Tervezett császárral szülés (beszélgetős fórum)

csak a cikk írója nem jön reagálni:(

pedig kíváncsi lennék a véleményére

sőt fájdalom csillapítás se volt

lehet ez is már a modern világ

tudom nem vígasztal de kibírtad nem????belehaltál?

azért mert így vagyunk ősszerakva:)

amikor baj volt intézkedett a doki,ha elöbb látja rajtad,hogy nem bírod tuti megcsászároz

de ettől még lehet jóval könnyebb szülésed

Szerintem meg az a legeslegfontosabb, hogy az anyában a szülés után pozitív élmények maradjanak és BOLDOG legyen!!!

Sokan depisek, mert császárral kellett szülniük, pedig természetes úton szerettek volna.

És vannak, akik természetes úton szülnek, de olyan dolgokon mennek keresztül, hogy azt mondják utána SOHA többet!

Persze az a legeslegideálisabb, ha valakinél minden úgy történik, ahogy azt előre elképzelte, amire vágyott! (Gyönyörű természetes szülés vagy épp császár, bár én nagyon ritkán hallok olyan történetet, mint a cikkíróé, mondhatni, ez a ritkább...alapvetően a legtöbb nő nem erről álmodik szerintem)

De sajnos nagyon sokszor nem jön össze, hogy úgy történjen minden a szülés körül, ahogy azt megálmodjuk!

Szerintem olyan kár ezen vitatkozni, sokkal inkább az a fontos, hogy ha valakinek nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogy azt szerette volna, akkor őt segítsük, támogassuk és ne pedig elítéljük, leszóljuk!

Hát...én amikor már tíz nappal túlhordtam a fiamat, felvetettem a dokimnak a császárt,hallani sem akart róla, merthogy ő addig nem császároz, míg nincs gond. Aztán ő beindította nekem a szülést, tágítottak, mivel semennyire nem voltam kitágulva. Kőkemény fájások jöttek, több, mint 31 órát vajúdtam, úgy, hogy a második napon már könyörögtem az edáért, mert akkor már több órája szünetnélküli, állandó fájásaim voltak. A dokim közölte, hogy nem kell az nekem, mert akkor tovább fog tartani a vajúdás...hát akkor már legszivesebben szétkapartam volna magam, hogy 24 óra vajúdás után engem már nem érdekel, ha még 10 órát vajúdok, de fájdalom nélkül...na nagy nehezen bele is egyezett..akkor még mindig nem tágultam semmit...mire odaértek a szurival, addigra lett nagy csődület körülöttem, ugyanis a fiam úgy döntött elindul kifelé...a feje búbja beszorult, a szive lelassult, az én lázam hirtelen 40 fok lett...sosem felejtem el..rohantak be velem a műtőbe, és szó szerint úgy rángatták ki a gyerekemet belőlem, hogy a testem is emelkedett el a műtőasztaltól. Kiderült a szive azért lassult le, mert a zsinór 3x a nyaka körül volt, és ahogy ő ki akart bújni, az feszülni kezdett a nyaka körül, és hát még a feje búbja is beszorult, és én ott remegtem a fáradtságtól, és nem tudtam örülni egy picit sem annak,hogy egy gyönyörű baba morcosan néz rám.

Azóta eszem ágában sincs még egy gyereket világrahozni...nem vagyok egy nyavajgós típus pedig...de ha ez a véleményem változna is, tuti csak úgy mennék bele, ha tervezett császár lenne.

jaj szegény

nekem kb 16 éves koromban volt nem volt kellemes

akkor annak a pici emberkének:((

Csak az első pár hsz-ást olvastam,mit nem mondjak...

Amerikában nagy divat ez,de 2-3héttel hamarabb jönni a babának sem jó..és én símán szűltem fájt de megérte és 1-2hét után már alig éreztem valamit a sebből,én nem vagyok ennek híve ez van...

ez szép volt,tényleg megszületnek,mert ki akarnak jönni

nem kiveszik....

akkor mi egy test vagyunk amiből előbújik egy ici pici élet akinek fel kell készülni az új világra

Én szülni akartam. Mert szülni a világ leggyönyörűbb élménye minden fájdalmával együtt. Felkészültem CD-kel, gyertyákkal, kedvenc hálóinggel, az anyósom volt a zsülésznőm, párom velem volt, csodás, otthonos szülőszobában vajúdtunk. Imádtam a fájásokat, vártam, hogy világra hozhassam a kis csodámat.

De a sors nem így akarta. A gyerek szívhangja nagyon leesett, 50 körül volt, így a dokim a sürgösségi császár mellett döntött.

Annak ellenére, hogy a párom és anyósom is bent volt velem a műtőben egy óriási kudarcként éltem meg, hogy a sors elvette tőlem a szülés lehetőségét.

A császárom az új technikával történt, feszítettek, nem vágtak izmot. A párom fogta a kezem végig.

Ennek ellenére nem értem meg azokat, akik császárt akarnak.

Mert utána borzalom volt a felülés, a fekvés és maradt a heg is. Meg maradt a hiányérzet, a csalódás és az, hogy már soha többé nincs lehetőségem szülni, csak császár lehet...

Nekem ez egy kudarc volt és nem tudom felfogni, hogy valaki ezt akarja....

Ez egy hatalmas baromság sztem. Bár lehet itt is vannak kivételek. Az én lányom sosem félt az alagúttól, sőt. A játszótéren is van. Engem ott talált meg egy anyuka ezzel, hogy az én gyerekemen látszik, hogy természetes úton jött világra. Kérdezem, miért is? Hát...ezért. Ja, mondom, nálunk ez nem jött be. Sok okoskodó.

Én pl sosem mondtam azt, hogy szültem. MErt nem. Ez tényleg nem szülés. Az én lányom 03.10-én született, és nem nem szültem.