Tervezett császárral szülés

Mikor megtudtam, hogy babát várok, olyan fogadott orvost kerestem, aki nem botránkozik meg azon, hogy én császárral szeretném világra hozni a kislányomat. Tudom, sokan elítélnek, de a babát nagyon akartam, a vele járó fájdalmat már kevésbé. Nem akartam félnapokat szenvedni, és minden az elképzeléseimnek megfelelően alakult (igaz busás áron, egy magánklinikán, de megérte, mert életem legszebb élménye volt).

Szeptember 16-án reggel 7-re kellett beérnem a kórházba (igaz, éjszaka semmit sem aludtam, de boldogan robogtunk be).

Doktor úr már várt, kedvesen nyugtatott, mert látta rajtam, hogy nagyon ideges vagyok. Megkaptam a beöntést, infúziót, betoltak a műtőbe. Na akkor kezdtem el pánikolni.

Az altatóorvos előkészített a spinális érzéstelenítéshez (ettől féltem a legjobban, megjegyzem oktalanul, mert semmit sem éreztem), és elöntött a melegség, zsibbadás.

Ezután a doktor úr jódozta a hasam, majd megkezdte a műtétet, míg én az altatóorvossal beszélgettem (aki próbálta elterelni a figyelmem).

Sokáig nem volt rá szükség, mert kb. 5 perc telhetett el, és a kislányom felsírt. Kivitték az apukájához, aki egy ablak mögül izgult a csecsemősnővérekkel együtt. Megmérték, fürdették, fotózkodás, majd behozták Kiarát, a mellkasomra tették.

Ő megnyugodott, én pedig akkor kezdtem sírni a boldogságtól, örömtől, hogy végre a kezembe tarthatom a gyönyörűségemet. Aznap 8 óra 33 perc volt életem legszebb perce. Egy óra múlva mindketten a szobánkban voltunk, megkönnyebbülve, boldogan, jókedvűen fogadtuk a családot.

Anyukám, aki mindvégig ellene volt ennek a fajta "szülésnek", megnyugodott, és azt mondta, most már látja, hogy jól döntöttem, és örül, hogy ilyen jól érzem magam.

Úgyhogy, aki természetes módon tervezi a szülést, de valamiért mégis a császárt javasolják az orvosok, ne csüggedjen, így is csodás élményben lesz része.

Ezúton is szeretném megköszönni a páromnak, családomnak, orvosomnak, hogy egy csodálatos kislánynak lehetek az édesanyja.

Kiara most 10 hónapos, és épp a járást tanulgatjuk...