalás, idegeskedés ami leginkább hat az egészre, jah és a szerencse, vagy a sors kinek mit oszt.

Lehet, hogy szimplán rosszhoz mentem, igen:-)

Nekem ez akkor is elképzelhetetlen, hogy az összes mindenféle lelki okot, amit magzati kora óta cipel az ember, mindössze egy óra alatt el tudja tüntetni.

Azt mondta nekem, a következő hónapban teherbe fogok esni, ha mégsem, akkor az a akarmám miatt van:-) Szóval reklamációnak helye nincs:-) (Persze nem így lett, igaz egy percig sem vettem komolyan.)

Gondoljatok bele, ,mennyiren állnak sorba örökbefogadható babáért: ha tudat alatt nem szeretnének sajátot, hogyan lennének képesek egy idegen gyermeket szeretni?

Most akkor te vagy Tara82 is? Sose értettem, hogy miért kell több nick, de legalábbis 1-2 órán belül miért kell váltogatni? Na mindegy...

A legújabb feltevések szerint pl. a PCO már az anyaméhben kialakul, tehát jó messzire kell visszamenned, ha ezt lelkileg szeretnéd korrigálni.

De ha úgy érzed, hogy ez segít rajtad, biztos sokat számít, mert könnyebben fogod venni az akadályokat. Egyik barátnőmnek 2 vetélés után a harmadik baba megmaradt, előtte volt kineziológusnál, váltig állította, hogy az segített. Azt rendszeresen elfelejti, hogy akkor kapott progeszteronpótlást is, ami szintén nem elhanyagolható szempont:-) Azt senki nem fogja tudni megmondani, hogy miért maradt meg pont az a baba.

Nekem sajnos a kineziológus nem vált be, igaz, nem is tűnt hitelesnek, tehát nem tudtam hinni benne. Persze nyilván ezt is lehet többféle szinten űzni.

Nálam nem hiszem hogy lennének lelki okok. Testiek viszont vannak, és nem akkor kezdődtek amikor próbálkozni kezdtünk, hanem mióta nő lettem, csak így végre kiderült miért görcsölök minden hónapban úgy hogy felkelni se tudok (endometriózis) miért vagyok mindig fáradt (pajzsmirigy alulműködés)...stb.

De hallottam arra példát hogy második babával valaki túl korán esett teherbe és bizonytalankodott, majd elvetélt... nem hiszem hogy véletlen.

Szóval ha tudod hogy lelki gond van, tényleg érdemes kicsit befelé fordulni (akár egyedül, akár segítséggel) és rendezni a gondolatokat, feldolgozni a félelmeket.

Sok sikert mindenkinek! :)

Ezt cáfolom! A nőgyógyászom is megmondta, hogy teljesen egészséges párnál, még megfelelő időben történő együttlét esetén is a 20-as évek második felében teljesen normális a fél év próbálkozási idő, és a kor előrehaladtával ez az időtartam természetesen csak növekszik.

Maguk az orvosok sem tudnak ezzel mit kezdeni, hogy valakiknél elsőre összejön a baba, míg mások évekig várakoznak rá mindenféle testi probléma, betegség nélkül, egészségesen.

Én saját magamon látom, hogy a túlzott akarás és a stressz befolyásolja a fogantatást. Második babára várakozunk és egyáltalán nem akar gyorsabban jönni mint az első, természetesen Őt legalább ugyanannyira szeretném, mint a Kislányomat vártam, és szeretem.

Persze olyanoktól nem tudok elfogadni "okosságokat", akiknek gyakorlatilag elsőre összejöttek a gyerekeik, hogy ne görcsöljek, stb. Nem görcsölök egyébként, csak szimplán nagyon szeretnék Testvérkét. Ennyi. Ha nem jöttek volna hamar a babáik, gondolom ők is agyalósabbá váltak volna, de mivel szerencsések voltak, van aki háromszor-négyszer is, így nem tudhatják hogyan viselkednének egy ellentétes helyzetben.

Köszi szépen:)

Semmiféle energiamezőt nem néztek, ezek kineziológiai blokkoldások voltak,különböző módszerekkel. Lehet tudni mi volt az akadály: szüléstől való rettegés, megfeleléstől való félelem(mármint hogy nem leszek jó anya) ezeken belül és mellett anyától kapott negatív hozzámállás,pesszimizmus.

Nem kell tragégiákra gondolni, szép gyerekkorom volt, nem vertek, nem volt nagy traumám, csak az egyéntől függ,mit raktároz el a kis tudatalattiban ami blokkol dolgokat!

Természetesen járok orvoshoz, gyógyszert szedek hogy helyreálljon a hormonháztartásom, de szerintem oka van hogy miért akkor borult fel mikor babát akarunk, a szervezet okosabb mint gondolnánk...és ha nem teszem helyre ezt magamban lehet a kezelés nem elég, sajnos nem tudom megmondani hogy mi lehet az ok nálam, azt érzem hogy van bennem bizonytalanság, de már nagyon időszerű lenne a baba.

Kettős érzelmeim vannak ha őszinte akarok lenni.

Igen, sokunknak ez már mind megvolt, ovu teszt, párna, hőmérőzés, gyertya állás, teák, orvosok, kivizsgálások, problémák....

Nekem a hormonjaim nincsenek rendben és cisztát is találtak nálam, érdekes hogy mielőtt próbálkoztunk nem volt baj, hormonom ok, ciszta nem volt. Vajon véletlen hogy pont ebben az időszakban borult fel a hormonháztartásom? Tehát én tudom hogy nekem helyre kell hoznom magam, de úgy gondolom ha ezt a tudatalattim blokkolja akkor hiába a gyógyszer....Nem tudom, szeretném már a babát de tartok is tőle hogy milyen lesz minden, hiszen megváltozik az életem utána...

Szia,

ha te ebben hiszel, akkor próbáld meg felszámolni a lelki okokat. De ezzel párhuzamosan azért hallgass az orvosokra is, mert probléma esetén önmagában lelki síkon nagyon nehéz egészséges terhességet produkálni. Kb. annyira, mintha férfi nélkül akarnál teherbe esni.

Szia!

Nekem is furcsák ezek a dolgok, és kicsit hihetetlenek és kicsit talán hihetőek is.

A második vetélésem után elkezdtek vizsgálgatni, majd azt monndta a doki hogy ha szervi bajt nem találnak, akkor érdemes lenne elgondolkodni a pszichológuson. "Szerencsére" találtak szervi bajt és kezelteük is.

Aztán mikor a harmadik babát is elveszítettk (nem a szervi baj miatt,hanem mert a baba volt beteg) én magam döntöttem úgy, hogy pszichológushoz megyek a gyász feldolgozása miatt, és azért, hogy ne legyen lelki akadálya a következő babának.

Ahogy én el tudom képzelni, talán olyan okok lehetek, hogy gyermekkorban elszenvedett sérelem, (p. ha valakit vertek a szülei, vagy az iskolában kiközösítették, elnyomtak a testvérek), vagy ahogy írtad a "nem leszek jó anya", nem fogom tudni ellátni. Vagy a függetlenség féltése, vagy esetleg párkapcsolati probléma, ha pl. a férj akarja de a nő nem. Én ilyesmikre gondolok.

Gratulálok :))) Sok egészséget nektek.

Megkérdezhetem hogy itt csak az energiamezők színelváltozásait nézték hogy hol van probléma vagy itt ilyen lelki blokkokat is oldottak neked? Lehet tudni mi volt a baj?