Te hogyan szoktál jótékonykodni? (beszélgetés)
Nahát én sem túl sűrűn megyek, hetente, vagy kéthetente. Akkor megfőzök, lefagyasztják. Csak 20 km-re laknak, de másfél óra az út, ui.nincs kocsink.Nekem néha van lelkiismeretfurdalásom, hogy mehetnék többet. Anyám most kapott agyvérzést, szétitta az agyát. Ezért kéne többet mennem, vigyázni rá, de nem tudok.
Szerintem az is nagy segítség, amit te adsz, bár én is megtehetném, hogy személyesen is segítek, hisz anyámnak a társaságom is hiányzik, sokszor hívom hogy jöjjön fel hozzánk, de ő sem tud sűrűn jönni.
Nekem nincs nehéz életem, csak annyiból rossz, hogy nagyon sajnálom őket, mindig szomorú vagyok ha rájuk gondolok (nemcsak szegények, de betegek is)- ma már tudok úgy venni magunknak dolgokat, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásom - csak kicsi. Ahogy egy volt román kolléganőm mondta, hogy mikor vesz egy üveg bort (ritkán) mindig eszébe jut, hogy otthon ez mennyi pénz, és hogy mennyivel fontosabb dolgokra költhetnék.
Addig adunk nekik amíg tudunk, kicsit mondjuk rossz ebből a szempontból is a lelkiismeretem, hisz nekünk meg lakáshitelünk van, tehát összességében mégiscsak mínuszban vagyunk mi is, hiába mennek most jobban a dolgaink -azért néhány évbe beletelik míg utolérjük magunkat. Attól is félünk, hogyha apámék így folytatják hajléktalanok lesznek
Én az állatoknak szoktam segíteni. Az ember, bármennyire is beteg, tud beszélni, tud segítséget kérni - de egy állat?
Legutóbb a nászajándékba kapott dolgokat vittem el bizományiba, és az értük kapott pénzt utaltam át menhelynek. Az exem "jóvoltából", másom nem maradt. Ja de, még maradt az adósság, amit rámhagyott :)
Nekik én sem szoktam adni. Az alapítványok számlaszáma megtalálható több helyen is (pl.itt a neten is), ha akarok, vagy tudok, oda küldök. Mondjuk nem sűrűn szoktam, ez is igaz. De az, hogy odajön valaki hozzám az utcán, aluljáróban, vagy a házba becsönget, és elmondja, innen, meg onnan jöttem, adakozzak ennek az alapítványknak- bennem ez nem ébreszt bizalmat, sőt.
De érdekel.
Én ruhával szoktam segíteni, ennyire futja.
Viszont az alapítványosoknak, akik egy héten többször is zaklatnak telefonon vagy személyesen, semmit nem szoktam adni.
Nem lehet könnyű életed!
Én csak munkával tudom őket segíteni, sajnos pénzzel nem, mi is egyik napról a másikra élünk. Elmegyek, megfőzök, takarítok, kimosok, rendet teszek, kertelek. Mást nem tudok, jelenleg tenni.
nem kinőtt felnőtt ruhákat, hanem azokat amiket már nem hordok (legutóbb azokat amikből sikeresen kifogytam :)))
mi sok pénzzel segítjük az én szüleimet, és általában a kinőtt felnőtt ruháinkat is nekik szoktuk adni - a kinőtt babaruhák egy részét elteszem, egy részét elviszem a tanácsadóba néhány játékkal együtt. Több jótékonykodásra nem futja -amit a szüleimnek adok, így is a saját családom elől veszem el. (hiába kértem őket évekig, hogy ne vegyenek már fel minden szarra hitelt, mert azt vissza is kell fizetni, sajnos nem teljesen épek szellemileg és még messze is laknak, ezért jelenleg csak így tudok segíteni rajtuk)
Na izélje meg a kánya, ez se érdekel sokmindenkit!
Tőlünk nem messze van egy szociális otthon, ahol nem csak idősek, hanem fogyatékkal élők is vannak. Mi összegyűjtjük a 'kinőtt', de még nem elhasználódott ruháinkat, és a lakóknak adjuk. A kiolvasott újságokat is át szoktuk vinni, nem baj, ha már két hetes,ők akkor is örülnek, hogy van mit olvasniuk, nekik ui. nem mindig van pénzük rá (sőt, legtöbbször nincs).
Ha neked jó, nekik is jó.
Ez nézőpont kérdése. A lényeg, hogy nekem jó legyen.:D
Akkor ők tesznek jót veled, vagy te teszel jót magaddal? :-)
Lehet.
Vagy inkább az embereké?:)
Ó, nekem is jól jön fél év után a fél kiló cukrom. :DDD
(De nem vagyok gonosz). :))
Hadd simogassam egy kicsit a lelked! Ez nagyon-nagyon kedves dolog tőled/tőletek!
Van egy ismerös házaspár,a férjnek levágták az egyik lábát,a feleség minimálbérért jár pestre dolgozni,nekik szoktunk segiteni vásárolni,ha megyünk be a városba.Ilyenkor megvesszük nekik is ami kell,mert ott jóval olcsóbb,vagy ha a az asszony itthon van,visszük magunkkal.Ennél több sajnos nem megy,mert én is munka nélkülin vagyok,1 év betegácsi után.
:)))
...és működik a "jó tett helyébe jót várj",én is néha feledékeny vagyok:)
Én is szomszédellátó vagyok. :)))
Mindig adok sót,cukrot,tojást vagy mézet épp,a szomszédasszonyaimnak:)
Én nem nagyon járok emberek közé.:)
Ez elég jótékony, nem?:D
Ötleteket várok, ki hogyan, milyen apró , vagy nagy dolgokkal szokott jótékonykodni, vagy éppen segíteni másokon?
További ajánlott fórumok: