Szülés férfiszemmel

A kiírt időpont előtt pont egy héttel, éjfél után kelt a párom, hogy elfolyt a magzatvíz. Félkómásan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Indulás a kórházba. A vizsgáló előtt ahová menni kellett már várt egy apuka.

Ellátott egy jó tanáccsal: Jól nézem meg melyik szülőszobában leszünk (a falon lévő képek segítenek), hogy később visszataláljak, ha a gyerekkel elmegyek. Várakozás közben telefonáltam anyósoméknak, hogy mi a helyzet. Ők kb. egy óra körül értek be. (Egy kicsit korán.) Előkészítés után felmentünk a szülőszobára, ekkor találkoztam újból az apukával akinek már meg is született a gyermeke. (Gyors volt, max. 30 perc.)

A szülőszobában lassan telt az idő, eleinte semmi fájdalom nem volt, majd lassan erősödtek a fájások. Én már-már elaludtam, de a szülésznő 15 percenként jött és végezte a dolgát, nagyon segítőkész és kedves volt.

Néha hallottunk kiabálást majd gyereksírást. Front lehetett, mert sok gyerek született akkor éjszaka. Reggel hét órakor érkezett a váltás. Új szülésznő jött, aki szintén nagyon barátságos volt. Párom erősebb fájásoknál szívta a gázt, addig amíg egyszer el nem kezdett hányni.

A szülésznő megnyugtatta, hogy minden rendben ez hat-hét cm-es tágulásnál szokott előfordulni. Ezután már nem szívta a gázt. Megérkezett a fogadott orvos is. Innentől felgyorsultak az események. Bekötötték az oxitocint.

Eddig sem volt könnyű dolga a kismamának, de ezután szinte folyamatos fájások voltak, a gép szinte végig 120 körül mutatta a fájás erősségét. (Azt hiszem, ennyi a maximum.) Én folyamatos derékmasszírozással, és arctörölgetéssel próbáltam segíteni. A vért nem nagyon bírom, így nem nagyon néztem oda, hogy az orvos mit csinál. Végül is 8 óra 50 perckor megszületett a kisfiunk. Először nem akart felsírni, de utána meg már alig akarta abbahagyni. Én mentem a gyerekkel, miután rendbe tették, odamentem hozzá gyönyörködni benne.

Amikor megsimogattam a kezét, megfogta az ujjamat, ez mindennél többet ért nekem.

Minden férfitársamnak csak ajánlani tudom, hogy menjenek be a szülőszobába. Felejthetetlen élmény. Vért nem lát az ember, ha nem akar.

Végezetül elismerésemet szeretném kifejezni minden egyes anyukának, már-már ember feletti teljesítmény az, amit egy szülés alkalmával végigcsinálnak.

Különösen büszke vagyok az én páromra, aki nyolc órás vajúdás után egy hang nélkül szülte meg a gyermekünket.