Szerintetek egy 30 éves férfi miért nem akar még mindig saját lábra állni? (beszélgetés)

Gondolom, alkalmatlan a kapcsolatteremtésre, párkeresésre.

Még azt is feltételezem, nem nagyon volt kapcsolata nőkkel, vagy legalábbis felszínes, rövid.

Ha egy férfi megtalálja azt a nőt, akiért bolondulni képes, azonnal letipizik anyuci szoknyája mellől.

Szerintem elkényelmesedett,és mostmár egyre nehezebb lesz kijönni ebből az állapotból.

A 30 éves férfi lehet,hogy a nagy Ő-re vár,de az a nő nem fog jönni,ha a 30 éves pasi nem tud mit felmutatni.

Ideje lenne,hogy elszakadjon a köldökzsinór,és be kéne invesztálni egy lakásba,és élni a saját életét.

A "gyereknek" is jobb lenne,és a szülőnek is.

igen, egy komoly párkapcsolat segíthet az elszakadásban. De anno én is 3 évig egyedül éltem, pedig szüleim 2 háztömbnyire éltek tőlem, jómódban, sok üres szobával. Nekem korán igényem lett a szabad életre. Számomra ezért is felfoghatatlan, és nejemmel leginkább attól tartunk, hogy így egyetlen nő sem fogja őt komolyan venni.

Évek óta próbálkozunk ezt szóba hozni, de csak legyint, vagy felháborodik és visszakérdez, hogy "tán zavarok?" és ezzel meg is oldotta.

Félünk, hogy nem fogja megállni a helyét az életben, és mi sem élünk örökké.

Dobjátok ki...punktum.

Meg kell neki mondani, hogy kisfiam önállósodj, segítünk neked lakáskeresésben.

ajaj...

Nem feltétlenül az elkényeztetés, vagy a kiszolgálás, hiszen otthon, odahaza, anyukánktól mi mindannyian megkapjuk, amiket egy 30 éves férfi is, esetenként a tiszta ruhát, a meleg ételt az asztalunkra,stb. és emiatt még tudunk külön is lakni...:)Persze, a kényeztetés is lehet az egyik ok, de nem elegendő.

Nem tudom. Sokat gondolkodtam már én is ezen (nem most) és talán arra tippelnék, hogy noha nem verbálisan - de jelezzük évek alatt valamiképpen - és ez most inkább az anya "ügye", hogy fiam, szükség van Rád, Te innen nem mehetsz el. És marad!És lehet, mindkét részről ez akaratlan...

Nem tudom, milyen családi körülmények között él, csupán feltételezem, hogy nem mer egyedül ilyen nagy anyagi felelősséget a nyakába venni, és ez valahol érthető is, hisz egy átlagos társasházi lakás is közel 10 milliós összeg, (a családi házak áráról már ne is beszéljünk), ennek a törlesztése, a rezsije, a berendezés, a rendben tartása stb. Mosni, főzni, vasalni, takarítani???

Egy férfi általában nem olyan önálló, mint a nő. És ha nem akar albérletben élni?? bizony ez is igen sokba kerül... kidobott pénz.

Biztos kényelmes neki otthon.

A lépcsőházunkba van egy idősebb házaspár és nekik is itt lakott még bő fél éve a gyereke.Pedig már elmúlt 30,sőt sztem már 35 is.Dolgozott,eljárt bulizni stb.

De nem volt KOMOLY barátnője.Vagyis én nem tudtam róla,de jött egy lány és rövid időn belül összeköltöztek.

Szóval,lehet csak ennyi hiányzik.:-)

Üdvözlök mindenkit!

Tanácsotok szeretném kérni, és egyben véleményeteket is, hogy egy egészséges, életerős 30 éves férfi miért nem akar önállósodni, saját családot, saját életet alapítani?

Nincs terhünkre, segít a családi vállalkozásban, tényleg mindent megcsinál, de ez így nem mehet a végtelenségig. Egyszerűen nem akar különválni, elszakadni.

De miért? Mi lehet a baj? Hol rontottuk el a nevelését?

Mit tehetnénk?