Szerelmes vagyok egy nős férfiba... (beszélgetés)

Árad belőletek a rosszindulat, de ez legyen a Ti bajotok, az én lelkemben béke van:-)

További szép napot Nektek!:-)

én is ismertem szeretőt,akinek a pasi 3évig mesélte be h a felesége mindenről tud,szex nincs-közös megegyezés!-és ezért mehet félre,és hát elválna csakhát a gyerek!!! végül a feleség tényleg mindenre rájött és páros lábbal rúgta ki a pasit.. aki-mily meglepő!- végül a szeretőt is dobta. ilyenné is válhat egy álom..

és ki tudja,lehet h a pasi is azért lépett 5 év után mert muszáj volt neki :) és lehet h épp most szédít vki mást azzal h nincs szex brühühü.. lécci sajnáljál már meg és mássz be alám, beteljesítem az álmaidat ;)

Bocsi!

Kimaradt az utolsó mondatomból a SziszkaV75!

Én immár kilenc éve élek boldog házasságban!

Nekem nem kellett előtte semennyit sem szenvednem,mert nem nős hapsit választottam!

Én egy cseppet sem értem meg,mert szerintem minden perc kárba vész,amit egy ilyen kapcsolatban "szenvedéssel" tölt el az ember lánya!

Én nem rosszindulatú vagyok,hanem realista!

Szerintem keress egy független srácot és élvezd az életedet,mert soha sem tudhatod,hogy melyik napod az utolsó!

Sziszka szerintem ne foglalkozz az ilyen rossz indulatú emberekkel, szóra sem érdemes.

Sok ember csak bántani tud, egyszerűen el kell menni mellettük, hadd forrjanak a saját levükben.

Én maximálisan megértelek Téged, nagyon kemény volt az az 5 év amit végig kellett szenvedni, és őszintén szólva tényleg én magam sem hittem el hogy nekünk van közös jövőnk.

És ezzel sem lebeszélni, sem rábeszélni nem akarlak erre a kapcsolatra, csak leírtam a MI történetünket!

Nagyon sok erőt és sok boldogságot kívánok Neked a jövőben!

Sziasztok!

Sajnos nincs időm mindent visszaolvasni, az első pár bejegyzésig viszont eljutottam.

Én is hasonló kapcsolatban éltem, a férfi akivel megismerkedtem nős volt és volt egy közös kisfiuk. A házasságuk megromlott, a feleség visszautasította a férj szexuális közeledését, így jöhettem én a képbe. Először csak néha néha találkozgattunk, majd komolyabbra fordult a dolog. Főiskolára mentem, közben többször megpróbáltam kilépni, de végül mindig békülés lett a vége. Kemény 5 évet így csináltunk végig, a feleség tudott a kapcsolatunkról és nem bánta, ezen a véleményen volt: "legalább nem engem nyaggat".

Meggyőződésem hogy egy kisgyereknek sem jó olyan családban élni, ahol az apa és az anya ennyire eltávolodtak egymástól.

A szerelmünk annyira erős volt hogy kitartottunk egymás mellett, aminek az lett az eredménye hogy tavaly nyáron összeházasodtunk, a kisfiúval, aki már 10 éves lesz idén, felettébb jó a viszonyunk és idén tervezzük első közös kisbabánkat.

Beteljesült egy álom, amiről azt hittem soha nem fog megtörténni, és mindenki csak le akart beszélni erről a kapcsolatról.

Elmondhatatlanul boldogok vagyunk együtt, mert mi aztán tudjuk értékelni az együtt töltött perceket!

Amúgy meg nem értem azokat,akik várnak egy nős férfira!

Számomra a képlet tiszta és világos.

Ha veled akarna lenni akkor veled lenne és nem őgyelegne vissza az asszonyhoz!

Totál megalázó!

Maximálisan egyet értek Veled!

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek de erre nem az a megoldás,hogy gyorsan keresünk valakit,akinek a vállán majd kisírjuk magunkat.

Szia!

Te egy jó házasságban élsz, minden ok. El tudod képzelni, hogy a férjed félrekufircol évekig, és nem veszel észre rajta semmit? Biztos megéreznéd. De szerintem sem ez a megoldás. Az én házasságom utolsó kb.nyolc éve sz.. volt. Volt, hogy apa fél évig játszotta, hogy nem szólok hozzád, nem nézek rád, nem érek hozzád....aztán amikor már kenyértörésre került volna a sor, mindig jött a fogadkozás, hogy ilyen soha többet...ha kérdeztem, hogy ugyan mi baja volt, azt mondta, hogy nem tudja...néha kérdeztem, hogy mit szólna, ha nekem közben lenne valakim? Azt válaszolta, hogy azt bizony megérdemelte volna. Tudod, néha nagyon szenvedtem a szeretethiánytól. Társas magány...szerencsére nem tudod, milyen...Sokszor játszottam el a gondolattal, hogy jó lenne valaki, akitől kapnék legalább egy kis szeretetet, gyengédséget....de nem voltam rá képes. Más az értékrendem. Először le kellett zárnom a régi rosszat, kiheverni, kigyógyulni, csak aztán lehet egy új kapcsolatba kezdeni...szerintem.

Na az igen érdekes eszmecsere lehetett! :DDD

A férj elmondja a másik férjnek,hogy ketten d..ják az asszonyt. :DD

Nem ártatlan áldozatok a férfiak...sőt!

Viszont ha nem lenne ennyi vállalkozó szellemű ifjú hölgy akkor a kísértés is kisebb lenne!

Ez nálam elvi kérdés,nem vetek szemet a máséra,legyen az dinnye vagy kocsi vagy akár hapsi!

Én elítélem a megcsalókat és azokat is,akik ebben részt vesznek.

Rossz hír hölgyeim,hogy a férfi majdnem mindíg a családját választja,nektek pedig marad a keserűség,ami persze az egész kapcsolatot jellemezte!

Megéri? Szerintem nem!

De hát mindenki a maga sorsának kovácsa,én a helyetekben nem pazarolnék éveket egy meddő kapcsolatra,mert néhány év múlva nagyon bánni fogjátok az elvesztegetett időt!

na most le fog esni az állad, mert a férjem mondta el a férjének! szegény különben majdnem mindent tud, én is beszéltem már vele kétszer...

bár belegondoltam már sokszor (nekem is a férjem mondta meg), és néha az jut eszembe, hogy bár akkor azt mondta azért, hogy tiszta lappal megpróbáljuk újra kezdeni, nem-e azért volt, hogy én küldjem el és ne neki kelljen azt mondania, hogy költözök!!!