Tervezett császárral szülés (beszélgetős fórum)

Nem annyira, mint a szoptatás, tapasztalat!!!

Amikor fejtem, sosem éreztem a méhemet, hogy fájna, de amikor Máté cicizett, igen!!! És mindig véreztem is szoptatás alatt. érezhető volt a különbség!

Természetesen ez a gyermekágyi időszak alatt volt...

Sziasztok!

Én teljesen megértem a cikk íróját, egész kislánykoromban és nagylánykoromban is rettegtema szülsétől, babát szerettem volna, de azt az irtózatos fájdalmat nem, amivel jár, egyszerűen tényleg nem bírom a fájdalmat, és hiperérzékeny vagyok, bárki bármit mondhat én ismerem magam, ennek ellenére 2009 tavaszán, amikor kiderült hogy terhes vagyok, hát tudtam hogy meg kell szülni majd a babát, mégis a legcsodálatosabb boldogság öntött el és nem a rettegés, de időnként felötlött hogy hogyan is fogom megszülni, tudom nők milliárdjai szültek...

A sors és nem én, mege gy nőgyógyászati probléma eldöntötte és a terhesség 15. hetétől tudtam hogy császárral és csakis császárral szülhetek.

Megkönnyebbülés, egészen addig amíg a műtétre nem került sor, mindneki nagyon kedves volt, főleg az altatóorvos, de leginkább szörnyű volt, ahogy cibálkták a hasam és a belső szerveim és aztán kipattintották kis Nádját, az volt a leggyönyörűbb perc felsírt és én is sírtam.

Utána kértem, némi altató, nyugtató szerűséget.

Aztán jött az igazi rémálom, fekküdtünk, mint a zsák krumpli, nyomkodták a hasunkból a vért, pokoli fájdalom, egy idő után fel kellett kelni, de pokolian fájt a has, ez egy nagy hasi műtét., jajj, mint az öreg nénikék botorkáltunk, de ha babára gondoltam, próbáltam fogakat összeszorítva kihúzni magam és a legfittebb anyukának tűnni, és nemsokára ezek a viharvert hétrétgörnyedt fájó hasú anyukák megkapták a babákat, na az volt az igazi kiképző tábor, de természetesen akkor már minden "kín" boldogság volt, mert ott voltak a csodás kis tökmag babácskák.

Szóval én nem foglalnék állást, de ha valakinek nem muszáj a császár, gondolja végig alaposan.

És nem utolsó sorban, sokkal nehezebben regenerálódik a test, megy vissza a has....

Ugyanakkor a félelmet én is megértem, szerintem ez mindenkinek a szabad választása kell hogy legyen.

"láttam a császáros babák légzés problémáit, azt h életük első (jó)néhány óráját inkubátorban töltik, távol a mamától, néha üvöltve, sírva "

Azok az újszülöttek kerülnek inkubátorba, akiknek problémájuk van. Ez általában az életmentő császármetszésnél van.

Az én fiaim sem kerültek inkubátorba, viszont a természetes úton született ott kezdte..

Nem indokolt, hogy egy anya 16 órát vajúdjon, és úgy préseljék ki belőle a babáját, az sem természetes.

Örülj neki!;)

Nekem éjjel fél 2 körül elfolyt a magzatvízem, tökéletesen, rendben beindultak a fájások, majd reggel 6kor beadták az oxit(de hogy minek???) és onnantól alig vol fájásom, vagy nagyon össze vissza...tehát nálam cak rosszat tett...

Nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak a legtöbb esetben felesleges, szerintem!

Nekem délután volt a műtét és másnap hajnalban állítottak talpra, kellemetlen volt, de nem volt vészes szerintem(legalábbis nekem), egyből meg is kaptam a Kicsifiút:), és onnantól velem volt végig!

Ja és a katétert nekem is akkor vették ki, mikor először felállítottak, vagyis mielőtt felállíttak!:))

Máté este 22:36-kor született császárral és másnap délelőtt nekem is fel kellett kelnem, onnantól mindenhova egyedül mentem, kivéve az első zuhanyt, ugyanis amint felálltam, elöntött a vér és teljesen elszédültem, azt hittem, ott esek össze.

de amint jobban lettem, egyedül jöttem.mentem, tettem-vettem.

Természetesen fájt a vágás

szia Ági:)))

hogy vagytok?

Bende baba?

Teljesen egyetértek Veled!

Nekem is császárom volt, nem fájt, semmi problémám nem volt belőle, csütörtökön délután volt a műtét, hétfőn már otthon ebédeltem, semmi fájdalmam nem volt, pedig nem kaptam fájdalomcsillapítót!

DE soha nem fogom elfelejteni, hiába gyönyörködöm és szeretem mindennél jobban a fiamat, hogy az első éjszakát külön kellett töltenünk...

Szülés után rengeteget tájékozodtam, és tudom, hogy sikerült volna természetes úton is megszülnöm, ha hagyják, és nem jönnek a szokásos kötelező dolgok (oxitocin, folyamatos ctg=fekvés...stb.), és persze, ha nem sietetnek...

Sokaknál van úgy császár, hogy nincs igazi indoka!

Hogy valaki meg alapból így képzeli el a szülést, mint a cikkíró...hááát, ezt nagyon nehéz megértenem, de elhiszem, hogy van ilyen és tiszteletben tartom, bár megérteni tényleg nem fogom!

Lehet ha természetes úton is szülne háborítatlanul, akkor az lenne a csoda számára!:)

DE nem ettől függ, hogy ki milyen anya, azért ezt ne keverjük ide!

6 órával császár után fel kell állni (segítséggel), és sétálni kell, asszem, hogy belül rendeződjenek a dolgok.

És utána is szóltak, hogy sétálgassak...

És utána a fiamat is kézhez kaptam egész napra, tehát nincs tétlenség akkor.

Mikor aludt a fiam, akkor tudtam pihenni...

Bizony sok százezer nő kibírta, ez így van. Aki szült császárral, az el tudja mesélni, hogy ugyanúgy vannak fájásai és bizony a fájdalom a komoly hasi műtét után nem leányálom. Mint két helyen is írtam, mindkét szülési nemben részesültem. Butaság azt gondolni, hogy aki császsárral szül az kényelmes stb. Nem az. Még akkor sem, ha egyesek valóban félnek a fájdalomtól és így szeretnék megúszni. A fájdalom van és azt sehogy nem lehet kikerülni. Mellesleg, MINDANNYIAN MÁSOK VAGYUNK!!!!! Mindenkinek van olyan szitu az életében, amit kifogásolni lehet, mert mi nem úgy gondoljuk. Bántani a másikat itt virtuálisan felesleges. Saját maga döntését az ember azért hozza meg, mert úgy gondolta az a választás jó neki, ha nem a saját felelőssége, saját magának tartozik elszámolni.

További szépet mindenkinek! :-)

Én mint írtam, világéletemben úgy képzeltem, hogy császárral fog a gyermekem megszületni.

Biztos azért, mert a családban emiatt volt tragédia és anyu mindig azt mondta, inkább fizetünk, de császáros lesz.

Végül a természet megoldotta, császár lett és a következő is az lesz.

Semmi köze az alaknak.

Nem hinném, hogy piedesztára kell emelni a természetes úton szülő nőket és pellengére állítani az önként császárt választókat.

Azt írják sokan, hogy "félt a fájdalomtól, azért kért császárt", és ettől már nem is jó anya?! És akik EDA-val szülnek természetes úton, azok már jó anyák? Mindenki maga választ.

Ettől szerintem nem függ semmi. Az a jó anya, aki szereti a gyerekét és egyebek. :DD

Én egész terhesség alatt azt gondoltam, hogy "csak nehogy császár legyen a vége"! Valószínű ezzel be is vonzottam. És a természet úgy alakította, hogy nem tudott természetes úton megszületni a kislányom. Utólag már hálás vagyok a dokimnak, hogy abban a pillanatban úgy döntött, hogy ezt nem hagyja már tovább és megyünk a műtőbe. Jól döntött. Kislányom 4720 grammal és 58 cm-rel született meg. Nagy volt. :))

És akkor már inkább egy császár, mint vákuum vagy hasba térdelős,kipréselős. Mert valószínű, hogy ez lett volna, ha hagyja a folyamatot.

És az említett alagút teszt: ha programozott császár van (akár orvosi indokkal, akár kérésre mindegy), akkor van lehetőség felkészülni, a babát felkészíteni és kisebb lesz a hátránya, mint egy komplikáció miatt beíndított szülésnél vagy hirtelen császáros szülésnél.

A 21. században meg erre is van már orvosi segítség, hogy ezeket a traumákat feldolgozza az ember.

egyetértek legyen oka a császárnak

ennyire nem lehet elkényelmesedni

főleg ha először szül,azt se tudja mennyire fájna

de át élte volna akkor lett volna még lehetősége esetleg fájdalomcsillapításra

de én még azt se kértem .eszembe se jutott ,valahogy erőt adott a baba és az,hogy rajtam kívül már több száz sőt ezer nő kibírta

olvastam a cikket, érdekesnek tartom

3-at szültem, minden segítség és beavatkozás nélkül. Büszke vagyok rá.

ha probléma, nehézség adódik az életemben, szinte mindig a szülésélményeimhez térek vissza, merítek belőlük, energiával, erővel töltenek el

sztem nagyon sokan nem is értik azt, h miért lenne fontos minél több nőnek megtapasztalni ezt

szülészetben dolgozom, sok mindent láttam

láttam a császáros babák légzés problémáit, azt h életük első (jó)néhány óráját inkubátorban töltik, távol a mamától, néha üvöltve, sírva

néha tényleg elkerülhetetlen de számomra felfoghatatlan, h vki ezt az utat választja, önként, dalolva

valószínűleg nem volt pontosan tisztába a lehetséges kockázatokkal, következményekkel

sajnos nagyon sok császáros mamát-hangsúlyoznám, h az indokolatlanul elvégzett császárra gondolok nyugtatnak az "örülj h egészséges2 c, momdattal

Nem hiszem, hogy valós tartalma lenne annak a - szerintem téves és káros - nézetnek, hogy a gyönyörű egészséges kisbabám mindent feledtet majd velem. (ez kb olyan, mint hagyd sírni a babát, mert erősödik a tüdeje). A lelki megrázkódtatásokat el lehet kendőzni - ahogy azt a nők el is kendőzik - de nem lehet elfeledni. Mert erőszakot tesznek rajtuk és még a köznyelv sem hagyja, hogy az erőszakot feldolgozzák. Örülj neki (akár az erőszaknak is) mert van egy babád. Haj de jó!

sajna a szülészetben az erőszak nem látszik-feketén fehéren

az eredmény nem csak az h át van vágva a gátunk, hanem a baba is megszületett, és ezért hálát érzünk

számomra megdöbbentő, h errefelé tendál a dolog, és a törvények ellenére megvalósítható az indokolatlan programozott császár

Nem értem miért gond az, hogy ő tervezett császárral szült. Nyilván nem emelték ki korán a picijét, és nem is hagyták bent tovább.

Szerintem épp ez az egyik ( a nem sok) csodálatos dolog abban, hogy fejlődik a világ, hogy az ember megválogathatja, hogyan hozza világra a gyermekét.

Fejlődik a világ, ez van...vannak rizikók, igen, a császárnál is...de tudok olyanról, akinek természetes szülésnél az érnél repedt el a burok, és elvérzett az anya.

Ha nem fejlődne a világ, nem lenne internet sem...nem lenne min felháborodni.

Szia!engem nem az érdekelt,hogy a cikket miért írtad hanem,hogy miért nem szültél természetes úton?Miért kellett direkt keresni dokit aki elvállal!

te döntötted el (vagy a doki) mindegy,hogy mikor szülessen a kislányod amit nem értek!