Szegedi Kaáli-s lombikosokat keresek (beszélgetés)

Köszi, nem is hallottam még a diófalevél teáról :)

Okt.24-én megyünk (jelzem, másnap közig.szakvizsgám lesz, amire most sem igazán tudok koncentrálni :( )

Dr. Márton Virág lesz a dokink. Kíváncsi vagyok, h mikorra kapunk tb-s időpontot... 😕 ha nagyon sokára 1-1,5 év, akkor önköltségesre megyünk, és akkor szerintem maximum tavasszal mennénk is.

Neked meg szurkolok!! de jó neked, hogy már a szurinál tartasz 😊

De jó, a cisztára ha hajlamos vagy (pco-soknál sajnos előfordul), akkor érdemes diófalevélből készül teát iszogatni. Olvass utána, nekem anno használt!

Mikor lesz pontosan az első konzultáció? Egyébként ott majd megmondják, hogy milyen vizsgálatokat kell megcsináltatnotok és mikorra. Ki a dokid?

Én szombaton kezdem a szurikat, kicsit izgulok :).

Lehet hülye kérdésem van: ;)

Tavaly októberben volt 1 teljeskörű meddőségi műtétem,lapar, hiszteroszkóp, átjárhatósági, minden lópikula. Probléma "csak" a pco-s ciszták voltak, amiket kipukkasztgattak. Minden más rendben volt. Na már most októberben megyünk az 1. konzira. Szerintetek az 1 évvel ezelőtti eredményeket elfogadják, vagy újra kell ezeket csináltatni? :/

Még egy dolog eszembe jutott! :-) Az "érintettek" kifejezés kapcsán. :-) Nem véletlenül használtam korábban...

A Ti Családjaitokban is akkora az egyetértés a témában, mint az enyémben?

Az Anyukám megállás nélkül "rugdos" : "ha belepusztulsz se adhatod fel lányom, nyomás, gyerünk, ne nyafogj, annál nincsen szentebb dolog, mint ha Te szülőd és a saját véred!!!

Anyósom megállás nélkül sajnál, már elég az arcára nézzek és látom, hogy mindjárt elsírja magát: "jó lesz az, még ha nem Te szülted akkor is, csak legyen kit szeretni..."

Apám nem érti: "mi a fenének kínlódtok Ti ennyit?? Ha én lennék a helyetekben, és tudnám, amit ma tudok, nem kellene gyerek, se ilyen, se olyan, semmilyen... én csak hedonistán élvezném helyetekben az életet!

:-)

Nálatok milyen tanácsokat adnak azok, akik nem a Ti cipőtöket hordják?

Kedves Shaunie és Katica 619! Aranyosak vagytok! Teljesen magamévá tudom tenni, amiket írtatok és ahogy olvastam a soraitokat, szinte újra az örökbefogadás tanfolyamon éreztem magam... :-) Valahogy a tanfolyam előtt, azaz mielőtt megismertem pár örökbe fogadni szándékozó társunkat, nem gondoltam volna, hogy ennyien járunk hasonló cipőben, azaz, hogy az a fránya sikertelen lombik a kiindulási pont...

Természetesen ennek a fórumnak az a szerepe, hogy a lombikos tapasztalatokat ossza meg. Legtöbbször viszont a sok-sok kérdést felvető kezdetekről, kezelésekről van szó a fórumon, majd kicsit kevesebbszer a sikeres eredményről, de csak nagyon-nagyon ritkán esik szó arról, mi van ha a vége nem annyira sikeres... ezért tartom jónak, hogy beszélünk erről is itt és remélem, hogy ezért nem orrol meg rám senki.

Én azt hiszem, hogy itt, mármint a lombik terén sikerült többször elbuknom és őszintén szólva ettől még "selejtesebbnek" éreztem magam, ahogy telt az idő... Másoknak elég, ha a férjük rájuk néz, másoknak természetes úton, másoknak első inszemre, másoknak 1. lombikra sikerült, blablabla, hát akkor mi a baj, a stressz, a gyógyszerek, a korom, a sors, Isten, ?? - hallom a saját önvádjaim....,- nekünk mindig a reménykedő várakozás után még egy újabb pofon is jött.

Nagyon-nagy szerencsémre én még nem jutottam el szívhangig soha, mert az bizonyosan még jobban megviselt volna.

Mindenesetre azt is megtudtam magamról időközben, és most Nektek köszönhetően Rólatok is, hogy talpra is lehet állni a bukás után... :-)

Jó hallani másoktól is, ÉRINTETTEKTŐL, hogy attól mert a lombik Nekem nem biztos, hogy a megfelelő út, ne csak egy zsákutcában körözzek egyfolytában, hanem van másik út is egy ajtó mögött, egy olyan út, ahol a várakozás ugyan szintén hosszú, de nem zsákutcába nyílik!

Van örökbefogadó fórum, amelynek tagja van Katica 619 és olvashatok a nagy találkozásról és az utána történt eseményekről? :-) Kíváncsi vagyok! :-)

Pontosan emiatt tartom fontosnak, hogy egy lombikos fórumon erről is beszéljünk, hátha többen vannak hasonló cipőben, úgyhogy még egyszer köszönöm, hogy megírtátok a saját tapasztalataitokat is.

Szia, én régen néztem ezt a fórumot,de talán nem véletlen hogy most olvastam bele.Szintén évekig jártam itt Szegeden a klinikát és a Kaálit is.Pontosan úgy éltem meg ahogy te.Nagyon nem szerettem, és egyre rosszabb állapotba kerültem.Nem fárasztanálak az orvosi részekkel.Nem éltünk az összes lombikkal, egyszerűen nem bírtam sem fizikailag sem lelkileg.És sajna az ott dolgozók sem erősítettek inkább negatív a tapasztalatom.

Több mint két éve hagytuk abba, 10 év próbálkozás után.Idén érkezett hozzánk kislányunk örökbefogadás útján.Szerintünk nagyon jó döntés volt, sőt azt hiszem hamarabb kellett volna,de ennek így kellett lennie.

Bárhogyan is folytatjátok tudom min mész keresztül, és sok kitartást kívánok!!

Szia Babó!

Szívhez szólóan fogalmaztál, nagyon jó volt olvasni a gondolataidat! Kívánom, hogy mihamarabb váljon valóra a Ti álmaitok is, hogy mihamarabb büszke szülők legyetek! Kitartást! :)

Lehet hülye kérdésem van: ;)

Tavaly októbetben volt 1 teljeskörű meddőségi műtétem,lapar, hiszteroszkóp, átjárhatósági, minden lópikula. Probléma "csak" a pco-s ciszták voltak, amiket kipukkasztgattak. Minden más rendben volt. Na már most októberben megyünk az 1. konzira. Szerintetek az 1 évvel ezelőtti eredményeket elfogadják, vagy újra kell ezeket csináltatni? :/

Kedves Nor(k)a és Bianconera! Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltetek a válaszaitokkal, sokat jelentett Nekem!

Időközben, mint ahogyan azt említettem is, voltunk a Kaáliban is, és az örökbefogadás tanfolyamon is és azt kell mondjam, hogy a Kaáliban tapasztaltak egyre inkább erősítik bennem, hogy az a stressz, amit ott a nyakamba varrok, semmiképpen nem használ a kismamává válásnál. A lombikozást személy szerint igazi tortúrának élem meg sajnos és nem tudom, hogy ezen hogyan is tudnék változtatni. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a 3. próbálkozásnál a gyógyszerek mellékhatásának következtében hetekig tartó 24 órán keresztüli gyulladásos fájdalommal és több hónapig tartó mély depresszióval küzdöttem , amit az első két próbálkozásnál nem éltem meg, így jelenleg félek is attól, hogy ez megismétlődhet, de úgy érzem, hogy ennek ellenére sem tehetem meg a Férjemmel, hogy nem próbálom meg negyedjére is odatenni magam... Sajnos az örökbefogadás tanfolyam is kaptam a lombikra vonatkozóan másoktól elrémisztő tapasztalatokat, de azt itt most nem részletezem.

Az örökbefogadással kapcsolatosan eddig tudomásomra jutott infók viszont összességében pozitívak. Határozottan megerősített a szándékban engem is és a Férjem is, hogy ne fogadjuk el a gyermektelenségünket és igen is próbálkozzunk azon, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyikkel Igazi Nagycsaláddá válhatunk és végül babázhatunk, majd ugrálóvárazhatunk, iskolatáskát cipelhetünk, szülőként aggódhatunk és szerethetünk egyszerűen csak feltétel nélkül valakit, vagy valakiket... :-)

Mindenkinek azt kívánom, hogy a nehéz időszakokon minél hamarabb legyen képes túljutni és csak a szépre, a jóra összpontosítani!

Szia Babó80!

Nagyon nehéz cipőben jártok... mi még nagyon az elején kb 6éve voltunk ugyan így mikor kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk. Sajnos nem egyszerre tört ki belőlünk, a felismerés, hogy ez nem lesz egy sima menet. Először a férjem volt teljesen letörve, nem is mertem felhozni neki a témát. Ezt neki kellett magában lerendezni, ehhez kb 1 év kellett neki. Utána jöttem én, ez egy újabb 1, másfél éves félelem volt, mert nem találtam az utat, nem volt aki segítsen nekünk, hogy most merre induljunk el, mit is akarok az élettől. Aztán jött, hogy rossz felé indultunk el.

Nálunk is felmerült az örökbefogadás is, de azt a férjem határozottan elutasította. Mert az nem az övé, "nem tett hozzá semmit" és nem tudná úgy szeretni.

Míg jártunk a Kaáliba sok olyan párral beszéltem és itt is olvastam, hogy csak a 5-6 beültetés sikerült. Sőt!!! A legutolsó esetben egy olyan esetnek voltunk szem és fültanúi, hogy a hatodik évben a nyolcadik beültetés lett sikeres. Én annyira örültem Nekik, mint a kisgyerek karácsonykor!

Na a lényeg, hogy szerintem ez természetes dolog, amin most keresztül mentek, a kérdések az érzelmek kavarognak bennetek, úgymond belefáradtatok az egészbe, a kudarcok, folyamatos ellenőrzések... Hogy most feladnátok a küzdelmet a babáért??? NEM csak egy kis szünet kell, hogy feldolgozzátok az eddigi csalódásokat.

Sziasztok! Szoktam követni a fórum bejegyzéseket és nagyon ritkán egy-egy lelkesítőnek, vagy informálónak szánt bejegyzést közzé is teszek. Most viszont egy kérdésem lenne felétek.

Holnap megyünk a 4. stimulációindítást egyeztetni a Kaáliba, és pluszban még az örökbefogadó tanfolyam 1. napjára is. Erre a Férjem a mai ebéd majszolgatása közben lazán közli, hogy tulajdonképpen már nem biztos benne, hogy gyereket akar....

Szerintetek mennyire gáz ez, pláne azt figyelembe véve, hogy valójában úgy érzem, hogy az én gondolataimat mondta ki hangosan....

Járt már valaki hasonló cipőben, vagy Ti mindig biztosan tudtátok, hogy jó úton haladtok előre? Hogy valóban ez a Ti utatok?

Mi fog változni ?

Mi júniusban voltunk első konzultáción és 2018 szeptemberére kaptunk időpontot lombikra…

Szóval kitartás 👍

Kihez mész ?

Sziasztok! Ma volt a 6. inszeminációm Kecskeméten. Már nem bízom benne, hogy sikerülhet, ezért felhívtam a szegedi Kaáli Intézetet. Nem ismerem az orvosokat, ezért a leghamarabbi szabad időpontot kértem, és december 6-ra kaptam! :O (Első konzultációra.)

Rákérdeztem a várólistára, és 1,5-2 évet mondott a hölgy! Erre nem számítottam... :(

Miért kell ennyit várni? :(

(Azt is mondta, hogy most változik a szabályozás, és majd az első konzultáción az orvos megmondja, mi is lesz a pontos menet.)

igen, mi voltunk anno, még az első sikertelen beülti után. időpontot kell kérni, elég hosszú a várakozás, úgyhogy ha eldöntötted, h menni akarsz, mihamarabb kérj, a Tisza-parton van a genetikai intézet vagy mi a neve, a megadott időpontban oda kell menni, vesznek vért tőled és a párodtól is. kb. egy-két hét, mire megvan az eredmény, már nem emlékszem pontosan. az eredményközlésre személyesen kell elmenni, mindkettőtöknek (ha akadályoztatva van a párod, meghatalmazást lehet írni).

nálunk mindent rendben találtak, kivéve hogy nekem a sima folsav nem szívódik fel jól, ezért folátbevitelre van szükség, mint a genetikai néni szerint minden második nőnek.

de itt vizsgálnak mindenféle mutációkat is, heterozigóta, homozigóta, Leiden.