Tervezett császárral szülés (beszélgetés)

szia

a

mosható pelus fórumról ismerlek :-))

Én is nem sokkal előtte pisiltem...akkor lehet ez volt a gond...erre nem gondoltam, meg senki nem is mondta!

Mondjuk amikor pisiltem, akkor még nem volt 100% a császár...:)

Az szép!

És igen, először kapsz egy érzéstelenítő injekciót pici tűvel(asszem körbe szurkodják pár ponton azt a helyet, ahova majd a másik tűvel szúrnak) és csak utána kapod a gerincedbe az érzéstelenítőt! Én nem éreztem semmit szerencsére!

nekem pedig a spinális nem fájt, nálam betaláltak elsőre, hála égnek.

14x, az azért durva...

:((

katétert pedig nagyon hamar megkaptam, de előtte pisiltem (kezdő szülésznő volt, illetve csak tanuló és megengedte) olyan száraz voltam, alig tudták felrakni a katétert:(

utólag azzal indokolták, hogy túl egyenes a gerincem és nem tudtam megfelelően homorítani... Szerintem egyszerűen csak béna volt az asszisztens.

Meg amúgy is nem úgy van, hogy először kapsz egy általános érzéstelenítő injekciót, hogy ne érezd a második szúrást? Hát én azt megkaptam, vártak is, mégis éreztem az összes szúrást.

Szerintem egy életre kikészítették a gerincemet, minden este fáj, pedig soha nem volt gondom ilyen téren.

Nekem érzéstelenítés előtt tették fel!Brrr....:((

A műtét után már én sem éreztem amúgy, a kivételt sem...

14-szer?? Úristen...

Nekem egy remegő kezű, kb 80nak kinéző nénike(na jó, doktornő, de nekem inkább nénike volt:)) csinálta és elsőre sikerült! Pedig a kinézete miatt rettegtem tőle előre!:)

a katétert én meg sem éreztem, mert érzéstelenítés után dugták fel, a kihúzástól féltem, de azt sem éreztem.

Nekem a spinális érzéstelenítés volt a legrosszabb, 14-szer szúrtak meg és mindet éreztem...

jó teljesen mindegy,csak szerintem is van egy természetes folyamat amit hagyni kellene amíg a baba és a mama bírja!

ráadásul az én kislányom ráhúzott még 1 hetet és makk egészségesen 6,5 óra alatt kibújt!

nem mondom ,hogy könnyű volt de a párom támogatása sokat jelentett!

és minden "szenvedést" fájdalmat megért!és már most,hogy 9 hónapos bevállalnám a 2.babát és neki is megadnám a döntés jogát ,hogy mikor szeretne kibújni a meleg kuckóból!

maximum egy orvos dönthet felette ha indokolt!

Én pontosan úgyanígy gondolom és ugyanígy történt velem is!

Én sem így készültem...egyáltalán nem, ezért is tartom bizonyos fokig kudarcnak! Na de majd a következő babánál máshogy lesz!;)

Igen, ez jó kérdés!

Mindenkinek tisztában kell lennie a következményekkel, hogy dönteni tudjon. Mind a testi, mind a lelki dolgokkal. És ez vonatkozik a mamára, de főként a babára! A legtöbb embernél a születésénél fellépő traumák egy egész életre szóló nehézségeket okoznak/okozhatnak. Ezeket már lehet orvosolni, ha tudjuk mit kell keresni.

A lényeg, hogy a mama és a baba összhangban legyen és akkor sikerül a legkönyebben a születést-szülést megcsinálni. Ez az élet első kemény feladata.

És fontos a felkészülés.

Hangsúlyozom, nekem nehéz feldolgozni, hogy nem élhettem át azt a pillanatot, hogy kibújjon a kicsikém és nem is tették rám (sajnos!). Kb.egy óra múlva kaptam meg. :((

Bár, ha kilenc hónapig császárra készültem volna, akkor lehet, hogy könyebb lenne elfogadnom. De másra számítottam, természetesen szerettem volna szülni, de nem alakult így. Felkészületlenül ért.

Nem hiszem, hogy jobb az, ha valaki kínok közt szül (nem a testi fájdalmakra gondolok), természetesen úton és kudarcként éli meg azt. Akkor már inkább legyen császár és oldják meg gond nélkül! A lényeg a nyugalom és a boldogság. És csak egy kiegyensúlyozott anya tudja jól ellátni a babáját.

Bár én biztos megpróbáltam volna a cikkíró helyében.

A bőröm nekem sincs megnyúlva, de van pocakom!

Különösebben nem izgat!:)

De ez szerintem is inkább alkati kérdés, nem attól függ, hogy császár vagy természetes szülés...én mindig is hízékonyabb voltam!

A fejés nem mindenkinél mükődik! Nem mindenkinél indítja be a reflexet!

A szoptatás a tuti, én is éreztem!;)

Rosszul fogalmaztam, bocsi! A talpra állítást úgy értettem, hogy jöttek és mondták, hogy most át kéne menni a gyerekágyas osztályra...és átsétáltunk a szobatársammal(neki utánam volt császárja)!

Nekem is odahozták még aznap amúgy Bendét szopizni, de az éjszakát sajnos külön töltöttük...:((

Én is az első két hétben fejtem és üvegből kapott Máté tejet, majd szoptattam és nekem érezhetően jobban segített a méhösszehúzódásban a szoptatás, mint a fejés.

nem vagyunk egyformák:)

Engem az érdekelne, hogy a dokid vajon felajánlotta-e a fájdalomcsillapításban történő természetes szülést? Elmondta-e, mennyivel kockázatosabb mindkettőtöknek a műtét, különösen megelőző vajúdás nélkül? Elmondta-e, hogy ha az első császár, utána jó eséllyel nincs visszaút: sokkal kisebb esélyed van, hogy valaha természetesen szülj? Hogy a következő terhességed mennyivel jelent nagyobb kockázatot?

Beszélgetett-e veled hosszasan arról, hogy mi a félelmed alapja? Esetleg kért-e segítséget dúlától, pszichoterapeutától?

És ha ez mind megtörténik, vajon akkor is a császárt választod? Én azt hiszem, bőven van lehetőség a tiédhez hasonló esetekben az egyéb lehetőségek mérlegelésére és cselekvésre, ahelyett, hogy egy irreális félelem miatt műtétnek teszünk ki két makkegészséges embert, annak minden kockázatával.