Tervezett császárral szülés (beszélgetős fórum)

Barbika, nem is kell egyetértened. Az ő élete, az ő döntése. Neki ez volt a jó.

Tudod, sok minden van az életben, ami egyik embernek természetes, a másik meg kiakad tőle. Nem vagyunk egyformák.

Nem én mondom, Barbika, nem is mondhatom, egyetlen lánygyermeket szültem természetes módon. Nincs összehasonlítási alapom.

Azt mondom, hogy a topicindítónak a császár bejött, annyira, hogy topicot indított róla, mennyire elégedett. Mi jogon vonnám kétségbe a szavahihetőségét? Mi jogon vonná kétségbe bárki a szavahihetőségét?

Nekem fantasztikus volt mindegyik babámat várni igaz hogy csak Zsokkó van nekem sajnos más sorsot szánt nekem odafönn valaki hogy 2 babámat is elvesztettem de nekem csoda volt mindhárom terhességem:_)Bármikor belevágék újra csak a párom nem szereté már :S Könnyű nem könnyű a lényeg hogy a végén ott a kisbaba a kezedben:-)

Tavaly mikor megszültem az angyal kislányomat (nem kértem a császárt megszültem nem nyavajogtam 1 hang nélkül megszültem és még vajúdtam is 14 órát igaz azért hogy minél hamarabb feljógyúljanak a testi sebeim !!!!!!

2 hét után bicikliztem !!

A fiammal 3 hónapos volt mikor úgy ahogy fe tudtam kelni nagyon fájt még most is érzékeny!!!

Szóval ne mondja meg senki hogy milyen csodás a császár mert az egy nagy hasi műtét akárki akármit mond!!!!

Annyira borzasztó dolog a mai világban, hogy mindent természetellnesen.

MÁr minden élelmiszer tele van mindenféle természetellenes anyagokkal.

Szinte már a levegő, amit belélegzünk, az is természetellenes, és ez nekünk, embereknek köszönhető, mert el vagyunk kényelmesedve.

És azt hiszem, ha valaki tervezett császárra készül, ez is kicsit elkényelmesedés.

És a legújabb, amit halottam, hogy már 8 hónaposan megcsászroztatják magukat az anyukák, hogy ne nyúljon ki a bőrük (mert hogy ugye az utolsó hónapban nyúlik a legjobban) ...

Dehát a topicindító már megszülte a gyerekét! Tervezett császárral, és neki ez volt a jó. Nem kell kérdezősködnie. Erről szól a cikk!

Olvasdd csak: "Életem legszebb élménye volt, hogy császármetszéssel hozhattam világra gyermekemet."

Ne legyen benned űr, csodálatosak a gyeremekeid, és ha egyszer muszály a császár, akkor ez létkérdés, és az a lényeg, hogy mindenki egészséges maradjon. Szerencsésnek is nézheted magad, mert ha 100 évvel ezelőtt szűltél volna ... ebbe inkább ne is gondoljunk bele. Akkor még nem voltak ilyen módszerek.

A hozzászólásommal csak azt akarom mondani, hogy ha egyszer valaki természetesen tud szülni, akkor miért vonja meg magától ezt a csodálatos dolgot. Csupán a fájdalom miatt? Persze biztos csodálatos császárral is szülni, és ha nekem is gondok lettek volna, és csak úgy tudtam volna szülni, biztos akkor is hatalmas élmény marad, mert a születésnél szebb dolgot nem tudok elképzelni a világon.

És légy büszke a három gyerkőcre, én nagyon büszke lennék, ha háromgyermkes anyuka lennék.

Nekem sem egy két óra volt a vajúdás, hanem 14 óra.

De természetesen nem ítélem el egy cseppet sem azt, aki kér érzéstelenítőt, hiszen ha úgy könnyebb neki, akkor miért ne

Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, de akkor már mindegy volt, mert akkor már 1-2 óra volt vissza, azt meg simán ki lehet bírni.

"Tudjátok,elég nehéz feldolgozni,hogy nem tudok megszülni egy gyereket,és mikor olvasom,hogy aki tökre egészséges,és minden okés vele és a babával is,még is a császárt választja..."

Egészségesen indult terhesség, majd a szülésnél szanaszét repedt méh, maradandó inkontinenciával, és agysérült gyerekkel..

Én nem vagyok dühös, sőt mázlista, hogy választhatott. ettől nem rosszabb ember, és nem rosszabb anya.

A cikkíró 16-án volt itt utoljára. A cikk 19-én jelent meg, ki tudja mikor írta. Alighanem fogalma sincs, hogy megjelent, a cikkek jóval később jelennek meg, és így zavart okoz, mert a hozzászólók sértésnek veszik, hogy a cikkíró nem reagál.

Kedves Hoxa, nem lehetne a cikkek átfutási idejét lerövidíteni?

Miért gondolkodna furán? Mert nem úgy gondolkodik, ahogyan te? Szerintem sem egy leányálom, pedig nekem korántsem volt annyira nehéz a terhességem, mint például annak a leányzónak, aki e témában indított topicot...

De, mégis? mi szép van abban, hogy három hónapig hánytam, mint a lakodalmas kutya, ha 15 percet állnom kellett, kiájultam, bármit ettem, égette a torkom, mint a parázs, mire ez elmúlt, kezdtem hasonlatos lenni egy bálnához, nem tudtam lehajolni, hogy megkössem a cipőfűzőmet, 5 hónaposan megnyílt a méhszájam, és a doki eltiltott a házasélettől, a kádban fürdéstől, mindenféle fizikai munkától, még a sétától is.

Nem volt szép! Ezerszer elgondoltam, hogy a jóisten miért nem úgy intézte, hogy a gyerek pld, a kertben nőjjön?:) Ezek után én már nem féltem a szüléstől, és nem azért, mert elképzeltem, hogy a karomba teszik a gyerekemet, hanem azért, mert elképzeltem, hogy a szüléssel vége a testi nyomorúságnak, és annak a megalázó állapotnak, mindig könyörögni kell valakinek, hogy jöjjenek segíteni ellátni a háztartásomat.

Én világéletemben úgy képzeltem, hogy császárral fogom világra hozni gyermekemet.

Ebben biztos az is közrejátszott, hogy édesanyám első babája elakadt a szülőcsatornában, olyan súlyos oxigénhiány lépett fel nála, hogy súlyos testi-szellemi fogyatékos lett. Pedig egészséges lett volna, csak a természetes szülés nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna...

Biztos az érzéseimben közrejátszott az is, hogy mindig azt hallottam anyutól, hogy inkább császár, kisebb a rizikó. Roland bátyám után Márkkal és velem is tervezett császárra volt kiírva anyu. A sors fintora, hogy amíg Márk bátyám tényleg császáros lett, engem 4 óra alatt megszült anyu természetes módon. Pedig ő mindenkinek kiabálta, hogy császárra van kiírva, nem akar megszülni. Csak már beékelődtem a szülőcsatornába, nem volt mese, megszült természetes úton. De az ő hibája volt, így utólag elmondta, hogy már egy napja csöpögött a magzatvíz, de nem ment be a kórházba, csak amikor már fájásai voltak.

Szóval ezen kitérő után, én mindig úgy álltam hozzá, hogy császáros leszek. Fel sem merült bennem, hogy én természetes úton szüljek.

Aztán amikor Máté már a pocakomban volt, és a vége felé közeledtünk, Máté még mindig faros volt.

Nem akart befordulni.

34 hetesen elment a nyákdugóm, onnan szigorú fekvés (mert még zárva voltam) és 37 hetesen megszületett Máté.

Éreztem, hogy lesz valami, előző nap a vérnyomásom az egekben volt, rendszertelen fájásaim voltak és folyamatos székelési inger.

Sőt akkor már nagyon erős hüvelyi folyásom volt, amire én azt hittem, az a magzatvíz, pedig nem az volt.

Bementünk este a kórházba, (elég lassan, mert szakadt a hó) és megvizsgáltak. Két ujjnyira kitágultam (elég gyenge, rendszertelen fájásokkal) és közölte a doktornő, hogy reggelre itt baba lesz. Majd jött az uh, ahol közölte a doktornő, hogy itt bizony rögtön baba lesz, mert lehetetlen megszülnöm, ugyanis amellett, hogy faros Máté, az egyik lába lent volt, míg a másik fent. Spárgában volt.

Hívták is az orvosomat, aki jött azonnal és megszületett Máté. A kórházba érkezésünk után 1,5 órán belül. Akkor már erősödtek a fájásaim és összeteszem a két kezem, hogy azonnal megcsászároztak, nem hagytak szenvedni.

Műtét után mondta az orvosom, hogy méhsövényem van és kétszarvú méhem, de ott még nem fogtam fel ennek a súlyát és értelmét.

Reggel az ügyeletes közölte, hogy tegyem össze a két kezem, hogy Mátét eddig sikerült kihordanom.

Ugyanis a méhem anatómiai problémájáról nem tudtunk, pedig fogadott orvosom volt, sőt mellette 3 másik nőgyógyász is látott, uh-zott a terhességem alatt...

Én ettől anyának érzem magam és nem érzem kevesebbnek a szülés élményét, mintha természetesen szültem volna. De le a kalappal azokkal a nők/anyák előtt, akik ezt kibírják. Nekem nem voltak erős fájásaim és rendszertelenek is voltak, de bőven elég volt.

Azért más dolog a programozott császár és más, ha beindul a szülés folyamata. A kettő között óriási különbség van, azért nem mindegy, hogy a tested felkészül a szülésre és a baba is.

Nekem a következő gyermekem(már ha lesz) ő is császáros lesz és nemcsak azért mert az első császáros lett, hanem a már említett problémák miatt.

Kiderült, valószínű ez miatt halt el az első terhességem és a következő babánál fennáll a vetélés, koraszülés és császár lesz a vége.

De nem bánom, mint említettem, nem éltem meg rossz dolognak a császárt, sőt valahol (nem tudva a problémámról) mindig is erre készültem. Lehet, én a természetes szülésnél akadtam volna ki.

Nem kell sajnálni a császáros anyukákat és nem kell elítélni valakit azért, mert úgy dönt, fájdalom nélkül, császárral szeretne szülni és mindezt egy magánklinikán teszi.

A legrosszabb az volt, hogy születése után, bár odahozták Mátét, de csak megpuszilhattam, de nem foghattam meg, mert le volt mindkét kezem kötözve.

Mivel este 22:36 perckor született Máté, csak reggel hozták oda, addig én is pihenhettem.

Másnap már felálltam és bizony fájt, de nem hagytam el magam. Itthon a büfiztetéssel volt gond, mert a sebem miatt nem nagyon tudtam emelni, de volt segítségem, bő egy héttel később, már nem volt gond, kivették a varratokat.

Szóval a lényeg, hogy akár császár, akár természetes úton szüli meg valaki a babáját, a lényeg, hogy pozitív élménye legyen és nem ettől leszünk jó vagy jobb anyák, hogy ki hogyan hozza világra gyermekét.

Én végig természetes úton akartam szülni, igazából féltem a császártól, de sajnos nem így alakult.

Ennek ellenére azt hiszem, hogy ugyan azt éreztem, mint minden - akárhogy szülő - nö: amikor megpillantottam kicsikémet (és azóta is ) tudtam, hogy ő a leggyönyörűbb lény a világon!

Egyébként a császár utá kb. 48 órával beindult a tejem, s a mi napig (4,5 hónap telt el) ttudom lányomat kizárólag anyatejjel táplálni.

Én úgy érzem, hogy végül is "megúsztam" szóval van egy gyönyörű kisbabám fájdalom nélkül. Kicsit hiányzik, hogy "nem éltem meg" a szülés misztériumát, de igazából az, hogy velünk van az mellett eltörpül, hogy milyen úton jött a vilgra.

Szerintem semmi sértőt nem írtam, csak a véleményem.

Neked meg más, én tiszteletben tartom a tiédet, tartsd te is abban az enyémet. Köszi.

Én egészen gyerekkorom óta így látom, 3 terhességet láttam, éltem végig, legutóbb 2 éve. Nem mindegyik terhes nőnek öröm és felhőtlen a terhesség és szerintem maga az állapot sem szép, bár a nagytöbbség azt mondja.

Ha terhes leszek, szerintem akkor sem fog változni a véleményem róla. De ha mégis, majd szólok:)

Micsoda indulatok. Ha egyesek tehetnék le is sittelnék, vagy fejig földbe ásnák és megköveznék, mint egyes barbár országokban teszik a bűnösökkel.

Csak azért mert választhatott, hogy szeretné világra hozni a gyermekét. Szereti saját magát. NA és? Ki nem?

Hogy esetleg milyen anya az már csak részletkérdés.

Pedig utóbbi a lényeg....

Egyetértek!

Bár én még nem szültem, de szerintem elég 9 hónapig kihordani a babát az összes kellemetlen tünettel együtt (szerencsések, akik megússzák a felét). Ha lenne rá lehetőségem, én is császárral szülnék majd, mert hát én már csak ilyen "kényelmes" vagyok:))

Nekem gerincsérvem van (ágyéki szakaszon 3 db). Nem volt más választásom, mint a császár...

Ha simán kellett volna szülnöm ott is maradtam volna...(annyira fájt a derekam, hogy hanyatt feküdni nem is tudtam).

A műtőasztalon a sima fekvéstől (amíg el nem kezdődött a műtét) a "falat kapartam" a fájdalomtól.

Ha nem lenne császármetszés akkor nekem nem lenne két gyönyörű fiam...

Nem mellesleg az első 4 kg-mal, a második fiam 4550 grammal született....

Mindig azt szoktam mondani, hogy 100x inkább szültem volna természetesen ha nincs ez a gerincproblémám, mert nekem ez nem pár hétig fáj, hanem évekig, évtizedekig.... :-(