Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Dolgozzuk fel a császármetszést együtt fórum

Dolgozzuk fel a császármetszést együtt (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2013. márc. 28. 13:35

Látom már jó régi fórum, ami egyszer már megújult.:-) Örök téma.

A véleményem hogy nem kell lenézni azokat az anyukákat akit lelkileg kicsit megviselt a császár.

Nem császáros szülésre készültem én se, mégis az lett belőle. 6 óra vajúdás után lett sürgősségi császár, mert nagyon lecsökkent a baba szívhangja a tolófájásoknál. Mint utólag kiderült, rövid volt a köldökzsinór.

Nem viselt meg nagyon a császár, mert tudom muszáj volt, de egy kicsit sajnálom azért, még a mai napig is, pedig már lassan 2 éves a pici fiam.

Igazából azt sajnálom, hogy nem emlékszem az első pillanataira, mert altatással műtöttek, nem volt választásom.

Ez az egyetlen ami miatt bánom.

113. nefaria
2012. jún. 12. 15:48

Nem értsétek félre amit mondok, én nem kesergek egyáltalán. Ugyanarról beszélünk: a lényeg hogy jó legyen a vége :)


Én igenis azért éreztem rosszul magam, mert többször szembesültem azzala bizonyos állítólag nem létező Judit1109 által is említett lenézéssel.


Magát a műtétet úgy fogom, fogtam fel, ahogy írtam: ha ez kell ahhoz hogy semmi probléma ne legyen, akkor ez. És nem voltam önző, pedig lehettem volna, ha ragaszkodom a természetes faros szüléshez:)


Viszont én tiszteletben tartom azt is, ha valakinek nehéz elfogadni azt, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az várja vagy tervezi. Ezeka nők előbb-utóbb úgyis rájönnek (rá kell jönniük) hogy semmi értelme a kesergésüknek - és ekkor dolgozták fel a történteket :) Szerintem ne vonjuk kétségbe senki érzéseit, én csak annyit akartam mondani az előző hszeimben.

2012. jún. 12. 15:16

Húsz évvel ezelőtt császárral szültem a fiam. Rövidlátó vagyok - nem kicsit - így tudtam, hogy császár lesz. Személy szerint örültam neki, mert rettegtem a hosszú vajúdástól.

A múlt évben kellett először azzal szembesülnöm, hogy az igencsak ráérő fiatal anyukák elkezdték fikázni a császárosokat. Nem értettem és ma sem értem ennek az okát. Ők előtte szenvedtek, mi pedig utána. Nem órákat, napokat, heteket. De egyáltalán! Hogy lehetne a kettőt összehasonlítani? A krumplit sem hasonlítjuk össze a banánnal!

Az itt a legnagyobb gond, hogy túl sok a szabadidejük az anyukáknak! Inkább foglalkozzanak a családjukkal és ne kreáljanak ott problémát ott, ahol nincs.

Öt hete újabb vágást szereztem a hasamra. Kivették a méhem és a fészkeim nagy részét. Azt hittem, hogy olyan lesz, mint a császár. Nem olyan volt. Sokkal rosszabb!

111. 0a84e34983 (válaszként erre: 110. - E28c748947)
2012. jún. 12. 14:27
Én szerettem volna természetesen szülni,szerencsére így is lett.De ha valami miatt meg kellett volna császározni,nem hiszem,hogy nagy ügyet csináltam volna belőle.A lényeg az egészséges baba és anya.A vágás meg hát biztosan fáj,de az öröm erősebb szerintem....
2012. jún. 12. 13:56
Én más szemszögből nézem ezt.Magas ívben letojom, milyen módon szültem meg a lányaim.A lényeg, hogy egészségesek.Soha nem mozgatott egyik változat sem, mert kötelező muszáj volt....miért kell ezzel ennyit foglalkozni????
2012. jún. 12. 13:48
Igen,igazatok van.Én soha nem néztem le egy császáros anyukát sem,de amikor elmondják,hogy nekik milyen nehéz volt,és milyen nehéz ezt feldolgozniuk,na ezen ki tudok akadni.Anyukám a kis húgomat császárral hozta világra, előtte vajúdott 14 órát,de végül muszáj volt megműteni.De nem panaszkodott egy szóval sem,azt fájlalta kicsit hogy nem láthatta rögtön hugimat,mert altatták.
2012. jún. 12. 13:32

A kesergő császáros anyukák nagy többsége nem azért kesereg, mert őt lenézik a nem császárosok, ahogy itt valaki megfogalmazta. Saját magukkal nincsenek megelédve, a teljesítményük hiányával, hogy "nem tudták megszülni" a gyerkőcöt. Önzők, mert ahelyett, hogy ezt az energiát a gyerekre fordítanák, saját magukkal vannak elkeverdve, ahelyett, hogy örülnének, hogy egészséges, van keze, lába, szépen cseperedik.

A modern kor nyavalygása mindez, ha nincs min nyavalyogni, csináljunk okot szindróma. Csak csinálja, akinek van fölösleges energiája még erre is!

107. Fodoros (válaszként erre: 102. - 0a84e34983)
2012. jún. 12. 13:14

Sziasztok!

Így van!

Amikor bement, lehetett tudni hogy valamikor valahogy ki is fog jönni. Ez nem kívánságműsor. Vigyázunk rá 9 hónapig, aztán egy kis szülés, és aztán szívvel lélekkel igyekszünk a legjobb anyukája lenni. Soha nem értettem mit kell ezen felfújni. Én kettőt szültem rendesen, egyet császárral mert nem volt más választás, beteg volt, elveszítettem, és most pont ezért megint császározni fognak. Annak kell örülni hogy megszületik, és egészséges. Aki azért szül császárral, hogy ne fájjon, az magával tol ki. Aki meg azért hogy apának utána is jó legyen, az .... cserélje le apát!

Na most fogok kapni hideget meleget!

106. nefaria
2012. jún. 12. 13:10

Tudod, kedves marianna10, én személy szerint nem küzdöttem semmiféle lelki problémával a császár miatt, de megértem, hogy más küzd. Én is szülni készültem, de a kisasszony belefenekelt, ugyanis farosba fordult a végére. Eszembe se jutott első babát farosan szülni, így nem is kellett feldolgoznom semmit, mert megbarátkoztam vele, mire odakerültem. DE.


Mint említettem, szülni készültem, amit nem tudtam átélni. Mint említettem, engem nem viselt meg, de sok helyről kaptam, hogy nem is szültem, csak kivették a gyereket. Na ezt fel kellett dolgozni.


Nem mondtam, hogy könnyű 12 órát végigvajúdni (látsz ilyet a hozzászólásomban?).Én nem mondtam olyat sem, hogy egyik szülés más mint a másik, könnyebb, vagy "szülésesebb", sőt, pont azt mondom, hogy a lényeg a vége: az egészséges baba. Ne tegyünk különbséget. Ugyanis ha azt éreztetik az emberrel, hogy ő könnyen megúszta, hajlamos elhinni, és magát hibáztatni. És erről nem ő tehet, hanem azok, akik ezt éreztetik vele.

2012. jún. 12. 13:03
Na,erről beszélek....Elhiszem,hogy császár után fájdalmas a felépülés.De azért végig vajúdni 12 órát sem egyszerű.Van olyan is aki végig vajúdja a hosszú órákat és a végén mégis császár lesz..Na,az biztos bosszantó lehet...De aki csak odamegy és megműtik(aminek biztos komoly oka van),nem értem mit nem tud feldolgozni rajta...
104. nefaria
2012. jún. 12. 11:49
*túllép*
103. nefaria (válaszként erre: 102. - 0a84e34983)
2012. jún. 12. 11:48

Neked meg fogalmad sincs, micsoda fájdalmakkal jár a császármetszés.


Szerintem aki szülni készül, és császár lesz belőle, annak igenis nehéz. Két okból. Egyrészt, mert a természetesen szülők nagy része elvitatja tőlük azt, hogy ők szültek (még a kórházban is "műtött"nek hívják őket, minket), másrészt nem tud felkészülni erre senki. Hogy szülni készül, és vmi baj miatt hirtelen kikapják a gyereket (ami egyáltalán nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy azt képzeled.)


Hidd el, több okból nehéz ezzel megbírkózni, mindenki más, és másképp kezeli ezt. Van aki 5 perc alatt túlép rajta, van aki hónapokig bánkódik. Tartsuk tiszteletben egymás érzéseit.


(Egy műtött)

2012. jún. 7. 08:34
Látom ez már régi fórum de azért csak leirom a véleményem.Mit kell ezen feldolgozni nem értem.Akkora ügy van ebből csinálva.Ha egészségügyi okokból császár kell,hát az kell.Jobb anyénak és babának is.Mind a két gyermekem természetesen szültem,de ha valami miatt császár lett volna nem hiszem hogy hetekik depiztem volna,hogy miért....Ami mág bosszant engem,hogy lassan ott tartunk,hogy akik császárral szültek azt hiszik,hogy nekik nehezebb.Holott fogalmuk sincs arról micsoda fájdalmakkal jár a sima szülés.
101. biromoni (válaszként erre: 100. - Biromoni)
2009. szept. 3. 23:34
Bocsánat,azt akartam írni,hogy nem attól JÓ Anya vki,hogy milyen módon szült.
2009. szept. 3. 23:33

Én nagyon örülök,hogy császárral szültem mindkét gyermekemet.Eleve szemészeti javallatra így döntöttek+azt mondta a dokim,hogy nem valószínű,hogy meg tudtam volna szülni simán a kisfiamat.4850 grammal-54 cm-el született.Nála még altattak,kislányomnál gerincközelivel szültem.

Én vagyok a legboldogabb ember a világon,hogy van két csodálatos,egészséges gyermekem.

Nem attól Anya valaki,hogy milyen módon szül.

A gyermek az első.

2009. szept. 1. 12:10
feldolgoztam viszonylag hamar a császármetszésemet...Most a második "császármetszés" is megvolt...vakbélműtét 10-15cm-es vágás..:)
98. veroosh81 (válaszként erre: 97. - Manilu)
2009. aug. 31. 07:23
Nekem csak addig lehetett benn, míg ki nem vették a babát, aztán mehetett babázni.
97. Manilu
2009. aug. 30. 22:21
És a szuper dokinak köszönhetően apa is végig velünk volt a műtőben,mert apás szülést terveztünk,és így is lehetővé tették,hogy az legyen.
96. Manilu
2009. aug. 30. 22:14
Nekem is császármetszéssel született a kisfiam,de én személy szerint nagyon jó élményként tartom számon az emlékeim között.(nem volt semmi esély a természetes szülésre)Persze nekem nincs viszonyítási alapom,mivel nem tudom milyen érzés természetes úton világra hozni egy csodás kis életet,de én mindigis úgy gondoltam,és az orvosnak is azt mondtam,hogyha a legkisebb esélyt is látja a komplikációra,akkor egyértelmű,hogy császározzon meg.Nekem személy szerint az volt a legfontosabb,hogy a baba egészséges legyen,és lehetőleg én is.Nem érzem magam kevesebbnek,vagy rosszabb anyának magamat ettől.
95. Gagababi (válaszként erre: 86. - Gagababi)
2009. aug. 29. 21:27

aztán született testvérem is, hasonlóképpen, de nála már nem voltak annyira parában.


Egyébként anyukám azt mondta, hogy örült, hogy túl van rajtunk, és azért mert nem egyből tettek rá a mellkasára, nem szeret kevésbé. Sőt!


Veroo, a jelen az amivel foglalkozni kell! Hogy a babád nap mint nap rád mosolyog, és ez csodálatos érzés lehet.

94. veroosh81 (válaszként erre: 92. - Anya cica)
2009. aug. 29. 21:26
köszi szépen!
93. orsi26. (válaszként erre: 89. - C69ff6d3e9)
2009. aug. 29. 21:26
mi az az akkor???kérdés volt vagy válasz?mert én egyiket sem tettem fel,csupán leírtam..
2009. aug. 29. 21:25
Sziasztok, nem értem azt a dolgot miért kell a kétt szülést össze hasonlítani.Mindkettő fáj kinek hogy de mindkettő,felemelö érzés hogy egy emberke született.De öszintén az első gyermekemel császároztak nem volt olyan ˇátütöˇélmény mint a természetes uton születet gyermekemmel.De ne bánkodj a következö szülésed lehet természetes,ja gratula a babádhoz.
91. veroosh81 (válaszként erre: 88. - Panni58)
2009. aug. 29. 21:25
Hát nem tudom, engem anyukám nem tudott szoptatni, de én a lányom 10 hónapig, akkor is tej még lett volna, de már nem kérte.
90. orsi26. (válaszként erre: 88. - Panni58)
2009. aug. 29. 21:24
biztos igazad van,igazából anyukám is csak 2 hónapig szoptatott bennünket(igaz ikerek voltunk),de szerintem nálunk nagy gond volt,hogy Levinek csak a 4. nap vették észre,hogy le van nőve a nyelve és emiatt nem tudott hatékonyan szopizni,de miután felcsípték,másnaptól már kezdett tejem lenni.
89. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 85. - Orsi26.)
2009. aug. 29. 21:22
nekem a császár után előőbb jött a tej mint a sima szülés után.akkor?
88. Panni58 (válaszként erre: 85. - Orsi26.)
2009. aug. 29. 21:21
Ez nem csak attól függ, hogyan szülsz, elsősorban örökletes. Nekem egy teljesen természetes és egy császár, azonos méretű gyerekek, ugyan úgy jött meg a tej, és fogyott is el nem sokkal 3 hónap után. Pedig mindent megpróbáltam, hogy tovább szoptathassam őket.
87. veroosh81 (válaszként erre: 82. - Enissa)
2009. aug. 29. 21:19

Én nem írtam azt sehol sem, hogy ettől rossz anya vagyok, és ezzel szerintem nem divatolok, mert leírtam mit érzek.

Köszönöm szépen.

2009. aug. 29. 21:19
Na akkor elmesélem, hogy én hogy születtem. Anyukám súlyos betegként született,érszűkülettel, emiatt gyerekkorában megműtötték. ÉVenkénti kontrollra járt, teljes életet élt, és él még most is. (kopp,kopp,kopp) Aztán amikor teherbeesett velem az orvosok bepánikoltak, a nógyógyász, meg aki műtötte, hogy Úristen, ez életveszélyes, meghalhatunk mind a ketten, de legalábbis az egyikünk biztos. Anyukám ezek után végig stresszelte a 9 hónapot. (ezért vagyok szerintem érzékeny, na mindegy). Már az elején elmondták neki, nem altatható, és csak természetes úton szülhet. Egy egész konziliumot hívtak össze, egy csomó orvos bent volt vele a szülésnél+ a szívdokija, aki krízis helyzetben azonnal tudott cselekedni. Szerencsére nem került sor rá.! Megszülettem nagy kínok közepette, és mi volt az első a dokiknak?? Nem rátettek anyura, de nem ám, hanem körbe szaladtak velem a kórházban, hogy egy kis csoda vagyok! Kézről kézre adtak az orvosok. Állítólag vísitottam, mint egy újévi malac. Anyukám meg bármennyire is szeretett volna magához ölelni, kimerült volt. Utána el sem engedett:))
85. orsi26. (válaszként erre: 83. - Veroosh81)
2009. aug. 29. 21:17
nekem meg a 6.nap..és csak 3 hónapig szopizott a kisfiam
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook