Szerelmi háromszög - más-más szemszögből (beszélgetős fórum)
Nem lehetnek olyan régóta házasok, ha csak 8 éves a kislány...
Én 13 év után váltam el, nem bántam meg.
Én a feleség helyében elválnék.
Kemény történet..a legkeményebb, hogy a haveroddal lépett le...(Velem is megtette a legjobb barátnőm és az exférjem anno, csak az 3 évig tartó kapcsoalt volt, amiről én nem is tudtam, csak mikor vége lett derült ki...)
Az a legszomorúbb, hogy nem tehetsz semmit, mert vannak dolgok, amik nem rajtad múlnak és ez épp ilyen...
A felvett hitelt, ha közösen vettétek fel, nem hagyhatja ott, ugyanúgy fizetnie kell.
Az meg hogy elrángatja otthonról a két gyereket is, akkor ha egyébként közted és a gyerekek között minden rendben volt, nagyon durva!
Egyébként én nem értem ezt a hozzáállást: ha a férfi akar elköltözni, a nők természetesnek veszik, hogy a gyereket otthagyja, aztán majd néha láthatja. Ha a nő költözik el, akkor természetes, hogy viszi a gyerekeket magával az új pasioz, elszakítva az apjuktól, kiszakítva az otthonuktól?
sziasztok!
A feleségem és én ugyanebben a cipőben járunk!
Annyi különbséggel, hogy ő már el is költözött egy hete a harmadik féllel egy albérletbe. Természetesen vitte magával a kicsi gyerekeimet is. Itt hagyott mindent: ház, szülei, anyagi biztonság, felvett hitel, meg persze a férjet is.
Nem érdekelte semmi, mindenkin és mindenen átgázolt! Nem tudom, hogy mit érez, van-e egyáltalán lelkiismeret furdalása. Azt sem tudom, hogy idővel (mennyi idővel?) átértékeli-e a dolgokat. És hogy egyáltalán valaha elgondolkodik-e a visszatérésen. Mondjuk én várni fogom! Azt mondja: hogy szeret, és mindig érdekelni fogja, hogy mi van velem. De ő most szerelmes!
És, hogy mit érezhet a férj? Én elveszítettem azt a három nőt (feleség + 2 kislány), akiért eddig éltem, és akikért bármit megtennék! Rohadt egy érzés! Ennél szarabb érzés talán nincs is! Nem is tudom, hogy egyáltalán mi lesz velem. Vannak jobb periódusok, de van amikor teljesen rám tőr a kétségbeesés. A tehetetlen düh dolgozik az emberben, és tudom, hogy nem tehetek semmit, mert ki vagyok szolgáltatva a másik szeszélyének. Azon gondolkodom, hogy neki ennyit számít az a 14 év, amit együtt töltöttünk? Egyáltalán hogy volt benne elég erő és elszántság, hogy ezt megtegye?
Én sajnos nem értem ezt a dolgot, ami most történik velem, de hogy iszonyú, az biztos! Senkinek nem kívánom ezt az érzést!!
Felesleges luxus egy átmeneti szexuális vonzódás miatt borítani mindent.
Minden házasságban vannak kisebb, nagyobb megcsalások, csak idő kérdése.
Itt nemcsak egyszeri megcsalásról volt szó, hanem fél éve tartó kapcsolatról.
A kérdésedre: erre gondolom azt kellene válaszolni, hogy ha igazán megcsalja de csak egyszer, az nem akkora baj... szerintem nem így van. Ha ilyen gondolatai vannak valakinek, az valószínűleg valamilyen problémát jelez a párkapcsolatában, ami ha mindkét fél akarja, kezelhető, megoldható. A tetteknek már komolyabb következményei vannak...
Sok mindent nem tudunk, így ez mindenképpen csak egy elvi beszélgetés...
Mindenesetre ha annyira rossz a házasság, vagy a férjjel van valami, akkor sem ez a megoldás, hogy titokban van egy másik kapcsolata is...
Ebben nem vagyok annyira biztos... a szerelem akkor jön amikor az ember nyitott rá.
És még ha a szerelem jön is, akkor sem biztos, hogy kapcsolatnak is lennie kell belőle.
Minden helyzet egyedi! A nő nem ahgyhatja el a gyerekét! Mindig agyerek az első!!! Mindig...
Mindenkinek önmagának kell mérlegelnie...egy biztos, a gyerek apját soha senki nem fogja tudni pótolni...
Az ilyen szituk ritkán végződnek happy end-el.
Engem ebben a helyzetben senki hasfájása és nyűglődése nem érdekel, oldják meg, ahogy akarják.
Kivétel a gyerek, akinek ez nagyon rossz lehet:(
Nem így kéne működnie..
Tény, egy szerelem sem örök...ettől függetlenül aszerelemnek hatalma van...vane gy kialakult helyzet, egy házasság gyerekkel és jött a nagy szerelem...Le kell ülni és el kell dönteni: megmenthetőe- a házasságom, meg akarom-e menteni...Ha a válasz nem, akkor el kell gondolkodni, hoyg el akarok-e menni, képes vagyok-e új életet kezdeni...Ha a döntést meghoztuk, akkor korrektül lekommunikálva meg kell lépni a dolgot....
Miből gondolod, hogy rajongva szereti a nőt?
Ugyan már!
Az első komoly nehézségnél kiderül, hogy mekkora az az imádat.
A nő pedig addig bírja, míg meg nem bukik a félreskufizással, mert akkor aztán döntenie kell, félre kell tennie a romantikus és erotikus ábrándozást, jön a rideg valóság.