Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Szerintem is csinos vagy, úgyhogy ezen a részén ne aggódj :)

Remélem, csak a felfokozott aggodalom beszél belőled. Biztosan fel kell tudni dolgozni valahogy, hogy az életed, sőt a tested már nem csak a tiéd. A naplódból úgy tűnik, nagyon is szeretettel várod a kislányodat. Szerintem tudsz majd jó anya lenni, csak éppen lehet, hogy először akarattal tudod megvalósítani, de utána majd megjönnek az érzelmek is. Az biztos, hogy jó, hogy nem akarod erőszakkal azt érezni, amit szerinted illene. De ha ellátod a babát, és ráfigyelsz, az már szeretet, és a természet, az ösztönök meg fogják oldani a többit.

Kicsit vaktában írok, mert nekem nincs gyerekem, de úgy érzem, a világon a legtöbb dolog összefügg, és más dolgok oldódtak már meg így bennem, ahogy írtam. Ezért merek olyanhoz hozzászólni, amiben nincs tapasztalatom. Remélem, nem tévedek. És sok örömöt kívánok előre a kisbabában!

Én sajnos csak 7 hetet élhettem meg a terhességemből, de imádtam azt az állapotot, hogy nem férek bele a pólóimba (rajtam már elég korán látszottak a jelek), mert feszültek rajtam. Aztán egyszercsak vége lett. Iszonyú volt, hogy már nem simizhetem meg ÚGY a hasam, ahogy előtte.

Hidd el, hogy mindaz, ami most a szervezeteddel történik, teljesen normális, természetes dolog, a hormonjaid művelik ezt veled. Ha megszületik a baba, biztosan nagyon jó anyuka leszel, és hamarosan nekiállhatsz majd mozogni, diétázni, hogy visszanyerd régi önmagad. Fel a fejjel, minden rendben lesz!

Sajnálom az előttem lévő hozzászólást, mert nekem kitűnt a sorok közül, hogy vártad a babát, várod őt és szereted. Csak a félem most mindent elnyom nálad és tényleg nem te vagy egyedül. Nekem mindenki azt mondja, hogy szülnöm kellene, mármint akik csak a koromat tudják. A szüleim, a párom, a családom hála már nyugtat, hogy ráérsz még, ma már nem 18 évesen szül az átlag. És az a lényeg, hogy te akard. Hát én még várok!

De már félek, és jó volt olvasni a soraidat. Mármint, hogy a félelem is elgészséges és mikor megszületik a picit, biztos vagyok benne hogy el fog repülni a fejed fölül. Ez biztos!

Hát én 25 hetes kismama, vagyok, és nem értelek. A problémáidból, ami általános, az a félsz, hogy jó anya leszel-e.

De a többivel, ha egyedül nem is vagy, nem hoszem hogy sok társad akadna.

De ha már így kezdesz neki, akkor valószínű mindenért őt fogod hibáztatni. Szerintem segítségre lenne szükséged, mert ez depressziónak hangzik, és a gyerek issza már most is a levét, hát mi lesz később?Ő nem tehet a lelki problémáidról tipródásaidról.

Hidd el ez normális.Én még a terhesség előtt se voltam egy nádszál.DE most még annak is örülnék.

DE mindentől függetlenül csodás dolog a terhesség.Szép és mámorító állapot.És igen ezzel együtt jár olyan dolgok is mint a hízás,a hangulat változás......

Jó anya leszel,de ahogy telik a terhesség vagy az első pár hónap a babával,úgy változol te is.HIDD EL NEM LESZ GOND!!!!!!!!!!!!!!!!!! És persze gratulálok a pocaklakóhoz!MERT Ő EGY KINCS!

Sajnálom, hogy neked teher a gyermek, akit a szíved alatt hordasz:(

A hormonális változások miatt lehetsz kicsit feszült, talán még depressziós is. Viszont, ez sem ment fel az alól, hogy gyermekedet ennyire nem várod örömmel.

Önző vagy,és egy anya, már nem lehet önző. Te már most felelős vagy a születendő gyermekedért.

Azért megkérdezném, ha nem titok: hol a gyerek apja, miért nem áll melletted, miért nem vigasztal, s önt beléd lelket a nehéz percekben?!

Jobbulást kívánok nektek és sok egészséget

egyébként én még soha nem hallottam senkitől, hogy a terhesség csupa öröm lenne

sőtttt

szóval én fel vagyok készülve a legrosszabbra