Szorongás - mikor a félelem uralja az életed (beszélgetős fórum)
öö. ezek szerint nem olvastad az előző hszeimet..szedek gyszt 3 hónapja citagent és frontint. nekem testi tüneteim vannak/ voltak és azért kell. akinek testi tünetei vannak, nem tudja megszüntetni sajna pusztán akarattal.
Én csak a magam nevébe tudok beszélni,Tavaszig szedtem gyógyszert és miután abba hagytam és egész mostanáig jól is voltam de ezt nem a gyógyszernek köszönhetem mert az ugyan nem sokat segített,én inkább a pszichológusnak és a vas akaratnak köszönhetem de most hogy jött ez a hülye idő változás és egy kis anyagi bizonytalanság újra rajtam van a szorongás.Egy biztos a gondolkodás módon kell változtatni mert ahogy az oda került a fejembe az ugyan úgy ki is kerülhet onnan.Ja és figyeltem magamat mire hogyan reagálok ,mindent le írtam ami gondot okozott és ki elemeztem és próbáltam változtatni rajta de ez k..va hosszú folyamat mert hát ezt gyerekkorom óta hordozom és az nem egy két év.Sok sok türelem kell hozzá ami sajnos nekem sem nagyon van.De ha gyógyszere van szükséged akkor szedjél de nekem a pszichiáterem nem engedi hogy szedjek,mindig azt mondja hogy az nem oldja meg de ha szükséges akkor kell.A szorongást a rossz gondolkodás mód okozza na meg a kémia az agyba ami már az állandó stressztől alakult ki és hát ezért kellhet a gyógyszer.
és ti szedtek gyógyszert?
félek h sosem lesz vége ennek. tüneteket már hála a jó égnek egyre kevesebbet érzek, de a félelem megvan, mert nem tudom elengedni h ez van velem.
Mindent gyerekkorból cipelünk és aki nincs benne annak fogalma sincs miről is van szó,ami másnak egyszerű az nekünk nehézség.Igen az ismeretlen az nagy mumus.és a bizonytalan is.Minden előre ki nem számítható dolog.Na és a kis problémákból is jó nagy aggodalmak kerekednek.Hát ez van:)
Én 16 éves voltam mikor szorongások törtek rám és nem tudtam miért vagyok ilyen félős.Nem szóltam otthon erről.Aztán nemsokára nem mertem felülni a vonatra,buszra,ha fel is szálltam rosszul lettem.Egyre rosszabb lett,mert már a suliban is mindig remegtem,gyomor problémáim voltak,szédültem stb..Aztán már féltem kimenni az utcára.Agorafóbiám súlyos depressziom és pánikbetegségem lett.1,5 éve mentem el orvoshoz mikor már nagyon rosszul voltam.Sajnos nem mentem el előbb amit mára már nagyon bánok.Két hónapja érzem magam igazán jól.Szőrnyű ez a betegség és komolyan kell venni.Már nem akartam élni olyan gondolataim voltak és félelmeim ami akkor valósnak tűntek.Ha ilyen problémáid vannak mindenképpen menjél el pszichiáterhez ott megpróbálnak a megfelelő gyógyszerrel kezelni.A pszichológus pedig segít a lelki gondokban.Szerintem mind a kettő nagyon fontos.
Jáj gyerekek mindha magamt olvasnám :((
Nekem is tut gyerekoromba kezdődöt és sajnos rossz is volt otthon az élet. Én is próbálom a fiamat pozitívan nevelni .
Ma is vezettem és persze nagyon szorongtam de sajnos szokszor félek is közbe. De hogy mitől? Hát az ismeretlentől leginkább és nehéz helyzetektől.
Igaz sokat változott az életem potitív irányba de a saját mumusaimat még nem sikerült legyőznöm :(
Nekem a pszichológus sokat segített és sokba is került de sajna most már egyre nehezebben tehetem meg.Amit tudok javasolni :sok olvasás ,sport,és sok apró siker élmény.Én most is szarul vagyok ezért le megyek biciklizni és sokkal jobban leszek.Azt sose hidd el amit a szorongásod közbe gondolsz mert nem igaz.Én is már k...ra unom ezt az egészet.
Akkor már értem miért szorongok. Csak amikor gyerek voltam a fene sem törődött vele, én meg honnét tudhattam volna hogy mit kell tennem. Most meg szedem a Rivotrilt ami akkor nagyon jó, csak nem oldja meg a problémát. És már előre félek, mi lesz ha elfogy. Nálunk ha dokihoz akarok menni, úgy pár hónappal előtte be kell jelentkezni, azonkívül a gyógyszereken kívül semmit nem ad. Amikor voltam kórházban (öngyi kísérlet) akkor tapasztaltam hogy semmiféle terápia nincs, csak a gyogyikat tömik az emberekbe aztán lesz ami lesz.
szorongás szerintem nagy részben önbizalom hiány,és a gének illetve szeretet hiány és bizonytalanság.Sajnos ebbe világba nehéz nem szorongani,igazából minden ember szorong csak mindenki másképpen kezeli.Én a 6 éves lányomon is észre veszem hogy szorong és eszembe jut hogy ugyan azokon a dolgokon szorong mint én gyerek koromba.Mivel tudom mire van szüksége egy szorongó embernek ezért úgy is nevelem és sokszor be is válik.Én a szüleimmel sosem beszéltem a félelmeimről a lányom viszont el mondja nekem mindig és én el mondom neki hogy ez természetes és állandóan meg említettem neki hogy milyen sikereket ért el eddig és úgy vetem észre ezekből erőt nyer.Meg próbálom úgy nevelni hogy pozitívan gondolkodjon.Mert hát ha én gyerek koromba tudom hogy hogyan kell gondolkodni akkor ma nem szoronganék igen keményen.
Azt tudja valaki, hogy a szorongás mitól alakul ki? Nekem szerintem gyerekkoromtól van, csak akkor még nem tudatosult bennem hogy ez az. Most már tudom és nagyon sokat szenvedek tőle.
Viki nem akarlak el keseríteni de nagyon kemény és hosszan tartó dolog ez nekem 3 éve meg van és 1,5 évig szedtem rá antidepit és közbe hetente jártam magán pszichológushoz aki nagyon sokat segített és én is nagyon szorgalmasan dolgozok folyamatosan magamon és még is a minden napjaimat meg keserítik az állandó hangulat változások és a minden ok nélkül rám törő aggodalmak a jövőmtől.Lehet hogy egy társ segítene de nem tudom létezik e ilyen nő aki ezeket tolerálja és segítene benne hogy ki lábaljak belőle,a válásom óta van ez és minden nőtől félek azóta.Szóval én sors társ vagyok.Kéne egy olyan klub ahol csak szorongó fiatalok vannak.Az klassz lenne.
hahó
látom, nem ír senki.
de én próbálkozom azért:)
sorstársakat keresek..
Hát sajnos nekem privát dokira nem futja. Aki meg nem privát az meg gondolom nem igen törődik az ember érzéseivel. Így van ez az összes dokival. Pedig muszáj lesz rászánnom magam arra hogy elmenjek egy dokihoz, mert februárba letelik a gyesem, melót kell keresni, de ha félek még az emberektől is akkor ez hogy fog menni? Cselekednem kell mindenképp, mert akkor a meló látja majd a kárát.
Pritváthoz jártam, mert a körzetis őt ajánlotta, mondván, hogy nekem ők nem fognak tudni segíteni.
Nos anyagi okok miatt végül is fél év után abbahagytam a dolgot, de nagyon szerettem menni.
Az ilyen dokik nagyon kedvesek és megértőek. Nem kell félned tőle. Ott úgy éreztem, hogy megértenek.
Semmi különlegeset nem kérdez. Majd szépen megy a beszélgetés.
Majd még írok csak most nem érek rá
sziasztok!
fél éve van diagnosztizált szorongásos depresszióm. 3 hónapja szedek antidepit és egy kis frontint mellé. agysz szedés elötti időszak iszonyú volt, nem tudtam mi bajom, csak állandóan rosszul voltam, betegségek után kutattam a neten, kétségbe voltam esve nagyon, pedig a vizsgálataim szerint minden negatív.
most már jobban vagyok,szinte az összes tünet megvolt nálam, de már egyre kevesebb( izomfeszülés, testi-lelki fájdalom, hasmenés, fejfájás maradt meg)
ha valaki tud, kérem segítsen, mert szinte biztos h így nem tudom leélni az életem ezzel.
köszönöm, minden jót nektek!
nem sokat fordult elö még...talán egyszer
Szia. Igen, gondolkodtam már azon, hogy elmegyek egy orvoshoz, csak a félelem mindig visszatart. Talán ha lenne mellettem valaki aki bíztat, akkor talán menne. Tényleg nem tudok ezen egyedül változtatni, hisz ha tudtam volna akkor most nem itt lennék. Nem lennék ilyen helyzetben. De ahogy észreveszem magamon, ez kezd egyre rosszabb lenni. Milyen egy ilyen orvos? Úgy értem, mit kérdez az embertől? Vagy hogy zajlik egy ilyen vizsgálat? Én is hiába csinálok bármit a hátammal, sehogy sem jobb. Gondolom a sok stressz amiken keresztül megyünk az okozza ezt. Én május körül kaptam a hátamba 3 izomlazító injekciót +gyógyszert. Mondanom sem kell az injekció után olyan fájdalmaim voltak, hogy már bőgtem tőle. Olyan érzés volt, mintha valaki feszítené szét a hátamat. Senkinek nem kívánom azt az érzést. A gyógyszer meg hát, sajna nem tudom beszedni mert rosszul vagyok tőle. Pedig a dokinő szerint ez kíméli a gyomrot. Hát az enyémet nem az tuti. És persze a hátam azóta is fáj rendszeresen, de már nem merek visszamenni a dokihoz.
hát nagyon együtt érzek veled:(((
Sajnálom amin keresztül kellett menned de mindenképpen menj el egy orvoshoz.
Egyedül ezen nem hiszem, hogy tudnál változtatni.
Sokszor próbálom tudatosan elaziítani a hát izmaimat de sajna nem sikerül :(
Szia!
Én is szorongok állandóan, a nap minden egyes percében. És nekem is fáj a hátam egy bizonyos ponton. Nekem a háziorvos egy csomót állapított meg a bal lapockánál, azt mondta a stressztől van. Nekem ez a szorongás úgy kb. 11 éves koromban kezdődött. Sok mindenen keresztül mentem. 7 évesen molesztált a nagybátyám, az iskolában az osztálytársak mindig megvertek, csúfoltak és otthon is rossz volt a helyzet. Állandó szorongásban éltem/élek, nem mertem emberek közé menni, nem mertem senkivel beszélni, még telefonon sem. Félek az utcán ha egyedül vagyok, félek itthon. Senkiben nem tudok megbízni. Szinte mindentől félek és szorongok. Ideges vagyok, feszült, nyugtalan. Már sokat gondolkodtam azon, hogy elmegyek egy orvoshoz, de még oda sem merek.Pedig már nagyon rossz így élni.
Értem én.
Nem vagyok szakértő a témában,csak "okoskodok",lehet ,hogy rosszúl.
De valahogy én úgy gondolom,hogy a szorongás,az nem más mint a bizonytalanság önmagunkban,valami miatt,tehát oka van és ha ezt az okot megtalálod és megpróbálod megszüntetni,akkor a szorongásos tüneteid is elmúlnak majd.Na erre jó egy segítő,egy pszichologus,aki segíthet abban,hogy rágyere,hol is "veszítetted el a lábad alól a talajt".De semmi esetre sem gyógyszerrel,mert az csak elfedi a valódi érzéseidet és gondolataidat.
Nekem találtak némi hormonális gondot,de nem komoly,sőt,nagyon valószínű,hogy a szorongástól lett,és nem az okozta.Én elmentem pszichiáterhez,de elég lesújtó véleményem van róla.Annyi gyógyszert kaptam,ami egy lónak is sok,pedig mondtam,hogy még nincs babám,és addig nem is szednék semmit szedni.Pszichológushoz jártam,nem mondhatnám,hogy nagy áttörést hozott,de nem ártott,az biztos.A környezetem maximálisan toleráns volt velem,minden héten mondták:ja,kedden nem vagy,mész a gyogyóba.Megkértem,hogy ne hívják már így,akkor azt mondták:mész a gyogyós orvoshoz.Onnantól hagytam. :D
Egy bizonyos határig természetes,persze.:-)Na de ha már mindennapos szinte...Holnap megyek a laborba az egyik közeli városba,és már most olyan gyengének érzem magam,pedig tudom nincs oka,hisz azelött nap mint nap megtettem azt az utat.És mégis..:-(
Kilöki a "nagybetűs" életbe.:-)
Majd priviben megsúgom.:-)Ha nem is találnak semmit nálam se,legalább az első lépést megtettem,hogy változtassak.Segítséget a legnehezebb kérni szerintem,mert a környezet simán elintézi azzal,ugyan már,nincs neked bajod,csak beképzeled...
De ez természetes,mindenkiben van szorongás,nem kell akkora feneket keríteni neki:))
Ez nem teljesen igaz.Én például nem félek a haláltól,mégis szorongok.Nem vagyok büszke rá,igyekszem mindent megtenni,hogy erős legyek,de nehéz.Sokszor csak az akarat nem elég.Van úgy,hogy egész jól érzem magam,aztán egyszercsak előtör az az érzés.
Írtam neked személyes üzenetet!:-)
Szia Katus!
Még tanulok, de már tanultam (hipnózis, nlp), tapasztaltam egyet s mást. Még rendelésem nincs, most fogok diplomázni, de szívesen segítek, ha tudok.
Mire vagy kíváncsi?
Szia Melcs!
Másfajta lelkki problémákkal is foglalkozol?
félelem, h nem lesz gyerekem...hogy nem vagyok így teljes értékű nő...szorongás, hogy ez a beültetés sem sikerül...és a barátnőm most lett terhes...csak pocakos kismamákat látok magam körül...sokszor sírok miatta...
Ha hasonló érzések vannak benned, vagy a barátnődben, és szívesen beszélnél róla személyesen, keress meg! Pszichológus hallgató vagyok, diplomamunkát írok olyan nőkről, akiknek szervi problémájuk nincs, mégsem jön a gólya.
Egy-két óra beszélgetés, neked megkönnyebbülés, nekem segítség a diplomámhoz.
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút!
- Betegség fóbia, Szorongás, Pánik? S.O.S
- A szorongást vagy "emberiszonyt" hogy tudtátok leküzdeni?
- 10 hónaposan szeparációs félelem, szorongás, lehetséges?
- Mi a különbség szerintetek a félelem és a szorongás között?