Szeretőként anyává lettem (beszélgetős fórum)

Szerintem a cikkíró egy álomvilágban él...

Nagyon gyorsan fel kellene ébredie, mielőtt túl késő lesz!!!

Nem veszem bántásnak.

Most nem tudom, a naplómban részletek....

egyenlőre nem tudom őt elengedni. Ha nagyon késztetésem lesz a családra, biztosan lépek. annyira nem vagyok mazochista, hogy mindenáron szenvedjek :)

Vagy ha valmiért kihűl, vagy kiábrándulok, vagy jön valaki...biztosan továbblépek.

Jelenleg nem így fest a helyzet.

De azt megbeszétük, mi a véleményünk, ha most becsúszna egy baba.

Nem ítélem el a cikk írót, de mindenki ráfázik erre valamiylen módon és mértékben.

Itt a már megszületett öt gyermek után lépett ki a fickó az életükből.

Valószínűleg évekig megbízhatónak tartotta a nő az apát,vagy nem vett észre jeleket...

Nem könnyű 5 gyerekkel párt találni,de ez amúgyis ráér még szerintem.

Sose tanácsos egyik kapcsolatból másikba lépni,először "gyászolja" meg a történteket.

Érdekes.

Félig megértem a helyzetet...félig.

Anyámék elváltak, és én ahogy növekedtem, és jöttek mentek a pasijaim, elhatároztam, hogy nekem normális családom lesz, a lehetőségeimhez képest.

ember jött...majd válás 8év múlva.(28 voltam)

két év talpraállás.

Új ember jött... fél év után kiderül, van otthon anyu.

A szitu ugyanez. Ő nem tud lépni, mert ott a hitel. Egyik sem tudja kifizetni a másikat. ingatlanpiac jelenleg pang. Na meg milyen már 38évesen a nulláról kezdeni? Ő ugyan nem jön el otthonról. Ez kb két éve tart.

De!

Mi ezt megbeszéltük, lassan, néha hiszti volt. Ő korrekten elmondta most a felállást. Innen már az én döntésem, hogy ezt vállalom-e, és meddig.

De!

Felmerült bennem is, mi van ha terhes leszek, ( mert a gyógyszert eü okokból most letettem, de védekezünk másképp). Mindketten arra jutottunk, hogy nem lehet megtartani. Ő nem tudja felvállalni.

Én pedig csak azért, hogy megfeleljek a társadalmi elvárásoknak (hisz32 éves vagyok), és legyen tőle valamim. Na nem. tudom milyen apa nélkül felnőni...én ezt nem akarom a gyerekemnek. Ráadásul egyedülállóként, lakáshitelt fizetve nem is tudnám rendesen felnevelni.

Így bármennyire fájna is, nem tartanám meg.

Az más kérdés, hogy valószínűleg már emberkémre sem tudnék úgy nézni az esemény után, és ismerve magam vége lenne a történetünknek.

nem értem miért tartotta meg a cikkíró a babát?

Vagy ha már ez van...akkor hagyja ezt az embert a fenébe, és keressen olyat, akinek ő kell, és elfogadja a babát. Milyen apa ez?

A csajozási és pasizási szokásokat mértük fel a VOLT fesztiválon. Ismerkedési trendkörkép.

"Se szó, se beszéd odalépett hozzám egy fiú, és megcsókolt. Két napig jártunk utána."

A trend sajátos: a fiúk néha ismeretlen lányokat csókolnak meg, ismeretlen lányok sátrába bújnak be, a kedvenc csajozós dumájuk pedig: ismerlek valahonnan. Ne kérdezz semmit, csak vedd le a bugyidat, melltartódat.

Persze ha valahol megemlíted, hogy a mai erkölcsök enyhén szólva feslettek, leharapják a fejed, és prűdnek neveznek.

Evvan :)

Csak néhány kiragadott példa:

Megyek be az iskolába órára. Már zeng a folyosó, amint szaladnak elém újságolva: A...a le...ta a G...t...;

L---a tudja, hogy amikor nyikorog lent a nappaliban a szekrény ajtaja, akkor az apu meg a kotonért...;

elsős gyerekeknek Mózes történetét olvastam föl; amikor ahhoz a részhez értem, hogy a fáraó leánya a megtalált gyermek anyjának még fizet is azért, hogy gondozza (és természetesen szoptassa is), két kisgyermek egymásra nézett, összevillant a szemük és el kezdtek vihogni;

harmadik év elején a VI. parancsolatról, azaz a "Ne paráználkodj"-ról beszéltünk. Az egyik kislány azt kérdezi, hogy az mi...?? Erre kb. az volt a válasz, hogy amikor az apuka és az anyuka szeretgeti egymást... Erre egy kislány felugrik, kiszalad a táblához és rajzol: a nő térdel a férfi előtt, amint a szájába veszi...>

néhány héttel később a három fiú egyike a 69 és a kutyapózt emlegeti...

Harmadik osztályba járnak!!!!!

És ez egy kicsi faluban történtek meg, ahol még viszonylag védettek a gyermekek.

Véleményem szerint a történet az önzöség legfelsöbb fokáról szól. Mindkét oldalról, úgyhogy jól megtalálták egymást, egy egész életen keresztül ez alatt fognak görnyedni, gratulálok.

Az egész történetben ismét, mint annyi történetben a gyerekek az áldozatok. Föleg a hölgy kislánya aki az esélyt sem kapta meg arra, hogy normális családi keretek és erkölcsi normák között nevelkedjen.

Az ember nem felelös az érzéseiért csak a tettekért amit az érzelmei hatása alatt követ el!

Kedves Cikkíró!

Nem ítélkezem, csak annyit mondok: a baba érdekeit kellett volna előtérbe helyezned és nem azt, h te nagyon vágytál már gyerekre!! egy ilyen bizonytalan alapokon nyugvó kapcsolatban valószínűleg jobb lett volna, ha ez a baba meg sem születik... még kicsi, nincs gáz... de mit fogsz neki mondani, ha 5- vagy 6 éves lesz és megkérdezi majd, hogy hol van apa, és miért azzal a nénivel és a másik két gyerekkel él?? ezen gondolkoztál már?? mert ha nem, akkor kezdd el.. :S

Alexa!

Ha majd megnőttél, találsz magadnak férjet és lesznek gyerekeitek. Addig tanulj szépen az iskolában, és ne beszélj hülyeségeket.

Ha van kedved, előtanulmányként elolvashatod ezt a vitát, a bevezető cikkel és mind a nyolcszáz hozzászólással. Gondolkozz el rajta addig is, amíg nagy leszel.

Most pedig menj szépen lefeküdni.