Szex nélkül... (beszélgetős fórum)

Köszönöm,de ez a férjem érdeme,nagyon szeret amit minden erőmből próbálok viszonozni,mert megérdemli,nagyon jó ember.:)

Tanultam a dologból nem keveset,ha másra nem erre jó volt,úgy is van az:minden rosszban van valami jó is.

Nem keverednék soha ilyen dologba, amíg mi megvagyunk egymásnak,nem kell más,mindenem megvan.

Érezd jól Magad!:)

Jó éjt! Puszi!

Így igaz. Semmi gond, pozitívan felfogni a dolgokat. Holnap viszont utazom a lányomhoz és az unokákhoz, úgyhogy lesz egy jó hetem. Azokkal lehetek, akik a legfontosabbak az életemben.

Puszi Neked és jó éjszakát, szép álmokat!

[link]

Igen,éppen ez a lényeg,hogy csak akkor lehet helyrehozni dolgokat,ha mindkét fél akarja,megtudják beszélni.

Nálunk ez az ellaposodás tényleg észrevétlenül alakult ki,én nem igazán tartottam igényt a szép szavakra,bókokra,(ezt csak gondoltam)csak később az ügy lezajlása után döbbentem rá dolgokra,változtam,akartam,hogy jó legyen, jött is magától sok minden,sokat kérdeztem-kérdeztünk egymástól,hogy még jobban egymás kedvében járjunk,sikerült.:)

Biztosan az is közre játszott,hogy a 20 év alatt soha még vacsorázni sem mentünk el kettesben,amióta gyerekek vannak Ők voltak előtérben,ezen is változtattunk,szerencsére már nagyok,megbeszéltük Velük,hogy ennyi jár nekünk is, pár nap valahol kettesben,még szerencse,hogy időben észbe kaptunk.

Sajnálom,hogy Nálatok nem sikerült helyrehozni a dolgokat,eltávolodtatok aztán már késő lett,tudom nem vigasztal,de van ilyen nem is kevés.:(

Nagyon jól csinálod,nem szabad a múlton rágódni,az elmúlt-ajtó becsuk.;)

A nyitott ajtón pedig majd csak betoppan valaki,talán éppen akkor amikor már nem is számítasz rá,az jó ha nem görcsölsz rá a dologra,jön az magától.:)

Az biztos, hogy nagy szerencse kell mindenhez, de közrejátszik a mi viselkedésünk is. Egyértelmű, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de nem hiszem én sem, hogy azonnal fel kell adni és megfutamodni előle. Ha szeretjük és tiszteljük társunkat, akkor egy őszinte beszélgetéssel mindent helyre lehet hozni. Minél többet kell beszélgetni egymással és nem mindjárt a homokba dugni a fejünket és játszani a sértődöttet. Ehhez azonban az kell, hogy valójában mindkét félben legyen tolerancia és tisztelet a másik iránt.

Sajnos igaz, hogyha egy kapcsolat ellaposodik, akkor egy harmadik személy kedvessége kissé megingat bennünket, mert azt kapjuk tőle, amit a párunktól szeretnénk megkapni. Na és kinek nem esik jól, ha egy kis figyelmet szentel ránk.

A legnagyobb baj viszont ott van, amikor párunkkal nem lehet leülni beszélni, mert már annyira sem méltat minket. Sajnos nálunk ez a helyzet állt fenn. Eltávolodtunk egymástól annyira, hogy egyáltalán nem érdekelte egyikünket sem, hogy ki mit csinál, mivel tölti az idejét. Mindketten jártuk a magunk útját. Én a gyerekeimre, unokáimra szenteltem az időmet, ő viszont csavargott, mígnem összeszűrte a levet egy csajjal. Olyannyira, hogy teljesen belehabarodott és nem is akarta megtárgyalni a dolgainkat. Határozottan kijelentette, hogy nem is hajlandó helyrehozni a kapcsolatunkat, mert szerelmes lett. Erre viszont már nem tudtam lépni, én nem voltam hajlandó és nem is akartam egy nálam 27 évvel fiatalabb csajjal versenyre kelni. Az ő döntését tudomásul vettem, és ha nem is ujjongó örömmel, de elfogadtam és elengedtem.

Most ott tartok, hogy már mindenen túl vagyok, megnyugodtam és azt hiszem, már nem is tudnám visszafogadni. Annyi borsót tört az orrom alá ez idő alatt, hogy nem tudom megbocsátani. A 36 évi házasságunkra visszatekintve, most már inkább csak a szépre próbálok emlékezni, még bosszú sincs bennem. Vele viszont azóta sem tudok értelmesen beszélni, mert nem hajlandó szóba állni se velem, se a gyerekeivel. Ezt hozta ki belőle a nagy szerelem.

A régi ajtót bezártam, az új viszont nyitva áll, ha valaki be szeretne lépni rajta akkor szívesen fogadom, de nem ragaszkodom görcsösen, hogy be is térjen. Per pillanat most így állok. Várom a szerencsét, hátha egyszer rám kacsint.

Ennek ellenére azért nem vagyok elkeseredve, élem az életem, vannak gyerekeim, unokáim, rokonaim, barátaim, akikkel igen jól elvagyok.

Köszönöm,aranyos vagy!:)

Azt gondolom,hogy nagy szerencse kell ahhoz,hogy az ember olyan társat találjon magának akivel hosszútávon szeretik egymást,jól megvannak,de ehhez azért sok minden más is kell.

Tiszteli a másik felet, ebből adódóan tolerancia mindkét félről,megbecsülés a szeretet mellett.

Természetesen vannak hullámvölgyek nem rózsaszín habostorta az élet,de ha a problémát teljes mértékben,őszintén megtudják beszélni akkor nagy baj nem lehet.

Nálunk is volt ilyen,én úgy tartottam magamról,hogy nem vagyok gátlásos adtam magam,nem színészkedtem soha,ha nem jött össze akkor megmondtam,megvolt az oka biztosan ezt tudjuk,hogy ha van valami a munkahelyen,gyerekekkel.....nem tudunk 100%-ig felengedni,akkor előfordul olyan,hogy nem sikerül elérni a csúcsot,de ez nem baj,nem szabad problémát csinálni ebből,majd máskor megy,ez így is van.

De volt egy olyan pont az életünkben éppen 20 éve voltunk együtt,amikor észrevétlenül bekúszott a házasságunkba az ellaposodás,történt valami,és ha ez nem történik meg nem is tudom mi lett volna,lehet semmi csak nem vesszük észre....szóval a W betűs közösségi portálon fent voltam,kutattam régi osztálytársak után,engem is megtalál jó pár ember,egy régi barát is,nem ex csak barát,az exeket elvből nem is kerestem,szerencsére engem sem.

Elkezdtünk levelezni 23 év után volt miről beszélgetni,telefonszámot cseréltünk,ritkán beszéltünk is,nem volt titok tudta a férjem is,de kis idő múlva Ő már mondta,hogy iszonyú rossz érzése van,ekkor még nem tudtam mi lehet ez.

És bejött,mert egy idő után elindult valami,akkor még nem tudtam miért,ma már igen,a kedves barát akiről nem gondoltam volna,hogy egy nagy szoknyapecér,szépen észrevétlenül,udvarolt,illetve rejtetten a levelekbe is belecsempészve a dolgokat,ami nem tagadom hatással volt rám,nagyon bolondos,jóhumosrú nagydumás pasi volt,éppen ez fogott meg régen is,de csak mint barát.

Éreztem,megszólalt a vészcsengő ez nem jó,nem azért mert nem szabad,hanem mert nekem jó életem van,és a férjem nem érdemli ezt,közben persze a férjem is ráérzett,mint említette már jóval előbb is,figyelt a tudtom nélkül,én nem vigyáztam,nem töröltem a leveleket,az sms-t semmit,amikor már mindent tudott,felhívta a pasit,szépen kiosztotta,aztán engem vont kérdőre, amit már szinte vértam csakhogy vége legyen,mert rossz volt az egész,hatamas sírás,lelkiismeretfurdalás,nem tudtam tükörbe nézni,három napig ezt beszélgettük,mindent elmondtam őszintén,Ő levezette nekem a dolgokat férfi szemszögből is,közben én is rájöttem sokmindenre a kétértelmű szöveg értelmére.....nagyon megharagudtam a volt barátra,természetesen magamra is,és végül kimondtuk miért votl ez az egész,mert ott volt az ellaposodás is.Ezután amikor kibeszéltünk mindent,jött egy hatalmas váltás,újra egymásba szerettünk,és bennem akkor tudatosult igazán,hogy mennyire szeretem a férjem,milyen jó ember,és Vele akarom leélni az életem.Az írásom elején említettem,hogy azt gondoltam magamról,hogy nem vagyok gátlásos,hát egy picit az voltam mint utóbb kiderült,mert ez az ügy mindent felodott, elmondtuk egymásnak a tikos vágyainkat,újítottunk.....szóval szerencsére a lehető legjobban jöttünk ki ebből,amit tudom,hogy a férjemnek köszönhetek,ahogyan kezelte a dolgokat,hatalmas erő kellett hozzá,nem letorkolt vádaskodott,hanem kivárt,számonkért,és megbeszéltünk mindent.Azóta más sok minden, pedig soha nem volt rossz semmi a kapcsolatunkban,nem veszekedtünk,vita van ritkán, de az nem baj.

A boldoságért meg kell dolgozni,megéri megbecsülni azt ami van.

Hűűha,itt a Hoxán is vannak ám érdekes dolgok,elmélyülő "barátásgok". :)

Na jó,tudom mire gondoltál, én 3 éve találtam rá egy másik oldalon egy igazi lelkitársamra,messze lakunk ugyan,de látogatjuk egymást,igazi barátság,talán több is anya-lánya kapcsolat a korkülönbség is akkora.;)

Semmi sem lehetetlen,soha nem lehet tudni,mit hoz a jövő.:))

Zamusnak igaza van. A személyes kontaktus az, amikor valójában megismered az illetőt. Lehet, hogy levelezés kapcsán szimpatikus, de a valóságban tök ellenkező jellemet ismersz meg.

Ha meg az első találkozáson a lebukástól félsz, akkor szerintem jobb el sem kezdeni és mégis nagyobb ráfordítást szentelni a párod meggyőzésére.

Nekem nem kell tartani lebukástól, mégis igen nehezen megyek bele dolgokba. Nekem is több idő kell, hogy valakivel szex. kapcsolatot ki tudjak alakítani, de ehhez nem kapom meg az időt, mert mindenki ajtóstul szeretne berontani a házba.

Én sem állok kötélnek azonnal ezért tartok még mindig itt ahol 3 évvel ezelőtt, ugyanis ha nincs szex, nincs következő randi. Van aki nyíltan kijelenti, vannak azonban akik egyszerűen el sem jönnek a következő talira. Na ezeket tartom gerinctelen alakoknak.

Az biztos, hogy senki nem nagyon akar levelezgetni, én pedig ismerkedés előtt szeretnék egy kicsit többet tudni az illetőről. Tudom a személyes találkozás sokmindent eldönt, de minek menjek el feleslegesen randizni (lebukás veszély!)ha semmit nem tudok az illetőről.

Mindenki egyből tel.számot kér, és azt, hogy mielőbb találkozzunk. Nekem ez így túl gyors. Lehet, hogy én vagyok lassú. :) :)

Egyáltalán nem vagyok jártas,életemben még csak bele sem néztem ilyen társkeresős oldalba,mivel nem vagyok rászorulva,szerencsére.:P

Az biztos,hogy nem egyszerű dolog egyébként sem,nem hogy így a világhálón keresztül,sok a szemét ember...azt még egyenes dolognak tartom,ha valaki vállalja,hogy csak szexet akar akkor nem reménykedik az ember semmiben, elég veszélyes dolog,másrészt én speciel el sem tudom képzelni,hogy egy idegen emberrel egyből ágyba bújjak,de nem vagyunk egyformák,vannak mások akiknek megy, ezért működik ez a dolog.

Sziasztok!

Erre nem hiszem, hogy valahol találni biztos receptet. Az ember vagy ráérez, vagy ráfázik, mindenesetre jogos az aggodalmad.

Nem tudom Te mennyire vagy jártas az ilyen társkereső oldalakon, de egy biztos: "RANDI ELŐTT NEM IGAZÁN AKARNAK HOSSZAN TÁRSALOGNI. MINDENKI AZONNAL AZ ÁGYBA SZERETNE KERÜLNI, MINDEN ELŐZŐ ISMERKEDÉS NÉLKÜL."

Nem tudom Norinak milyen tapasztalatai vannak, de én 99,99 %-ban ilyenekkel akadtam össze. Biztos vannak kivételek, de sajnos azok még nem találtak meg, vagy mást keresnek.

Nem egyszerű dolog az biztos,de nem is reménytelen,az a baj,hogy tapasztalat híján még nem tudod szűrni a link alakokat,illetve csak azokat akik egyértelmű balekok.Keress rá hogyan kell csinálni,vannak biztosan praktikák,tanácsok.:)

És szerintem jó sok levelezés,beszélgetés előzze meg a randit,én sem tudok ebben segíteni,nincs tapasztalatom,de óvatos lennék.Remélem sikerül!:)

háááát, elég furcsa alakok jelentkeznek...

nem tudom hogyan tovább...

Hogy leült ez a topik.

Úgy látom, mindenkinél minden a legnagyobb rendben zajlik.

Ez jó.

Mellesleg randizni még nem mertem.

Én is örülök, hogy neked sikerült így megoldani, én is jobban szeretném, ha egyáltalán hajlandó lenne beszélni erről a témáról, de nem lehet vele szót érteni.

Most vagy életem végéig szűzességet fogadok, vagy lépek.

Én sem szeretem a csalásokat, eddig nem is tettem, de most össze vagyok zavarodva, és csak ezt az egy kiutat látom.

Lehet, hogy rosszul látom, még randizni nem mertem, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Semmi sem kizárt.

Igen, visszatetsző dolog, gondolom ő sem szívesen választja ezt az utat, de írásaiból úgy tűnik, hogy nem igazán hajlandó a párja az őszinte beszélgetésre.

Természetes, hogy az lenne a legjobb, ha közös nevezőre jutnának.

Végre valami jó hír. Szívből gratulálok és nagyon sok szerencsét kívánok. Remélem közös nevezőre tudtok jönni.

Ez valóban jobb dolog, mint a titkos randik és összebújások.

Gratulálok és drukkolok!!!!!!

Sikerült beszélni? Az jó ha nem szalad el!;)

Csak Ti ketten tudjátok megoldani.

Örülök,hogy sikerül helyre jönni!

Köszi a kimerítő véleményt, én is egyre inkább arra gondolok, hogy valami tenni kellene, csak nehéz hozzáfogni.

Bejelentkeztem egy társkereső oldalra, háááát, majd meglátjuk. Egyelőre a fényképemet sem merem feltenni, így pedig kevés az esély, de meg kell próbálni.

Igen, igen.... az a befőtt is egyszer megromlik, ha sokáig érintetlen marad. Ne legyél Te is életunt, besavanyodott háziasszony.

Tudom, hogy nehéz találni valakit, főleg, hogy eddig nem volt jellemző a kikacsintás. Nem igazán lesz könnyű eldönteni, hogy a felkínált lehetőségek közül melyik is lesz a megfelelő.

Ilyenkor vannak elveink és elvárásaink, de azt vettem észre, hogy ezzel én nem sokra mentem. Határozottan kijelentettem, hogy csak független, hozzám illő pasival fogok kapcsolatot létesíteni, de ez mind dugába dőlt. Megálmodott, kitalált pasit nem lehet találni. Ha mégis összejön az ember egy olyannal, aki megfelelő lenne, ott biztos közbe lép valami. Vagy nős, vagy fiatal, vagy épp az ország másik végében lakik. Nős férfival kapcsolatban a barátnőm mindig azt mondta, hogy mit foglalkozok vele. Ne a lelkiismeret furdalással legyek elfoglalva, mert ha nem velem, akkor mással fogja megcsalni a feleségét. Lelkiismeret furdalása legyen a pasinak.

Egyszer valaki itt a neten azt mondta nekem, hogy az elvárások azok olyanok, mint a vizelési inger. Tartjuk, tartjuk, majd egy idővel engedünk belőle. Na, én már itt tartok, de még mindig visszatáncolok, ha valaki komolyan szeretne velem találkozni. Ez az, amikor nincs ilyenhez hozzászokva az ember lánya. Nem igazán megy nekem a randizgatás. Ebbe is bele kell jönni.

Ha Te elszántabb vagy, mint én, akkor azt javaslom, hogy minél több jelentkezővel inkább találkozz és utána tudsz szelektálni. Annyival vagy jobb helyzetben, hogy Te kimondottan csak a szexet keresed, arra meg bőven van jelentkező.

"test és lélek is együtt van...". Valóban szépen hangzik, de ezt a legnehezebb megtalálni.

Való igaz, csak vegetálunk, elvagyunk egymás mellett mint két befőtt a polcon.

Ezért is szeretnék valamilyen megoldást találni. Persze tudom, a "csak szex" alapú kapcsolat nem az igazi, de addig amíg nincs más, nem tudok jobbat kitalálni. Még ez is kétséges.

Nem vitás, hogy a legjobb lenne egy olyan új kapcsolat, amelyben a test és lélek is együtt van... (óóh de szépen fogalmaztam..:) :)

Úgy veszem ki, hogy Ti csak egymás mellett vegetáltok. Nálunk ugyan ez volt.

Nem tudom mit választasz, de, hogy ez nem élet, az biztos.

Azt tedd ami Neked jó, nem érdemes senkiért áldozatot hozni, főleg ha az a Te életedet megkeseríti.

Ha más mód nincs és igényled a szexet, akkor próbáld ki a hárman párban módszert. Habár én ennek nem igazán vagyok híve, de ha nincs más megoldás. Veszélyes dolog ez, félő, hogy nem sokáig megy büntetlenül.

OK, de ő hallani sem akar arról, hogy antidepresszánst szedjen.

Hát hangulata az nincs.

Semmihez.

Egy filmet meg nem nézünk se moziban, sem tv-ben, sehol. Csak a barátnőmmel megyek bárhová.

Szóval tragédia, de jó, hogy legalább nem tart vissza.