Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Szerintem néha jó másokkal átbeszélni a dolgokat. Mi hetente 1-2-szer találkozunk másokkal, néha mondanak jó dolgokat is. Persze, nem csak ez a téma, de a gyerek is szóba kerül természetesen.

Talán ezeknek a "játszótéri anyukáknak" nem alakul ki depresszió. (Ha másért nem, de ezért jó lehet a társaság.)

Elbutulás: nem hinném, hogy ettől "épül le agyilag" bárki.

Ha egyedül vagy egész nap a gyerekkel, a 4 fal és a gügyögő gyerek a társaságod, nem biztos, hogy szellemileg toppon tart. Ez inkább személy függő, hogy elbutul-e.

Én pl. a szülés napjáig dolgoztam és utána 5-6 nappal szintén. Minden este 2-3, esetleg 4 órát könyvelek. Nem épülök le agyilag, de anyagilag sem.

Persze, nem vagyok mártír sem, mert ekkor a párom foglalkozik a fiunkkal. Bár szerintem ennek sem kéne csodának lennie, mert nem csak anyja, de apja is van egy gyereknek.

Ezzel szerintem mindenki így van.Értelmesen lehet vitatkozni,érvelni.

A kurva anyázást viszont nem szeretem,meg azt sem,ha beletipornak a legérzékenyebb pontoba,sajnos volt már itt rá példa,nem ebbe a fórumba,de volt aki megtalált és rúgott egyet rajtam pont akkor,amikor legjobban a padlón voltam.Na akkor elszalad velem a ló,nem is kicsit,és erre írtam,hogy lehetek durva is:)

Én is elolvastam,és nekem sem változott a véleményem, SŐT...

Na mindegy. Az a JÓ,hogy nem vagyunk egyformák. Nagyon nem...

Szia Ildi!

Én maximálisan megértelek. Hozzád hasonlóan világ életemben küzdöttem a kilóimmal, és bár egyszer sikerült elérnem az álomsúlyomat, megtartani sajnos nem sikerült. és ugyanott vagyok ahol régen. csak azzal a különbséggel, hogy én nem terhesen vagyok 80 kg. Kikészít engem is, és bizony, bár én már nagyon szeretnék babát sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lesz ha erre jön még fel egy huszas. ne adj isten 35, mint a barátnőmnek. mit fogok érezni akkor?Most úgy gondolom, hogy nem érdekelne, hisz anya lehetek és kit érdekel a súly, majd leadom... de azt is el tudom képzelni, hogy ha bizony ott lesz rajtam az a temérdek plusz, teljesen le fog hangolni majd.

De a lényeg, ami miatt leginkább írok, az az, hogy GYÖNYÖRŰ KISMAMA VAGY!!!!! És nem vagy kövér egyáltalán. Istenem, mit nem adnék, ha babásan így néznék ki mint te. Szóval tudom hogy minden viszonyítás kérdése és te így sem érzed jól magad, de hidd el, hogy te is az a kismama vagy akin rácsodálkoznak az utcán, hogy milyen szép, ahogyan te is másokra. az ember legnagyobb kritikusa saját maga szokták volt mondani, de ami téged illet, így külső szemmel,és elfogulatlanul, hidd el, hogy hibátlan kismama vagy..

Remélem egy icipici lelket sikerült öntenem beléd.

Csajok, ti meg csatlakozzatok és dícsérjétek ezt a szép leendő anyukát! Hátha elhiszi végre magáról :)

Homi! Nem veszel a nevedre?? :)

Egész meghatódtam :( de tényleg :)

Erről van szó :)

Senki sem tökéletes, de én hiszem, hogy aki őszinte felelősséggel vállal gyermeket, az a lehető legjobb tudása szerint fogja felnevelni. Buktatók pedig az élet minden területén vannak.

Nekem is voltak elveim...hajjjajjj de még mennyi, hogy én majd hogy fogom csinálni ezt vagy azt, hogyan fogom kezelni ezt vagy azt a helyzetet. Aztán a való életben, mikor már ténylegesen itt volt a gyerekem és ténylegesen belekerültem a helyzetbe, akkor máris átértékelődött bennem minden. Abban a pillanatban, ahogy a hulla fáradt gyerekem a bevásárlókocsiban ordított a kasszánál, már én sem néztem többet ferde szemmel az "ilyenekre". Sok mindent megértettem és átreformáltam magam anyaság terén :)

Hiszen attól a perctől, hogy a gyerekem megszületett "igazi" anya vagyok, amit csak és kizárólag a gyermekemnek köszönhetek. Ő általuk váltam anyává, olyan anyává, amilyen vagyok :)

Egy szuperanyává :)

Ildi!

Ha az én lányom lennél, most az ölembe hajtatnám a fejed, és elmesélném Neked, hogy bizony minden kismamában megvan a kétség..és ez természetes folyamat.

Mikor egy új élet kezdődik, akiért Te vagy a felelős, megrettensz, de nem csak Te....én 28 évvel ezelőtt is megijedtem, kétségek gyötörtek, hogy "úristen..mit fogok csinálni ezzel a poronttyal? Teltek a hetek, a hónapok, az anyai ösztön pedig szépen kialakult.

Ha az én lányom lennél, nem mozdulnék mellőled, és sokat mesélnék Neked, mint anya a gyerekének.

Annyira átérzem a problémádat..talán azért, mert ilyen korú gyerekeim vannak.

Fel a fejjel, drukkolok Neked!

Szia Ildikó!

Nem ítéllek el, próbállak megérteni - ez utóbbi kicsit nehezen megy, de megértem nem vagyunk egyformák. Én elég későn vágtam bele a gyerekvállalásba, mert nem éreztem úgy, hogy itt lenne az ideje, most vagyok hat hónapos terhes és tíz évvel idősebb mint te. Amikor elértem arra a pontra, hogy gyereket szeretnék, bevallom engem nem érdekelt, hogy mennyit fogok felszedni terhesség alatt - tudom, hogy ez semmit nem jelent, mert utána simán le is mehet, sőt. Megértem, hogy neked ez nem lehet ilyen könnyű lelkileg, hiszen mint írtad korábban voltak a súlyoddal kapcsolatos problémáid, de tudnod kell, olvass utána, hogy a felszedett kilók nem maradnak rajtad törvényszerűen és ha eldöntötted, hogy anya szeretnél lenni, akkor nem ez a legfontosabb dolog az életben. Ha megszületett a kisbabád, utána ráérsz azzal foglalkozni, hogy nyerd vissza a formádat - többféle lehetőség van, amik közül választhatsz. És ha nem jönne be és rajtad marad pár kiló, hidd el úgy is nagyon csinos nő lehetsz!!! Próbálj meg segítséget kérni, biztos vannak olyan csoportok, ahová el tudnál járni beszélgetni ezekről a dolgokról. Szerintem mindannyiunknak vannak félelmei, aggályai - milyen lesz a bőröm, mekkora lesz a hasam, stb. de per pillanat nem ez a legfontosabb dolog és hidd el mindenre van megoldás! Próbálj meg örülni a picidnek, hiszen ő is érzi, ha rossz a kedved és hidd el te leszel majd a leggyönyörűbb anyuka az ő szemében :-) ! Kitartást!