Tények és adatok a császármetszésről (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tények és adatok a császármetszésről
csak kis különbséget tettem tapasztalatom szerint miért volt százszor könnyebb a második mert ott már az ember bizony nem foglalkozik sok dologgal mert a másik gyerek lefoglalja
:))
jó hát ezt nem szó szerint értettem csak átvitt értelembe :))
persze hogy az ember nem sajnáltatja magát
Szia!
Nem gondolom, hogy az első gyereknél sajnáltatja magát az ember! Nekem egy van, császárral. Nagyon megszemvettem vele, mert alig bírtam felkelni az ágyból, nem mertem tüsszenteni, köhögni, nevetni, mert annyira fájt. Ennek ellenére amikor öt nap után átkerültünk a gyerek kórházba, minden éjjel gyalog jártam haza (nincs autónk), 11-re értem gaza, aztán fürdés, és hajnal háromkor ébredés, hogy vissza érjek az első szoptatásra. Aludhattam volna a kórházban is, de a párom olyan depis, volt, hogy még mindig nics otthon a pici, hogy úgy éreztem mellette is ugyan úgy ott a helyem. Mindezeket olyan fájdalmak közepette, hogy még az ágyon sem tudtam az oldalamra fordulni. Nem szégyenlem bevallani, hogy nagy fájdalmaim voltak!!!
persze ezt én sem mondtam hogy biztos nyugodtabb
de az orvos nem véletlenül mondja az amit
igaz nem mindig jön be amit mond de még mindig jobb egy lehetséges pesszimizmus miatt tényleg császár mint egy lehetséges optimizmus utáni komplikációkkal teli szülés ami vezethet akár császárhoz is ami nem biztos hogy jobb....
és egy kérdés de tényleg
miért bánt téged ennyire a császár?
mert én még nem láttam ilyet hogy valaki ennyire foggal körömmel ragaszkodik a normál szüléshez?
és ha az a gyerek életébe kerül ????
tudom!
mikor hétvégén itthon vannak kő kövön nem marad :)))
de te már profibb vagy mert 3 van
nekem kettő is elég
ugyhogy le a kalappal a nagycsaládosok előtt :))
ugy hidd el hogy első gyereknél még sajnáltatja magát az ember a másodiknál fel sem veszi.
egyszerűen nincs ideje
az tuti!
mikor az első gyerekkel terhes voltam akkor én is alig voltam több mint 30 és kicsit lassabban ment mint a másodiknál ahol már 2-vel idősebb voltam
ott meg az segitett hogy volt a nagytesó és vele edzettem....:)))
Én egy "vénség" vagyok (30 és 31,5 voltam a két műtétemnél) :PPPPPPPPP és a csodámra jártak, olyan fitten jöttem-mentem már a műtét másnapján. ;)))))
Az orvosom is csak lesett, most másodjára meg főleg, hisz tudta, min vagyok túl.
Szerintem az égvilágon semmi köze a kornak a gyógyulás tempójához! Nem arról van szó, hogy az egyik nő 19 éves a másik meg 60! Egyéni érzékenység, fájdalomtűrő-képesség és akaraterő inkább számít szerintem.
hát igen mikor az anya szenved akkor a gyerek is!
és abban sem kételkedem hogy nem vágyik minden anya a normális szülésre
de
hál istennek a mai orvostudomány már elég modern ahhoz hogy hogy birjuk rábizni magunkat legalább is ami azsülést illeti
sziasztok.
én 3x voltam terhes. az első gyerkőcöt természetes úton szenvedtem végig.23 óráig kínlódtunk.azt hiszem, csak nem repedtem, de minden más kijutott, ami még orvosilag normálisnak mondható. bántam, hogy nem kértem érzéstelenítést. oxigénhiány is fellépett, de szerencsére semmi káros következménye nem lett. sőt igen értelmes, okos nagycsoportos lányom van.
a 2. terhességemet félidőben meg kellett szakítani, mert elszivárgott a magzatvíz. 6 napig próbálkoztak rajtam mnindenféle technikával, mire végre "megszültem". rendes tágulási fájások, de enyhe kitolás, és még meg se nézhettem. ezt senkinek se kívánom.
végül a harmadik császármetszéssel végződött, magagasvérnyomás, láz, túlhordás, meconiumos magzatvíz miatt. azért fájások ennél is voltak. a császár után 2 hétig komplett bénának éreztem magam, fájt is a hasam, de mégis azt hiszem a babának így volt a jobb. ha sikerül mégegy bébi, akkor én a császárt választanám.
bocsi, de kicsit hosszú lett.
Sziasztok
Én is császárral szültem de nem azért mert kértem.Abba a korházba nem is lehet kérni.Még igy is meg akarta az ügyeletes doki születetni velem a 4800g-os babámat.De szerencsére betévedt a főorvos és ő mondta hogy természetes uton nem fog tudni megszületni.Elakadt.Téraránytalanságot mondtak.Szoval ha a másik dokin mulik várhatunk volna még ki tudja meddig.De igy "csak" 5óra vajudás lett belöle.
és igaz!
butaság azon lelkizni mért igy és mért nem ugy..
ezzel csak magadnak ártasz.állitom nem kisebb dolog egy császárt végigcsinálni mint tizen akárhány óráig vajudani hogy utána a hüvelyed ugy fáj mintha egy pasi fejjel megerőszakolt volna
szóval szerintem a gyerek élete a legfontosabb
szegény szobatársnőm is addig tiltakozott a császár ellen hogy 16 órai vajudás után a gyerek beszorult.
úgy műtötték ki belőle.
majdnem ráment a gyerekkel együtt...
megérte?
szia!
tényleg nem akarok beleszólni mert nem ismerem a hátteret.
de szerintem ne vedd ennyire szivedre.
most képzeld el ha igaza van az orvosnak és tényleg nagy a gyerek és beszorul?
mi van akkor ha emmiatt császár?vagy rosszabb?valami komplikáció van?
nézd nagyanyáink lehet meg anyáink hogy normálisan szültek de akkor nem volt más mód.
nekem sem volt az elején vágyálmom a császár de a doki azért döntött igy mert első gyerekként farfekvésest megszülni nem egyszerű. aztán rájöttem igaza van
rántottam egyet a vállamon és azt mondtam majd a második de ki gondolta volna hogy méretes lesz?
2 év van a két gyerek közt és megszülhettem volna rendesen de az orvos félt nehogy baj legyen ekkora gyereknél.
és igaza volt
miért kell törődni hogy mások mit gondolnak?
hogy nemvagy képes megszülni....
hát ez a legnagyobb butaság.
életet adtál egy gyereknek ez a legfontosabb nem a mód. aki meg pofázik álljon oda és csinálja.
nekem sem...
még az első után kicsit de a másodiknál szinte ugy pattantam fel :))
igazából látszott hogy már akkor volt egy nagy gyerek aki nem hagyott ellustulni :)))
Drága Ancsi!
Ne hallgass azokra, aki lesajnál! Mert akkor sajnálnának csak le igazán, ha tényleg 4 kiló feletti lett volna a babád, beszorul és oxigénhiánnyal születik. Te pedig fordathatnád az ágyban és pelenkázhatnád egy életen át. Akkor meg azt mondanák:
Na a nagy dinka császárellenes, annyira félt egy kis csíktól a hasán, hogy inkább hagyta rámenni a gyereket.
Én természetes úton szültem a babáimat. De azt mondom, ha úgy alakult volna, inkább vállalom a császárt és utána a lassú felépülést, mint hogy baja legyen a gyereknek. Én az elsőre eleve úgy mentem be: megszülöm ha tudom. Megkérdezték a szülőszobán: babás szobát szeretnék, vagy legyen külön a gyerek. Mondtam, ha simán születik, akkor mindenképp babásat. Kérdezte a szülésznőm mindjárt: miért, lehet hogy császár lesz?
Amúgy az elején nem akart tágulni, később a szülésznő elmondta, a dokim este 10-ig adott időt, utána császározott volna. De babóka már délután 4 után nem sokkal meglett.
Mondjuk a kért császárral nekem is vannak gondjaim. Van ismerősöm, aki az elsőt rettenetesen nehezen szülte meg. Valószínűleg keskeny a csípője is. Na ő eleve úgy ment neki a másodiknak, hogy csak császárral. De ezt meg is értem. De azt, hogy valaki ok nélkül, elsőre kéri a császárt, azt már nem. Éppen azért, mert bár van egy-két anyuka aki jó könnyen épül fel a császárból, a legtöbb bizony napokig gyenge, fájdalmai vannak, mittudomén. Végülis az csak egy műtét. De hülyeség valakit csak azért lenézni, mert gond adódott és császárral szült. És még azt is mondom, hogy kétes esetben, amikor a doki bizonytalan, is jobb ha a császárt választja, mintha belemegy a bizonytalanba és a baba sérül. Szerintem épp ezért ugrott meg a császárosok száma. Régen meg a statisztika számított. A dokinak is kudarcnak könyvelték el a császárt, szerintem ekkor alakult ki anézet: minden nő meg tudja szülni a gyereket. Erre beleugrattak mindenkit a sima szülésbe, csak végső esetben császároztak, és sajna sok gyerek sérült emiatt. Most meg a műhibaperektől félve, ha kétes a dolog akkor rögtön a császárt ajánlják. Hát tudja a fene, de én még mindig inkább egy felesleges császárt vállaltam volna be, mint egy sérült babát.
Én is császármettszéssel szültem meg a kisfiamat 2007. Október 5-én.
Sajnos elhúzódott a vajúdásom, nem tágultam csak 2 ujjnyira 12 óra alatt. Az uh nagy babát saccolt, sőt még vérnyomásom is jó magas volt (170/100). Nem volt más választás, császározni kellett.
Így utólag nem bánom. Bár nem tudtam meg, hogy milyen természetes úton megszülni egy kisbabát, de a vajúdás minden fájdalmát megtapasztalhattam legalább.
Spinalis érzéstelenítéssel operáltak. Délután fél 3-kor szültem és másnap hajnali 5 körül próbáltak meg felkelteni az ágyból mosakodni, ami sajnos nem sikerült. Annyira fájt a hasam és gyenge voltam, hogy az ágyban mosdattak meg. Mentségemre szolgál, hogy egész éjjel körülöttem forgott az osztály. Nagyon magas volt még mindig a vérnyomásom és szapora volt a pulzusom. Életemben nem kaptam még vérnyomáscsökkentőt korábban, most meg telepumpáltak mindenfélével.
Szerintem, ha valaha szülök még, akkor már eleve felkészülök a császárra az előzmények miatt.
Ancsa!
Mennyi időnek kéne eltelnie a két szülés között, hogy ne legyen hegszétválás? Van erre valami "infód"?
Én is császárral szültem, és nem kívánom senkinek, pedig viszonylag könnyen viseltem a testi fájdalmakat, a lelkieket annál nehezebben. Bántott és bánt a mai napig. Én, a nagy császár ellenes, aki mindenkit csak rábeszél a természetes szülésre, kudarcot vall. Nagynak hitték a gyereket (4200 gramm, 102 BPD), bár hozzáteszem, elég széles a csípőm, és "csak" 3800 gr lett. Túlhordás, burokrepesztés, oxitocin, semmi. Nem tágultam, gyerkőc nem illeszkedett be, 4 óra vajúdás után a doki azt mondta császár. Hozzátette, hogy lehet, hogy este 10-re kitágulnék, csak addigra elfáradnék én is, a baba is, és nem szeretné, ha utána meg beszorulna a szülőcsatornába. Nem harcoltam, nem mertem szembeszállni az orvossal. Ma sem tudom, hogy ha újra ott lennék, hogy döntenék, ugyanis anyukám mindkettőnkkel 16 órát vajúdott, és mindkettőnket 2 héttel túlhordott, mégis természetes úton születtünk. Nagyon rossz érzés, mert mindenki lesajnál, hogy szegény, nem tudta megszülni...
Sokáig reménykedtem benne, hogy majd a következő sima szülés lesz, de olvasgattam és azt írták, hogy minimum 2-3 évnek el kell telnie a két szülés között, hogy legyen rá esély. Meg egy nőgyógyász barátom mondta, hogy országos szinten ha az első császár volt, a második 90%, hogy az lesz. :(
Ja, a pocakban van a tesó, másfél év telik el a két szülés között (ha minden jól megy) . Most császárra készülök lelkileg is, de azért reménykedem. A csodában. Hogy megszülhetem természetesen...