Szeretőként anyává lettem (beszélgetős fórum)

Tényleg nem volt kötelező vállalnom a szerető szerepét. Ez igaz. Viszont nem szándékosan tettem apává. Akár hiszitek, akár nem én jobban meglepődtem, amikor kiderült a terhességem, mint bárki más.

A szerető szerepéről pedig csak annyit, hogy ha szeret az ember valakit, akkor nem képes rendesen mérlegelni a helyzetet. Utólag már én is nagyon okos vagyok, hogy mit- hol rontottam el. Szinte könyörögtem neki, hogy mondja el, mit akar tőlem. Bármikor leléphetett volna az életemből, amikor látta, hogy most már szeretnék valami komolyabbat, nem pedig a 3. kerék szerepét játszani.

Szia

Fel a fejjel jol dontottel!Az hogy rosszul valasztottad meg azt az embet akitol a baba fogant,ne bandd!A kicsire es magadra koncentralj!Sok sikert es erot kitartast kivanok!

Teljesen egyetértek! Igenis anyagilag vállalnia kell a felelősséget. És az anyuka azért egyáltalán nem ítélendő el, ha kiköveteli azt, ami jár annak a gyereknek.

Azért akik szültünk és éltünk gyesből, gyedből, mindannyian tudjuk, hogy két szülő mellett is nehéz... és ez még csak a kezdet.

Nézd, aki 10 éven keresztül valakinek a szeretője, az pontosan tudja, hogy mint ember nem kell, nem terveznek vele, csak használják.

Nem kötelessége gondoskodni arról a gyerekről, akit nem akart. Annak kötelessége gondoskodni a gyermekről, aki akarta.

Emlékezz ezekre a szavaidra később is, mikor kiderül előtted végleg, hogy egyedül fogod felnevelni a gyermekedet:

Nem követelőzöm, nem fenyegetőzöm.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. :)

Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, azt is elmondtam, hogy eldöntheti mit akar. Azóta beszéltünk, még mindig az abortuszt tartja megoldásnak. Mondtam, ezt nem tudom megtenni. Ha azonban látni akarja a gyerekét, nem fogok elzárkózni előle. Tudom, az a legjobb, ha teljes családban nő fel a baba, de sajnos ott sincs garancia, hogy az apa marad a fenekén. Nem követelőzöm, nem fenyegetőzöm. Ez nem az én stílusom.

Akármilyen nehéz lesz a babát felnevelnem (jelenleg elég nehezek a körülményeim), tudom, hogy mindent meg fogok tenni a picur boldogságáért.

Ezt most olvastam-de ide vág:

A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.

Tudod az egy dolog, hogy egy ilyen történetben a szarkavaró fegyvere saját maga ellen fordul, az meg egy másik, hogy a felkavart víz még felkavart marad.

Hallottam olyanról egy hasonló történetben, hogy mikor a pasi megtudta az igazat-összeroppant.

De ha ez egyértelműen kiderül számára akkor később miért lépne le ismét?

Van egy barátnőm, évekig kínlódtak a babán, összejött, férje meggondolta magát, a gyerek olyan 3-4 hónapos lehetett mikor látni kívánta -pffff addig 1szer látta no comment- járt is szorgalmasan, majd elmaradozott, asszem karácsonykor látta utoljára, a gyerek szerencsére még pici -augusztusban lesz 2 éves- és nem emlékszik... ezért mondtam azt, amit. De az tuti, hogy többet, mint apa nem léphet be a gyerek életébe, mert barátnőm nem hagyná, pont hogy ne tudjon a pasi a gyerek érzelmeivel játszani

Az is más, ha már a gyerek életében jelen volt, meg az is, ha már fogantatásakor lelépett.

Válásnál a gyerek életében már megszokott személyként van jelen az apa.

Ez is megoldás lehet, hogy először ő csak egy ismerős, bár utána nehéz megmagyarázni annak a gyereknek, hogy ő az apa.

Szerintem -hangsúlyozom szerintem- egy ilyen szituban, hogy apa még azelőtt tűnik el, hogy a gyerek megszületne akkor ha 1-2 éven (tehát a gyerek 1-1,5 éves koráig) belül nem érdeklődik akkor már nem is fog. Ilyen pici gyereknél meg hamar törlődnek az emlékek

Persze, de ez egy "normál" családnál a válással is bekövetkezhet. Minden veszélyforrást nem lehet kiküszöbölni. Én úgy gondolom hogy megér egy próbát.

Szerencsére nem tudom a szituba 100%-ban beleképzelni magam, de ha nálunk kerülne "car a palacsintába" és ember lelépne -akár évekre- az életünkből, majd ismét érdekelné a lánya tuti nem zárnám el tőle