Szeretőként anyává lettem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szeretőként anyává lettem
Alexa!
Azt írod 19 éves vagy és 7 éve vagy együtt a pároddal????!!!!!!!!!
12 éves korod óta??????????
Megvan a véleményem arról az ipséről...huhhhhhhh....vagy csak vicc az egész????
Nem haragszom sem édesanyámra, sem apámra. Anyukám mindent megtett amit szerettünk volna. Csak valahol függött és a mai napig sajnos függ lelkileg apánktól.
Igazán nem is beszélt soha róla, hogy hogyan ismerte meg, vagy miért alakult így. Ahogy apám sem. Ez tabu téma.
A lányaim úgy tudják, hogy halott, és a bácsi, akivel néha találkozom, nagyi régi barátja :-(
Anyámat tisztelem azért, mert felnevelt, mindketten egyetemet végeztünk. Boldog párkapcsolatban élünk, igaz, nővérem csak másodjára találta meg az igazit. Az első férje apám féle volt, csak ő a feleség szerepét kapta. Apám meg nem értette miért válik el ????
Az én férjem, és családja is vallásos. A lelki vezetőnk segítségével sok mindent meg tudunk beszélni, jobban mint a pszichológusommal :-D
Valószínű azért ragaszkodom a nagyon a normális családmodellhez, mert nekem nem volt. Szerencsére ő szeret (ebben tuti biztos vagyok :-D ) és sose csalna meg. Anyukám is örül, hogy mindkét lánya boldog.
Ez a legmegindítóbb hozzászólás a témához.
És a legtanulságosabb is.
Igen, egy a fontos: az a kicsi gyerek minél kevesebb sérüléssel megússza édesanyja kalandját.
ezért ne kérj bocsánatot!
sokan tennénk még így!
Amit adsz, azt kapsz!
...csak a szereplők cserélődnek!
szerintem ez Neked nagyon megalázó,hogy ezt teszik Veled.szakíts azzal a férfival.aki eddig nem hagyta el a családját,az ezután sem fogja.hidd el,szerintem hagyd őket,keress mást.
másrészről nincs joga féltékenykedni,amíg neki neje van,addig Te aztscsinálsz,amit akarsz.
Persze, ami elmúlt azon nincs mit változtatni, kívánom, hogy ki tudj lépni, és a gyermeked családban nőjön fel...
Nagyon nehéz lehet kilépni ebből a függőségből, bár a hozzászólások alapján már van valamilyen megoldás.
Légy boldog:):)
Igazad van...
Annyira önző már a világ, hogy semmi sem számít, csak, hogy "én" érezzem jól magam. Feldúlni egy házasságot, és még gyermeket is vállalni egy ilyen kapcsolatban, mondhatnám egyedül, számomra mérhetetlenül önző dolog.
Végigolvastam a történetedet, a hozzászólásokat nem.
Szerintem valamit Te is elrontottál az elején, amikor a vőlegényed mellett belezúgtál egy nős pasiba, akinek szerintem a feleségével is jó volt a kapcsolatod, ha négyesben jártatok motorozni. Micsoda szemétség ez, ezzel az asszonnyal szemben. És még Te féltékenykedtél a férjére! Most ennek "élvezed" a gyümölcsét. Ahelyett, hogy hozzámentél volna a vőlegényedhez, akit valószínűnek tartom, hogy valamikor szerelmesen szerettél, és lenne most is egy szép kislányod, csak nem olyantól, aki mindig szégyellni fogja (?) a félrelépésének eredményét a feleségétől született gyerekei előtt.
Kívánom, hogy minél előbb szabadulj meg tőle, és találj olyanra aki elfogad a lányoddal együtt.
Túl sok a hozzászólás, hogy végigolvassam.
Leírom a saját történetem.
Én egy ilyen kapcsolatba születtem. Anyukám volt a szerető. És amilyen gyenge volt, soha nem lépett ki a kapcsolatból, sőt 2 gyermeket szült neki.
Ennek már 26 éve. Apám felesége még mindig nem tudja, hogy mi létezünk. Soha nem támogatta anyámat anyagilag. De valamilyen függőségben tartja őt. Hiába mondtuk mi anyukánknak, hogy zárja le ezt a kapcsolatot (4-5 éves fejjel is tudtuk, hogy ez nem jó). Még mindig találkoozgatnak, csak már kb. fél évente jár erre.
Ilyenkor sajnos bennünk (lányaiban) is van egy kisebbség érzés. Összeszorul a gyomrom, hogy nehogy lebukjon, meglássa valaki. Tudom, hogy ez nem normális.
3 évig jártam pszichiáterhez, de nem segített. Mert amíg anyám fenntartja ezt a kapcsolatot, addig ez így fog működni. Egy ilyen kapcsolatban a gyerekedet kell nézni. Ma már nem használják azt a kifejezést, hogy fattyú. Nagyon csúnya szó. Olyan csúnya, mint átélni. Egy másodrangú gyerek érzése mindennél rosszabb. Van két tesvérem a feleségénél. Nem is ismerem őket, csak mindig hozza a fotókat az esküvőkről, unokákról stb.
Az én esküvőmre meg el sem jött, mert félt, hogy meglátja valaki. Van két lányom, de őt nem érdekli. Tudom, érzem, hogy csak egy jó numera melléktermékei vagyunk a testvéremel. Akik járnak, beszélnek, csak gondot okoznak.
DE:
A nővéremmel a sarkunkra álltunk. Ha kérdezik ki az apánk, akkor mi már nem tagadjuk le. Anyukánknak ez eleinte rosszul esett, de már kezdi megszokni, értékelni.
28 éven keresztül titkolta mindenki előtt a kilétét. Túlságosan sokan ismerik apámat.
A lányod még csak 8 hónapos. Az ő érdekeit nézd. Tudom, hogy nehéz, anyukámon is látom.
Hiába gazdag, mi soha nem fogunk örökölni tőle. Mert elérte, hogy ne lehessen követelési alapunk. A gyerek a nagykorúságától számított 1 évig követelhet az apjától. sajnos én erre csak 20 évesen jöttem rá. Akkor már kifutottam az időből. Ezt ő is tudja.
Jelenleg párkapcsolati terápiára járok a férjemmel. A vallásba menekültem. Fontos megértenem, hogy a férjem nem az apám. Tudom, hogy sose csalna meg (ideje sincs rá), de mindig van egy hátsó gondolat a fejemben, hogy mi van ha én vagyok a második.
Kitartást neked, és sokat jobb életet a lányodnak.
További ajánlott fórumok:
- Szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik nem ítélik el a szeretőket!)
- Lisztérzékeny lettem...
- Segítség a párom teljesen megváltozott amint 4. hónapos terhes lettem...
- Hogy lettem szerető?
- Segítség... szerető lettem és vagyok
- Lehet normális kapcsolat abból, ha a nő szeretőként indít?