Szerintetek egy 30 éves férfi miért nem akar még mindig saját lábra állni? (beszélgetős fórum)

Igen szegény 30 éves kisbabának segítenek megfelelő párt találni, nehogy szegény picikét csalódás érje-hát tényleg nem értem, hogy miért nem akar egyébként felnőttként leválni anyuciékról.

Valószínűleg, mert sosem kezelték annak.

Nagyon rosszul csináljátok.

Ne haragudj,de pont ezért nem lesz boldog soha a fiatok,mert kisfiúként kezelitek,ti döntötök helyette,és kvázi nem élheti a saját életét.

Tudom könnyű kivűlállóként tanácsot osztogatni,az érzéseket ti élitek meg,nem egyszerű a szülőnek elengedni a gyermekét,DE kell hagyni,hogy a saját életét élje,saját véleménye,saját döntései legyenek.

Ha egyszer meghaltok-hiszen ez az élet rendje- piszok nehéz helyzetben lesz,ha nem engeditek felnőni.

Nem kevertem össze :-)

Viszont példának jó a mosogatás.

Azért sok szülő még annak is örülne ha a gyereke a saját szobájában kitakarítana. Nem?

Az, hogy a szülő elmondja a véleményét, még nem egyenlő azzal, hogy rá is erőlteti a gyerekére. Jobb lenne, ha a szülő passzivan nézné, és mindenre bólogatna?

Még szerencse, hogy ilyen nyomozók vagytok:):) Tudod, mi történne nálunk, ha ilyen "nyomozósdit" játszanánk ? Örökre elveszítenénk a fiúnk bizalmát.

S mi van akkor, ha pont ez a francia nő lett volna az igazi, s ti elüldöztétek? Ritkán találkozom ilyen felfogással, megmondom őszintén.

Ha felelősségteljes és komoly gondolkodású, akkor miért nem mered a párválasztást rá bízni?

Kinyomoztátok?? Eszembe nem jutna "nyomozni"... És mennyi idő alatt derült ki a 25 éves lányról, hogy nem megfelelő?

Nyilván jót akarsz a fiadnak, de nem biztos, hogy neki az a jó, amit te szeretnél. Pláne a párválasztásban.

Elmondom Neked, miért nem engedi közel magához őket:

mert fél attól, hogy Ti majd megszóljátok (ahogy eddig nyilvánvaló az összeset) és lebeszélitek és akkor ő megint azt fogja magával kapcsolatban érezni, hogy alkalmatlan a kedvetekre tenni és a megfelelő nőt kiválasztani.

Értsd meg, minden esetben a saját alkalmatlanságát éli meg, mikor Ti kioktatjátok arról, miért nem jó az éppen aktuális nő és lekáderezitek, nyomoztok utána.

Piszok érzés lehet!

Nem tudom a fiamat női szemmel nézni. Azt látom, hogy népszerű a nők körében, de nem engedi őket közel magához. Szerintem komoly gondolkodású, megbízható, felelősségteljes férfivá vált. De szívügyekben naiv, és sebezhető.

Egyedüli gyermek. Miért kéne szenvednie, ha nem muszáj. Ezért segítünk neki a párválasztásban is. De nem szólunk bele, csak elmondjuk véleményünket.

Tavaly legyeskedett körülötte egy csinos 25 éves francia nő. Szerencsére időben kinyomoztuk, hogy 3 férje is volt már. Boldognak akarjuk látni a fiunkat. Ez nem bűn. És nem maradiság.

Lehet, hogy abban igazad van, hogy kevés az önbizalma, és álmodozik egy lányról.

De az is nyilvánvaló a kérdés feltevőjének nyilatkozataiból, hogy nagyon erős irányítás alatt van és folyamatosan azt sulykolják belé, hogy a nők majd elveszik a vagyonát és nem lehet megbízni bennük.

Valószínűnek tartom, hogy ha voltak is próbálkozásai nőkkel és esetleg a szüleinek bemutatta őket, a szülők mindig találtak az illetőben valami kivetnivalót, amiért nem tartották jó partinak.

Ezzel teljesen leépítették minden további próbálkozását, hiszen tudat alatt azt érezte, hogy ő alkalmatlan a megfelelő partnerének megtalálásában és sosem tud majd szülei kedvére tenni.

Véleményem szerint itt nem azzal van a gond, hogy egy fiú szó nélkül elmosogat-e avagy nem!

Az én fiam életében nem mosogatott otthon, akkor vajon nem jól neveltük? Dehogy...csak otthon mindig kicsit kényelmesebb az élet. Mióta külön lakik, mindent megcsinál..neki igénye volt az önállóságra, s ezt tiszteletben tartottuk.

Biztos vagyok benne, hogy nem a szülőkkel van a baj. Az a gyerek, aki szó nélkül elmosogat...ott nincs nevelési probléma.

Szerintem a fiúnak önbizalomhiánya van. Akar párt, és álmodozik is róla, csak nem jut el odáig hogy próbálkozzon. A normális lányok meg várják, hogy meghódítsák őket.

Viszonzott szerelme volt? Lehet, hogy egy kudarcot még mindig nem dolgozott fel?

Nem szabad erőltetni.

Én is harminc vagyok. Sok barátunk egyedülálló. Nem egyszerű. Én próbálom az önbizalmukat erősíteni.

Kicsit önző vagyok!!!!

A fórum témához: Saját lábára álljon valaki szerintem tök mindegy, hogy egyedül vagy szülővel lakik az ember, attól még lehet önálló

Ha majd egyszer párjára talál ez a fiatal ember, nem irigylem a kis hölgyet, lesznek ott gondok...én sem örülnék, ha ilyen nászaim lennének...

Itt valami nagyon el van cseszve:(

Nagyon tévedsz, bocsi.

Tökéletesen mindegynek kell lennie, hogy mit csinál, hogy él, nem szólhatsz bele. Pont azért, mert felnőtt ember. Ha megfelelően neveltétek, ha megkapta a helyes értékrendet, akkor tudja, hogy mi jó és mi nem. Ezen meg már nem lehet változtatni, ezt vagy eltoltátok, vagy nem:)) Ha egy szélhámos, ha egy afrikai, vagy maga az igazi boszorkány, nektek akkor is el kell fogadni, mert ha nem, akkor egyszercsak el fog jönni az idő, mikor a gyerek már annyira utálni fogja a helyzetet, hogy irányítjátok és befolyásoljátok, hogy nem fogja rátok nyitni az ajtót sem öregségetekre. Sokan végezték már így szociális otthonban... Hidd el, tudom...

Véleményem szerint egyáltalán nem baj, ha egy fiú/férfi is háziasságra van nevelve, gondolok itt a megbotránkozásra a kapálás, mosogatás miatt. Ez nem annyira szélsőséges, mint pl. olyan, hogy egy 20 éves lány ne tudjon levágni egy szelet kenyeret az anyja nélkül. Sajna ilyent is ismerek. Csak úgy tudják megosztani a házimunkát a későbbi házasságban, ha arra önként is van hajlandóság.

A lentebb említett fiúnak valószínűleg a kontaktus létrehozásában vannak nehézségei. Volt már alkalmi barátnője?