Tervezett császárral szülés (beszélgetős fórum)

Ha vki természetesen akart szülni, de mégis császár lett belőle, én nem is értem, hogy miért csügged, hiszen valszeg vmi oka csak volt, hogy az mellett döntöttek!!!

A legfontosabb, hogy egészséges babája született!!!

Vannak, akik visszaforgatnák az időt, csak hogy császárral szülhessenek, mert bár teljesült a vágyuk a természetes szüléssel, de oxigénhiányos állapotba került a picúr, s most dokiról-dokira járnak, tornákról-tornákra, s tán sosem lesz teljesen egészséges a gyermekük...:((((

Akár császár, akár természetes szülés, mindegyiknek van rizikója.

A rokonságomban ketten is vannak, akik természetes szülés után haltak meg: az egyiknek a fejében elpattant 1 ér valszeg az erős nyomás hatására, 2 gyereket hagyott hátra, a másiknak hólyag keletkezett a méhénél (pontosan nemtom mi volt az), hiába fájt neki, nem ment dokihoz, s 5 hónapos volt a picúr, mikor összeesett, s meghalt. Mondjuk utóbbinak dokihoz kellett volna mennie...

A férjem rokonságában császáros szülés után olyan hanyagul varrták össze, hogy később minden "likon" folyt a dolog, szóval nagyon elcseszte a doki, pedig sok pénzt hagytak nála. Utána kórházról kórházra kellett járni, hogy túlélje.

Szóval van rizikó, bárhogy is szül az ember...

Örüljünk, hogy van gyermekünk, hiszen vannak, akiknek a szülés lehetősége sem adatik meg!!!!

ítéljetek el,de Én nem tudom megérteni,miért akar valaki császárral szülni.Mindkét szülésben volt részem,de a császár után azt mondtam,inkább 10-szer simán,mint mégegyszer császárral.

Ha a baba,az anya,vagy mindkettő élete veszélyben van,akkor indokolt a műtét,de csak azért,mert valaki fél a fájdalomtól,vagy mert félti az alakját,sztem nem normális dolog.

Hol van a cikíró???????

Bármit megtettem volna, hogy természetes úton szüljek, de drága Kislányom érdekében ez nem így lett. Persze így már mindegy, mert Ő jól van, és csak ez a lényeg.

Mégis valahol fáj, hogy nem élhettem át ennek a csodának a háborítatlanabb változatát, hogy úgy legyen, ahogy az meg van írva a Nagy Könyvben. Hogy Picikémet nem adták oda nekem mikor megszületett, és onnantól két hétig nem foghattam meg, mert kétórásan inkubátorba került. Bízom benne, hogy második Babánkkal megtapasztalom a természetes szülést is. A császárt soha nem kértem volna magamnak, nem is fogom, hacsak nem muszáj. Márcsak a több napos utólagos fájdalomért sem :-))

Az nagyon jó lehetett, hogy megkaptad egyből a picit! Szerintem sajnos ez nem mindenhol van így.

(egyébként ebben nincs tapasztalatom, csak úgy tudom császár után eltelik 6-8 óra is, mire megkapják egyáltalán a babát)

Ez nem igaz. A mai fiatalok körében inkább az elhízás dívik. Csak egy középiskolai osztályt kell megnézni. Az én lánykoromban nem volt jellemző hogy az osztály felének jókora úszógumija van.

(Anyósom 160 cm-es és 45 kilós asszonyka volt és 5 kilós gyereket szült meg minden probléma nélkül.)

Nem kell ehhez fedő indok. a mai nők sokkal vékonyabbak, és ezáltal alkalmatlanabbak a sima szülésre, még ha a természet megalkotta és felkészítette nőt a terhességre, és szülésre.

Én sem voltam egy molett lány, mégis világ életemben 40-42 ruhákat viseltem. ez a méret mai szemmel már molett. A mai fiatalok meg jó ha 36-38 as ruhákat hordana, és az a sztenderd méret....

hogyhogy nincsen fájdalomcsillapításra megfeleő felszerelés?ezt nem értem.Miért?Bár volt ott a kórházban egy csaj aki a császár után kijelentette, hogy neki ne adjanak semmit.Ne mérgezzék.A fogait összeszorította és könnyes szemekkel csinállta végig az amúgy is fájdalmas dolgokat.

Sajnálltam de ez az Ő döntése volt.

Sziasztok!

Nekem 2 csaszarom volt, orvosi javaslatra, nem sajat otlet. Bar nem eltam at a rendes szulest, nem erzem magam semmivel se kevesebbnek. Engem is sokan kerdeztek, nem e sajnalom, hogy nem hagyomanyosan szultem. A vallasz nem, mert a legfontosabb dolog az egeszseges kicsi babam akit mindennel jobban szeretek.

Sziasztok!

ÉN is szültem így is úgy is. Először természetesen, majd császár. (sajnos ez utóbbi életmentő volt, csak számomra sikeresen :()

Most már szeretnék újra babás lenni, és már beszéltem a következő szülés lehetőségéről a dokimmal, mert minden vágyam az volt, hogy újra természetesen szülhessek.

Most már beletörődtem, hogy ez nem lehetséges.

Nekem a legnagyobb ellenérveim a császárral kapcsolatban:

Nem kaphatom meg utána a babát, félek attól, hogy valami hátrány éri, hogy hirtelen kiszakítják onnan, és hogy nem tudom azonal megszoptatni.

Arról vitatkozni, hogy melyik jobb nem érdemes.

Ráadásul nem is mindig a szülő anya az igazi anya. Inkább az aki felneveli a gyereket.

De ettől függetlenül a fájadalommentes szülés nem kell hogy műtétet jelentsen.

Mindenki maga döntheti el, hogyan szüljön.

Én bizonytalan voltam. Végig beszéltem a dokival a tervezett császáros szülést (könyvelőként jó lett volna 20-a és elseje között szülni), legyen-e EDA vagy sem...stb.

Az élet úgy hozta, hogy túlhordtam majdnem 2 héttel, magától elment a magzatvíz, nem tágultam (tágítót kaptam), kaptam EDA-t (még a doki sem volt biztos, hogy a vége természetes szülés lehet-e), elakadt a kiskrapek (lassult a szívhangja)..., majd vákummal segítették ki.

Végül is szerettem volna a "teljesen természetes" szülést, hüvelyi úton jött, de kinyomni nem igazán tudtam, mert nem tágultam olyan gyorsan, mint kellett volna. Volt gátmetszés is, bár ott volt bennem, hogy jó lenne gátvédelemmel.

A lényeg, 160 cm "mély" vagyok, de született egy 62cm-es 4270 grammos fiam. Ja, és nem bántam meg, hogy így alakult. Így is fájt, de teljesen természetesen nem ment.

(A bevallásokról meg annyit, be volt készítve beküldésre egy kupac, ha 20-a előtt szülök:))

Ítélkezni nem tudok. Valamilyen szinten mindkét oldalt megértem.

Azok akik nem tájékozódnak császárt sem fognak programozottan kérni.

Ez az anya kérésére csupán magán kórházakban lehetséges, de szerintem ott is ki kell valami fedő indokot találni.