Tények és adatok a császármetszésről (beszélgetős fórum)

Tévedsz!!!!!

Kérdezz meg egy friss diplomás szülészt!!

Csak a pénz számít!!

Több tervezett császárnak voltam fültanúja!!!

Én is vajúdtam 6 úrát és csak utána császároztak meg.

Engem eddig még senki nem nézett le hogy császárral szültem,nem is merné megtenni:)

Egyébként meg tényleg csak az egészséges baba számít és nem az hogy én így meg úgy szültem.

A barátnőm 3 gyereket szült. Az elsőt császárral, (kellett) amásodikat simán, a harmadikat szintén császárral. Ezt már kérte, mert azt mondta, hogy nem bírta volna ki mégegyszer a sima szülést. Annyival fájdalmasabb.

Én az elsőnél 3 napig vajúdtam. Tudom mi az, hogy fájdalom. Könyörögtem a dokimnak, hogy császározzon meg. Azt mondta, minden nő képes megszülni a gyermekét. A szülés után már áldottam érte!!! Leírhatatlan az érzés.

Persze, ha nincs más megoldás legyen császár, de sajnos tényleg nagyon sokan választják ok nélkül!!!!

Nem voltam idős az első császárnál (29 éves), de nekem sokáig, hetekig voltak utána fájdalmaim. A 2. császár már lényegesen könnyebb volt, de nem fájdalommentes. Sőt, még vajúdtam is.

Sajnos a média is nagyban tehet arról, hogy a császárosokat lesajnálják, a szülő nőkbe pedig kisebbségi érzéseket plántálnak. Pedig a lényeg a végeredmény, nem igaz?

Megerősíteném Jamina hozzászólását. "Rendesen szült" szobatársam a szülés estéjén képes volt hozni-vinni a babáját, én 2 nap után is alig tudtam a vécére is kimenni, vagy az ágyban megfordulni. Azt hiszem, én is épp eléggé megszenvedtem a gyerekemért (persze nem bánom). Szerintem borzasztó káros és felháborító az a szemlélet, hogy aki császárral hozza világra a gyermekét, az rosszabb anya, vagy nem képes olyan kötődést kialakítani, mint normálszülő társai (például denique-ben is sikerült ezzel a test-tudatos maszlaggal jó kis komplexust kialakítani).

Szerintem mindenki válasszon olyan orvost, akiben 100%-ig megbízik, és ha ő azt mondja, nem lehet tovább várni, feltétel és lelkifurdalás nélkülfogadja el a döntést saját és babája érdekében! Minthogy a császármetszés egy műtét, annak minden kockázatával, nem tudok elképzelni olyan lelkiismeretes orvost, aki "csak úgy", úri passzióból felvágjon egy szülőnőt.

,,Sokszor az emiatti félelem, vagy a mások véleménye alapján választott orvos erősbíti a szüléstől való félelmet. Ezért sok nő az egyszerűbb utat választja, a gyors és fájdalommentes császármetszést."

Aki azt képzeli, hogy a császármetszésnél nincs fájdalom, az nagyon nincs képben :-/

Nekem mindhárom gyermekem császárral született. Az első azért, mert nem fordult be, nem indult be a szülést, pedig már időn túl voltunk. Akkor, 26 évesen nagyon megviselt. Nem éreztem magam jó anyának attól, hogy nem tudtam őt megszülni.

Aztán terhes lettem az ikrekkel. Mivel az első császár volt, így az orvosom felkészített arra, hogy nagy valószínűséggel ők is így fognak születni, de természetes úton is jöhetnek, majd meglátjuk. Velük a 36. héten egyszercsak nagyon magasra felment a vérnyomásom. Befeküdtem a kórházba, hogy megfigyeljenek minket. A babák jól voltak, én is, de mivel egy hét alatt nem rendeződött, sőt, június 23-án reggel 200-ra felugrott a vérnyomásom, az orvosom azt mondta, nem rizikózunk tovább, kiveszi őket. Akkor úgy éreztem, rámszakad az ég. Már megint nem tudok természetes úton szülni.

Most, 33 évesen is nagyon megviselt, pedig ma már sokkal több tudás birtokában vagyok a témával kapcsolatban.

Bármit megtettem volna, hogy legalább egyszer az életben sikerüljön. Borzasztóan hiányzik a szülés-érzés. Hiába gyönyörűek a gyermekeim és tudom, hogy mindháromnak így volt jobb, a szívemben azért van egy kis üresség.