Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

most nem azokról beszélünk akik elvesztették a babájukat (nekem is 2 elhalt terhességem volt, igaz nem a 35. héten és nem tudom milyen érzés), de ez bárkivel megtörténhet és ez nem az Ő hibája

én is kiakadtam anno, hogy jézus úr isten mennyit szedtem fel, még a dokimnak is hazudtam a súlyomról, pedig látszott- de még mennyire

és, 2 gyerkőcöm van imádom Őket és nem érzem hogy rossz anya lennék emiatt

meg a csikok h csunya marad a has,mell logni fog sok mindenkit ez zavar....erre egy szo van csak,

eretlen...

Ja és még egy !!!

Akik sokat várnak 1 babára vagy nem tud lenni nekik,azok igen is boldogan csinál(ják)-(nák)végig azt a 9hónapot!

Hol itt fáj hol ott fáj de nem teher,legalábbis nálam nem volt az!!!!!

Azoknak az embereknek megértem az érzéseit,akik elvesztették a babáikat,de kérem,olvassátok már el a naplóját is,ott leírta kerek-perec,hogy felnyitotta a szemét egy ilyen tragikus esemény a baráti körében.

Ezt a cikket 7 hete írta,ne köpködjünk már itt,mikor nem is ismerjük.

Tényleg csodálatos a terhesség!

Szavakat sem találok a cikkedhez!

Gondoltál volna a súlyodra akkor mikor megfogant a pici,miért nem fogadtál örökbe egyet,csinos maradtál volna!

igen nekem is van egy ismkerosom ,remelem nem olvassa itt,epp az endometriozis gyermektelensegrol irt cikket hogy mar evek ota kinlodik,volt vagy 5 mutetje,x lombikja,x atjarhatosaga,x meh tukrozese mert nem esik teherbe.

errol ennyit.ö bärmit megadna....

en nem itelem el de mindenesetre nem jo hallani az tuti,

meg ezt a baba is megerzi ...

Hát annyit mindenesetre elértél, hogy rekord számú hsz-od van.

Engem elszomorítottak a soraid, csak úgy süt belőle az ÖNZÉS... elég szomorú hogy CSAK magadra tudsz gondolni, kizárólag a testsúlyod érdekel - valószínű a "régi életed" is csak erről szólt, szerintem már akkor sem voltál egész, boldog ember...

Sajnállak. Sőt nem is téged, a babádat sajnálom. Azt, hogy már most képtelen vagy szeretni őt... mi lesz vele ha megszületik? Szerintem akkor sem fogod tudni jobban szeretni, mert csak magadra gondolsz. Remélem az apukája támogat majd mindkettőtöket.

A legjobbakat kívánom.

Ja és olvass sok-sok szakirodalmat, várandós könyvet, szülésről szóló könyvet, sokat-sokat tanulhatsz belőlük, amire nagy szükséged is lenne!

Nem találok szavakat.. Sürgősen fordulj pszichológushoz! Úgy érzem a szavaidból, hogy neked szó szerint kínszenvedés ez a terhesség, csak az a baj, hogy ezt a kisbabád is érzi a hasadban. Minnél előbb keress segítséget, és változtass a hozzáállásodon.

Istenem, rinyálni hatvanakárhány kiló miatt...

Az én terhességem egészséges, problémamentes volt végig, és mégis meghalt szülés közben a kisbabám!

Bár csak ennyi problémám lenne, mint neked, és a karomban tarthatnám a kislányomat!

Én nem ítélkezem, csak gondolkodj miket írtál ide le.

Őszintén megvallva az én első terhességem se volt egy leányálom,sőt. A 12. héttől végig sírtam a terhességem. Pedig én is úgy vártam,készültem rá,aztán az orvosok mindent tönkre tettek. Én is küzködtem a súlyommal,nehéz volt szinten tartanom. Túl akartam élni a terhességet,alig vártam,hogy megszülessen és tele voltam kétséggel,félelemmel. Aztán megszületett és én sírtam.Ott volt a karomban és akkor végre megszünt az a lelki terror,ami ugye az orvosoknak volt köszönhető. Amikor végre ott volt,tudtam,hogy jól van és velem együtt túlélt.aztán én kis hiján belehaltam a szülésbemert épp senki nem figyelt arra,hogy nagyon vérzek. A páromnak átadtam a babát és minden elsötétült,de ez akkor már nem számított,csak az az egy gondolat.hogy a kisfiam jól van.

A második terhességet szinte előírták,hogy túljussak az első okozta traumán s azt hittem mindannyiunknak sikerült feldolgozni,ami történt,de egyszercsak mit hallok a második kisfiam szobájából,aki akkor még 1 hónapos csecsemő volt. Az első kisfiam,Zalán beszél neki és azt mondja:ne félj,nem kell félni. Apa itt van,megvéd. Anya vigyázz rád.Hát emlékszik?Arra,hogy harcoltunk érte magzat korában? Úgy tűnik:igen

Tudom mit jelent az amit érzel és az,hogy nincs kinek elmondani,de jó úton jársz,hogy kimondod és felvállalod.Meglátod ott lesz,majd a kicsi a karodban,elfelejtessz majd minden rosszat s ő lesz általa leszel teljes.Ha kérdésed lenne,írj bátran. Ha tudok,válaszolok majd

Igen,de az az ő szegénységi bizonyítványa,nem a miénk:)

A témához visszatérve,én nem ítélem el a cikk íróját,hiszen őszinte ember,legalább is volt bátorsága megmondani,hogy ő igen is így érez,és segítségre van szüksége.Ezért letorkollni gusztustalanság szerintem.Nem hinném hogy kevésbé fogja szeretni a gyermekét azért,mert most épp padlón van,de hát itt sok az okos ember:D

Semmi bántó nem volt a hozzászólásodban. Elmondtad a véleményedet, én pedig úgy éreztem, hogy a saját gondolataimat írtad le.

Én amikor a cikket elolvastam, inkább nem írtam semmit, mert bántani nem akarom, megérteni viszont nem tudom.

köszi, még jó, viccelsz?:D

a r...dék csak fel ne tűnjön itt is... mindjárt válaszolok priviben, csak a gyereket fektettem

Szia!:)

Ő volt az egyik védelmezőm:)

Szeretem is érte:):DDDD

Mindig van valami "idegesítő" korszak :DDD

és ez már soha véget nem ér :))))

Végülis:DDD

Szépsége az van bőven,szerencsére,csak olyan hamar elszáll a gyerekkor,és jön az idegesítő kamaszkor:D