Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Jah, annyit kifelejtettem, hogy a le a kalapppal minden tökéletes ember előtt, akiben egy pillanatig se volt kétely, mert az első másodpercben tudta, hogy ő lesz miss tökély minden téren.

Illetőleg minden elismerésem annak is, aki türelmesen tud 15-ödször is rászólni a 1,5-2 éves gyerekére, hogy ne firkáljon a falra, vagy ne szórja a homokot.

Bár persze tudom itt szuper anyák és szuper gyerekeik vannak, akik ilyeneket sosem tennének, vagy ha mégis, első kérésre abbahagyják, és soha senki nem mérgelődik nem idegeskedik semmin :S

Nagyon ki lett hegyezve a téma a túlsúlyra, de szerintem itt alapvetően nem erről van szó. Nyilván ez is benne van a pakliban ugyanúgy, mint a millió kétely, hogy mi lesz ezután, jól fogja-e csinálni..stbstb.

Határozottan emlékszem, amikor az első gyermekem megszületett és hazavittük, felöltöztették, kiadták, mi meg álltunk vele a liftnél és csak azon zakatolt az agyam, hogy úristen most mi lesz.

És mi lett? Egy csodás majdnem 8 éves lány, akit imádok. Semmiben nem szenved hiányt, szeretve van.

Pedig oldalakat tudnék írni arról, hogy hogyan telt az első 3 évünk, mennyi aggódással, rohangálással, kórházzal :S

Tehát a túlsúly nem minden, és szerintem a cikk írójának se ez volt az elsődleges problémája...

Én meg nem tudom te miért utasítgatsz másokat?A véleményedet leírhatod te is mint bárki más.Azért mert másnak más a véleménye,te nem torkollhatod le,hogy ne írja le.A cikkíró gondolom el tudja fogadni.Aki nem az ne kérdezzen,ne írjon cikket.

A táplálkozás zavarok pedig igenis a betegség csoportba tartoznak,akár elfogadod akár nem,és orvost igényelnek.Valószínű most is erről van szó a kismamánál,ezért nem tudja elfogadni a súlyát.tehát a jó tanács:Orvos!

Kedves Ildikó!

Én is csak gratulálni tudok a bátorságodhoz, hogy le merted írni ezeket a gondolatokat, a terhesség "árnyoldalit"! És kívánom, hogy sok olyan nő olvassa a soraid itt a Hoxán, akik azért szeretnének gyermeket, hogy javítsanak a kapcsolatukon, bebizonyítsák, mennyire szeretik a másikat, vagy mert már épp ideje... Sokan vannak, el se hinnéd, mennyien... :)

Addig, amíg nem éled át, addig eufória a köbön és rózsaszín álomfelhőnek tűnik az egész. Miután átélted, már megszépül minden, és csak a jóra emlékszel :) (nekem is megszépültek már az első idők rosszullétei, pedig még nem vagyok túl távol tőlük!)

Csak közben, abban a kilenc hónapban jár a fejedben mindenféle bolondság.

20 hetes terhes vagyok. Nagyon örülök a babánknak, sokat vártunk rá, én már majdnem le is mondtam arról, hogy természetes úton sikerülhet. Boldog vagyok pocakosan, ettől függetlenül TUDOM, hogy igenis vannak rossz pillanatok, és nemcsak a kritikusoknak, hanem MINDENKINEK.

Én is hízékony vagyok, én a munkahelyi menzán szedtem fel egy csomót, és így középidőben én is +10-nél tartok (igaz, egy hónapja nem híztam semmit, bár ebben szerepe lehet annak, hogy itthon vagyok). Látom én is magamon, hogy hol nem kellene gömbölyűnek lenni, de engem ez nem aggaszt. Majd lemegy, ahogy eddig is lement minden felesleg :)

Engem más dolgok aggasztanak, hogy minden rendben lesz-e a babával, hogy nem lesz-e az utolsó pillanatban baj. Nem merem 100%-ig beleélni magam, nehogy pofára essek. Ilyenkor én is várom a terhesség végét, hogy végre a kezemben tarthassam Őt, épen és egészségesen. Ez az én keresztem. Ugyanolyan nehéz, mint a tiéd, és nyilván minden egyes kismamának van valami aggodalma.

Nem tudom melyik kórházban fogsz szülni, az enyémben van egy relaxációs csoport, én nagyon szeretek oda járni. Ott minden aggodalomról be lehet számolni, és a relaxálással oldjuk a feszültséget :) Én azért is járok oda, mert így már a kezdetektől rá tudtam hangolódni a babára, fel tudtam vele venni a kapcsolatot:) Nem muszáj ott szülni, lehet jönni bárhonnan! Ha érdekel, írj privit, elmondom a részleteket:)

Nóra

kedves Ildikó!

Én is túl súllyal küszködök,úgy hogy tudom milyen érzés ez.én is voltam terhes csak sajnos az én babocám elhagyott.bár 11 hétig voltunk együtt de én még az alatt is híztam.láttam a képeidet,s meg nyugodhatsz mert nem vagy az a kövér és le tudod adni az a pár fölös kilót,s másik lehet nem is hízol,mind,hogy vized van sok és azért nyom sokat a mérleg.majd ha eljön az idő akkor majd meg látod minden másképpen lesz és nem leszel kövér.mert szüléskor nagyon sok kiló lejön.s most meg örülj az anyásságnak,hisz ilyenkor kezd el meg mozdulni,ilyenkor tudod meg a nemét.én is veled egyforma korú terhes lennék:(( én szerintem örvendjél neki,mert az a kis pocaklakó érzi azt is ha szomorú vagy azt is ha boldog.más nem bánná ha 1öö kilós lenne is csak legyen.sok kitartást!!!

Sziasztok!

Ez a cikk egyszerűen egy rossz pillanatában született, mindenki fél, vagy tart valamitől a terhesség alatt, vagy utána, én csak kitartást kívánok Neked, hidd el a kilók majd lemennek, persze nem egyik percről a másikra, és ha ott lesz a babád bizony nem lesz időd ilyen dolgokkal foglalkozni(tapasztalat), lesz más egyéb problémád:)

Szerintem abban nincs igazad, hogy nincs szüksége orvosra. Hiszen már a terhessége előtt anorexiás és bulémiás is volt. Most meg ugye attól fél legjobban hogy hogyan fogja tudni elfogadni a testét, ami megváltozik.

Ha ezek nem lettek volna akkor én sem gondolnám hogy orvoshoz kell mennie, de így.... Az meg nem szégyen ha az ember segítséget kér egy szakembertől.

én örülnék ha csak a súlyom nőtt volna. bár tény hogy híztam nem keveset és minden héten elbőgtem emiatt magamat. de aztán 14 hetesen elkezdtek zsibbabdni az újaim, majd jött a fájdalom. most 27 hetesen mindkét kezem könyöktől lefelé fáj, az újak puffadtak, zsibbadnak, olykor még a kanalat sem tudom megfogni. se kenyeret kenni, se írni, se varrni, semmi sokszor....és ez van már 13 hete és még ennyi hátravan. szóval ez tényleg terhesség és remény sincs arra hogy ez a kín megváltozzon. marad a szenvedés és ha nagyon nem emgy akkor a panadol. tegnap már nem tudtam csak félülő helyzetben a hátamon aludni mert akármelyik oldalamra fordultam akkor nem csak az újam zsibbabdt hanem az egész karom.

Sajnos úgy hiszem meg is álltunk az első babánál.egyébként nagyon csodálatos és gondtalan lenne a terhesség....lenne. De mégis azt mondom megéri a szenvedés....első babánk lesz! ez a legkevesebb!

Ezért kár szenvedni... A mérlegen a soha nem látott álomsúlyomat terhesség után 9 hónappal értem el. Én nem tettem érte, de a lányom szép nagyra nőtt (még szopizik):).

Nem akarom visszakapni a régi életemet, mert már nem tudnám elképzelni magam nélküle. Többet mosolygok, mint előtte. Többet vagyok fent éjjel, több a megoldandó feladat, többet kell pakolni, mindenből többet kell csinálni, de egy idő után a rutin része lesz. Fel a fejjel...