Szakítás után... (beszélgetés)
Szia!
Bocs a tegnapi helyesírás hibákért, nem kicsit hulla voltam, de szerintem így is érthető voltam.
1. Hibapont!! Nem is kellett volna neki semmilyen idézeteket. Szépen csendben kellett volna maradnod és hagyni a saját levében.
2. Hibapont!! Persze hogy nem tudja hogy mit akar, ha folyton felbukkantok egymás életében. Összezavarja magát és téged is.
3. Hibapont!! Honnan tudod hogy tényleg könnybe volt neki a szeme? Mi van akkor ha ez a színjáték része!?
4. Ez az Én magán véleményem. Szerintem téged tök hülyének néz a csaj és csak szórakozik veled. Hogy lehet az, hogy egyik nap szakítás másnap pedig megbánás és hiányzás? Ilyen gyorsan hogy ülepszik meg valami ha ideje sincs átgondolni hogy mit tett? A helyedben már büszkeségből sem írnék neki vissza, nem venném fel a telefont. Nem érzed kicsit becsapva és megalázva magad?! Milyen érzés az ha koldulnod kell a szerelemért? Ha valaki szeret téged ilyet nem csinál veled!! Egyik nap szeretlek, de a másik nap már nem, mert elaludtam a fejem és valakin ki kell hogy éljem magam.
Jó ez így neked? Mi a biztosíték arra hogy 2 nap múlva megint nem dob ki? Hisz 3 nappal ezelőtt még tiszta lap és szeretlek!
Ne csak nézz, láss is!!
Butaság volt ilyeneket mondanod. Így megint "nyeregben" érezheti magát hogy van egy kapcarongy akit ide-oda rángathat ha épen olyan kedve van!
Az Én meglátásom az hogy az igazi szerelem örökké tart, még akkor is ha elválás a vége. Valahol mélyen egy kapocs akkor is összefog titeket. Persze lehet hogy ez csak a Te részedről lesz így. Nem lehet úgy befejezni igazán egy kapcsolatot ha a két fél tartja a "baráti" kapcsolatot. Az egyik úgyis többet akar mint a másik fél.
Nézz megint a önmagadba... Szükséged van neked arra hogy "barátként" felzaklasson a napi kontakt és hogy ez miatt reményt hordjál magadban? Mert hátha...hisz keres...! Vagy épen arra hogy barátként mutasson be a következőnek a sorban és mosolyogva nyeljed a keserű epét? Szerintem aligha!
Ne okold önmagad azért mert ez a kapcsolat tönkrement, ez az egész "játék" két félen múlik, ha az egyik magára veszi a másik bűnös keresztjét attól még nincs megoldva a dolog. Az önvád nem segít, csak súlyosbít. Tudom, átéltem és hidd el butaság!
Vesd le minél hamarabb ennek a halott kapcsolatnak a jászruháját és lépj túl.
Tennél olyat egy másik személlyel ha az exed füttyent akkor eldobsz mindent és igazodsz mint korcs kutya a lánchoz! Ez nem szép dolog! Akkor Te sem vagy jobb mint az exed, aki kidobott de előtte még eljátszotta a " gyöngyhalász a lavórban" című darabot.
Viselkedj méltósággal és tartással! Hidd el ha nem így cselekszel később megbánod! Hogy miért?:) Mert anno Én is megbántam és nem hallgattam erre a tanácsra.
Az egyetlen rossz dolog amit még tehetsz az a remény! Ne reménykedj! Ne adj teret a reménynek, rosszabb lesz majd látni valaki mással...tudom hogy szarul hangzik, de ez előbb-utóbb úgyis bekövetkezik.
Ha pedig vissza akar menni hozzád idővel, nem a régi tűzet kell újra éleszteni, hanem új tűzet kell rakni és őrizni!:)
Részemről a barátság sem működik az exemmel. Elutasítom, pedig keresett nem is egyszer. Volt hogy személyesen engem és volt hogy a közös ismerősökön keresztül. A szívem szakadt bele hogy a tartásom miatt nem válthatok vele pár szót, de ilyen a természetem. Ha vége akkor legyen vége, nincs helye barátságnak, max. köszönésnek. Miről beszélgetnék vele? A közös nyaralásokról, élményekről? Ezekre még most is szar visszagondolni...bár néha mosolygom rajta.
Csak megköszönhetem neki hogy tanított valamit amit eddig soha senki. Hálás vagyok...!! Nem kívánok neki rosszat, sőt legyen boldog, legyen boldogabb mint velem volt. Találja meg azt a valakit aki igazán boldoggá teszi, de ennyi...nem kérek többet belőle. Sem partnerként sem mint barát.
Szia semmi baj mindenki véleményére kíváncsi vagyok! Igen ezt már eldöntöttem hogy nem keresem épp a telómat újítom hogy az sem emlékeztessen rá.
De vajon ha elolvasod hozzászólásaimat szerinted a jövőben lehet még remény? Mert nagyon szeretem.
Bocsáss meg, hogy beleszólok, de véleményem az, hogy ne keresd egyáltalán....tudom, ezt könnyebb kimondani, eltervezni, mint betartani, de a legtöbb jót kizárólag ezzel a hozzáállással teheted meg.
Nagyon is hasonló a cipő!:) Csak nekem ez már évekkel ezelőtt volt.
Ezek a kibékülések az Én esetemben is hasonlóak voltak, mint az hogy minden csoda 3 napig tart.
Mérlegelj kicsit...használd picit az eszed.
Megéri félni érte? Éjszakákon át agyalni az egészen hogy vajon szeret-e még!? Mikor lesz a legközelebbi ilyen kitörése és azt vajon hogyan fogom tudni kezelni!?
Ezek csak SZAVAK!!! Mindent kilehet mondani, érezni már nem biztos. Szerintem már hazudtál Te is ilyenben, nem biztos hogy neki...másnak. Mondjuk egy csók reményében...Szeretlek! Mert tudjuk hogy ennek a szónak hatására a másikat kenyérre lehet kenni...Főleg ha elég jó színész vagy.
Ha a válasz benned igen, akkor tessék összeszedni magad és koncentrálni arra a bizonyos új lapra!
Ha nem, akkor vagy lépsz/vagy lépni hagyod, esetleg szenvedtek még egy darabig egymás mellett.
Van az úgy hogy az a bizonyos töltött káposzta is finom újra melegítve. Remélem érted hogy mire célzok...
Én mindezek után már csak ésszel szeretek, anno nagyon megégettem magam, melegítés közben. Még egyszer nem akarok oda kerülni ahol akkor voltam.
Pedig szeretem a töltött káposztát, noha akkor az élet majdnem 8 éven keresztül ugyanazt a menüt tolta elém. Ettem, mert finom volt és mert szerettem. Szerettem...
Szia! Nemtudom te min mentél keresztül.Csak azt tudom hogy én min megyek.De épp most beszéltem barátnőmmel telefonon s tiszta boldog s őszinte volt a hangja,így szeretlek ,szerelmem kisbabám,kicsimacim meg...stb jelzők elhangzottak a beszélgetés alatt. Engem egy dolog bánt de nagyon hogy most olyan mintha jó lenne a kapcsoltatunk s én most jelenleg nem is érzek semmi bajt csak félek attól de nagyon hogy mondjuk holnap vagy pár hét múlva hívom ismét s szakítani akar vagy hogy baj van menjek át másnap félek attól hogy ez hirtelen felángolás s ha ez elmúlik akkor ismét vége.Amit nagyon remélek hogy nem fordul elő. Szombaton úgy békültünk ki hogy én vagyok neki az igazi szerelem tiszta szívből szeret s nem tudná az életét elképzelni nélkülem. Remélem értesz hogy mitől tartok igazán?!
Ugye te nem ismered barátnőmed de tapasztalataidra s különösen a véleményedre kíváncsi lennék hogy van-e okom félni vagy felejtsem el s legyek vele boldog vagy tartsak-e attól hogy ez hirtelen felindulás s most minden jó de pár nap,hét múlva megint süllyesztő lesz?
A legkönnyebb azt mondani hogy tiszta lap, de ha voltak békák, hát szerintem igencsak nehezen megy le egyik napról a másikra az ember torkán. De ki tudja? Lehet hogy Ő pont ilyen.
Annó Én is felkészültem, de nem érzelmileg. Arra sosem tudsz felkészülni igazán. Maximum csak arra hogy higgadt fejjel gondolkozol és cselekszel. Nem drámázol, nem adod elő a "nagy szerelem" x. epizódját. Higgadtan, előre megfontoltan cselekszel és nem hagyod hogy előtérbe kerüljenek az iránta érzett dolgok. Ha valaki menni akar, úgy is menni fog! Csak az a kérdés hogy meddig húzzátok-halasztjátok a dolgot. Nem mindegy hogy szenvedtek még 2 évet egymással és acsarkodva váltok el, vagy esetleg már a jövőhéten, de szépen. Viszont megspóroltál magadnak 2 év szenvedést és lehet hogy pont ezalatt a 2 év alatt találod meg azt a személyt, aki esetleg gyermekeid anyja lesz és Boldogan, egészségben élitek le a hátralevőt.
Ezzel most nem azt mondom hogy szakíts, eszemben sincs! Kívánom hogy teljesen rendbe jöjjön kettőtök dolga. Viszont, legyen benned méltóság ha mégsem így alakul. Remélem értesz!:]
Úgy érzem muszáj megírnom egy szakításom történetét, mert kikívánkozik belőlem.
Történt egy nap, hogy megismerkedtem egy fiúval. Találkozgattunk, beszélgettünk, aztán elég hamar rátértünk a lényegre… Én nagyon jól éreztem magam vele, kedves, helyes és nyitott fiú. Kezdtem belé szerelmesedni és ezt ő is nagyon jól tudta.
Aztán teltek a hetek, a hónapok, és éreztem, hogy ő nem kötődik hozzám annyira, mint én hozzá. De reménykedtem. Párszor veszekedtünk, vagy vitatkoztunk ezen, volt pár nap mosolyszünet, de aztán mindig megkeresett, én meg hagytam magam a karjaiba sodródni újra és újra, hiszen szerelmes voltam. És tudjátok nagyon boldog voltam, amikor végre kimondta azt nekem, hogy szeret, hogy össze akar velem költözni… stb. Igen ám, de mindössze csak 2 hétig tartott a boldogság, mert telefonba közölte velem, hogy amikor mosolyszünet volt köztünk, ő összefeküdt valakivel, a csaj terhes lett és nem akarja elvetetni a babát. Mondanom sem kell, hogy mit éreztem… De azért valami még sem hagyott nyugodni és kinyomoztam ezt az egészet, mert itt valami nem stimmel. Vettem a bátorságot és beszéltem az ismerőseivel. A csajjal együtt tervelte ki a kis görény ezt a kedves kis sztorit. Ja és a két saját szememmel láttam, hogy sörözik az új nőjével. Na, ekkor jöttem rá, hogy amit éreztem iránta az olyan gyorsan elszállt, mint ha nem is létezett volna. És nagyon jól tudom, hogy ő csak fájdalmat akart nekem okozni, de nem jött össze neki. Igaz nem tudom miért… Tulajdonképpen azt sem értem, hogy miért nem tudott oda állni elém és megmondani a szemembe, hogy egy másik nőt szeret, és hagyjuk egymást békén. Ez is csak intelligencia kérdése lenne? Annyit tudok még mondani ezzel kapcsolatban, hogy megérdemlik egymást úgy, ahogy vannak, mert a szerelem sem tart örökké, tehát ők sem lesznek együtt örökké.
Amúgy azóta találkoztam egy nagyon aranyos és kedves fiúval és remélem, hogy még nagyon sokáig mellettem lesz stb…
Szia.
Szerintem azzal Te is tisztában vagy, ha egy kapcsolatban az egyik fél időt kér akkor az már régen rossz. Voltam sajnos ugyanebben a cipőben, megértem az aggodalmad.
Részemről, a szerelmet keverte össze a ragaszkodással. Tudta hogy nem működőképes a dolog, de ahhoz még gyáva volt hogy elengedje a kezem. Egy kínszenvedés volt az egész. Amikor Én mondtam hogy akkor legyen ennek vége, akkor ugyanezek a jelenségek...viszont ez is csak 3 napig tartott. Aztán újrakezdődtek a dolgok...
Aztán mikor leültünk megbeszélni a dolgokat végre komolyan, akkor bevallotta hogy nem volt hozzá elég ereje hogy kimondja, vége!
Ülj le vele beszélgetni egy teljesen semleges helyen, egy kávézó vagy étterem... A lényeg hogy senkinek se legyenek ott ismerősei és ne olyan helyen legyetek ahol előtte már jártatok, egyedül vagy akár párosan.
Ideje lesz neked is átgondolni azt hogy ez a dolog meddig mehet úgy el hogy ne sérülj.
Tudom hogy nehéz, de ha másképp nem megy akkor engedd el Te a kezét, hátha úgy fog rájönni hogy mit is jelentesz neki.
bár nem vers,de annál szebb:-)
Dezsavű
Hideg az éjszaka, egyedül ülök már.
Nem gyújtok rá, mer érzem hogy a tüdőm fáj.
Ahogyan lélegzem, beszívom a világot.
Minden utcát, teret és sikátort.
Csövesek szagát és a prostik illatát.
Hosszú az élet, de a vége csak egy villanás.
Félre ne érts, nem ellened szólt amit írtam.
Nekem is volt 2 kapcsolatom amikor a lány kezdeményezett. Én sem vagyok "szoknyavadász
" de ha meglátok egy jó nőt (aki nekem a zsánerem)
akkor igen is oda megyek hozzá. Próba cseresznye.
"Szerintem nem az a lényeg hogy ki kezdeményez, hanem hogy jól érezzétek magatokat egymás társaságában. Szerintem..." ebben igazad van, de hogy idáig eljuss tenned kell valamit. Ezt tudod te is.
Akkor ezek szerint Én nem vagyok igazi férfi, mert nem vagyok szoknyavadász. Nem baj, valahogy csak túlteszem magam rajta. Tapasztalataim alapján ma már teljesen mindegy hogy ki kezdeményez. Egyenjogúság...vagy nem ezért harcoltak a nők!? Egyenjogúan tekintek a nőre, és ennek fényében Ő is megteheti az első lépést.
Ha már lépésről "beszélsz", talán az első lépés nálad is lehetne egy nyitottabb világ szemlélet ezen a téren.
Szerintem nem az a lényeg hogy ki kezdeményez, hanem hogy jól érezzétek magatokat egymás társaságában. Szerintem...
Én is régimódi vagyok, elvárom a férfitól, hogy férfi legyen. :) Másként nem is tetszene.
Ahogyan a férfiak is elvárják a nőtől, hogy nő legyen.
Nem így van?
A könnyen kapható férfiak és nők már nem is igazi férfiak és nők...elvesztik méltóságukat.
Persze modern világ, meg mai divat...de ki hiszi ezt el?
Nem vagyok vaskalapos, de a régimódi őszinte érzésekre lenne szükség (pro-kontra, kapcsolatban vagy anélkül).
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.
Elektronikus zenét hallgatok inkább, de van pár olyan zene aminek tényleg nagyon remek szövege van.
Mivel szeretem a verseket, így az elektronikus zene mellett ezeket is hallgatom.:)
További ajánlott fórumok:
- Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után?
- Mit csináltok, ha egy szakítás után folyamatosan síró görcsötök van?
- 12. hét utáni terhességmegszakítás hogyan zajlik, kinek mik a tapasztalatai, valamint mennyi időre rá esett újra teherbe?
- Szakítás után újra együtt!
- Szakítás 17 év után. Te milyen levelet küldenél?
- Szakítás után miért állítja azt egy férfi a munkatársainak, hogy a mai napig hívogatom, holott semmilyen jelet nem adok felé?