Szabadúszó leszek (itt bármiről beszélhetsz) (beszélgetős fórum)

Koldusokat mintha egy rendező készített volna fel erre a szerepre.

A szövegük általában nem meggyőző.

1. Uram ( hölgyem ) segítsem ki pár forinttal. Erdélybe szeretnék visszautazni, vasuti jegyre kellene a pénz.

2. Pár forintot csak,a gyerekem rákos, az ő műtétjére gyűjtök

3. Ellopták az összes pénzemet, iratomat, nem tudok hazautazni pénz nélkül.

A szövegek hamisak, akik kérik még hamisabbak.

Divatba jöttek a kutyás kéregetők.

A kutyának a kajájára gyűjtenek.

Van egy nőszemély, akit gyakran látok Budapest különböző forgalmas helyein. Szeme,ben ő a koldus királynő.

Az illető, hétrét görnyedve csoszog fekete ruhában, erősen az arcába kötött fejkendővel, mint a mesék vasorrú bábája.

Produkciója igazi átélt, komoly fizikai erőt igénylő színészi alakítás.

Ugyanis a vasorrú bába valójában fiatal cigány asszony, aki a műszakja végén, miután gondosan körülnéz, kiegyenesedik és évtizedeket fiatalodva viszi haza a baksist.

Ugyanis

Mi felénk* nagy divat* a kéregetés.

Nem tudok ugy bemenni Nyházára hogy bárhol le ne szólítsák az embert.Parkoló helyet alig találva ,a parkolójegy automata mellett ott ül a kérgető.A kocsik között a lámpáknál ott a kéregető ,volt hogy adtam,de mostanában nem adok,mert egyszerűen nem is győzném ,másodszor meg én ugy gondolom, hogy akinek igazán szüksége lenne rá az nem biztos hogy kiállna koldulni.

Itt még az is dívik, hogy jönnek utcáról ,utcára és különböző címeken kérik segítséget.Ezzel is ugy vagyok ,hogY most már nem adok,mert észrevettem hogy egy az visszajárók,meg nem tudni hogy ténylegesen hová megy az a pénz.

Konkrét esetben ha tudok segítek,/bár én soha nem mennék /de csak akkor ha tényleg tudom hogy nemes célt szolgál.

Arról nem is beszélve ha gyermekről van szó ,az adóm 1 %.át is mindig ilyen célra ajánlottam.

Jól teszed, mi elvisszük a Vöröskeresztnek ami a családban kinőtt, vagy meghalt valaki és a ruhái szépek, sőt minden mást is szívesen fogadnak.

Ide adok szívesen, de másnak nem.

Ha lennének szomszédaim, akikről tudnám, nem isszák el, vagy hasonló más, akkor segítenék én is az erőmhöz mérten.

Bár nálunk mindig van a családban, aki rászorul, betegség, özvegység, így ott segítünk mindig.

Persze, ha én ezt tudom, nem vagyunk /szerencsére/ kórház-látogatók. Egyébként is azt mondta, hogy 1 nappal korábban küldték haza, mert hirtelen kellett az üres-ágy!!! Persze, igazatok van, mert a betegszállító kocsit kérhette volna, vagy ott valakitől azt a 200 Ft-ot!

Azóta persze azt mondom az utcai kéregetőknek, hogy van a szomszédomban éppen elég rászorult ember (ami egyébként igaz is), őnekik szoktam adni, ha valamit adni tudok (ami egyébként ismét csak igaz!)

Az elsőnél én is segítettem volna, igazad volt.

Második történetnél már jártam így én is, de nem hittem elsőre sem, mivel a kórházban mindig van, aki segít annak, akit elküldenek. Mentő elviheti haza és még fizetni sem kell érte.

Általában ha jönnek látogatni, akkor már szólnak előre, mikor lehet elvinni a beteget.

Mindig megvárják, míg valaki a hozzátartozók közül jön, legfeljebb nem az ágyban, hanem a kórteremben egy széken, várja meg a beteg azt, aki értejön.

Én is "megválogatom":

1. Élelm. üzlet pénztár-sor, előttem kb. 80 éves nénike, kosarában kb. fél kg kenyér + fél liter tej. Fizetéskor 20 Ft hibádzik, oda-adom, megköszöni. Nénike el. Pénztáros: miért adtam, ez a néni mindig ezt csinálja. Sajnáltam a nénit, azt láttam a kezein, hogy kemény munkával végig dolgozta az életét, biztosan nem "találta volna ki" ezt a kis kegyes-csalást, ha nem kényszerül rá

2. Élelm. üzletből kimegyek, egy egyszerű, tiszta ruhába öltött ffi odalép hozzám, hogy 1 nappal hamarabb kiengedték a kórházból, (kellett az ágy) és se pénze, se telefonja, hogy a 8 km-re levő kisközségbe szóljon a rokonoknak, jöjjenek érte. Adjak 200 Ft-ot buszra. Adtam.

2 nap múlva ugyanez a férfi, ugyanezzel a szöveggel, ugyanott....

Nem Nomennek válaszolok, mert nem szokása felelni, ezért csak bele, ahogy ő is szokta, a nagyvilágba, válaszolok :)

Mindig adtam, a zsebemhez mérten, vagy mostanában, ahogy van egyáltalán pénz nálam, mert a kártyát használom szívesebben.

De egyszer, annak a bizonyos Tacskónak a parkolójában odajött hozzám egy aránylag tisztán, rendesen öltözött, igen rossz állapotban lévő fiú, nem volt részeges külleme.

Kért, adtam neki, a férjemnek nem tetszett, de úgy volt vele, ha ezzel megnyugszom, miért ne.

Köszönte, elment, majd látom ám, hogy sétál oda egy nagyon jól öltözött, hatalmas kutyával sétáló férfihez, aki végignézhette az egész akcióját és látom, hogy amit tőlem kapott, máris adta oda neki.

Nah, azóta nem adok.

Annak nem adtam eddig sem, aki nagyon nyomult, vagy italszaga volt.

Megtettük már azt is, hogy vettünk ennivalót, kimondottan annak, aki arra kért és mikor kijöttünk az üzletből, odaadtuk neki.

Csak nézett ránk, és majdnem eldobta.

Tőlem, ezek után, ne kérjen senki, mert nem adok.

Az alapítványokkal is átvágott valaki, azoknak sem adok, csak amelyiknek utána tudok járni, fent megtalálom a neten, minden számmal, stöbbivel együtt.

Olyan helyre, ahol tudom, követhetem, gyerekalapítványok, azoknak adok.

Az esti kedves látogatóimnak egy új téma

Nem tudom ki, hogy van vele, de engem gyakran megtalálnak a kéregetők, koldusok, levélben pedig naponta a különböző kunyeráló alapítványok, akik már annyira mennek az " élelmességben" hogy nemcsak csekket küldenek, de ki is töltik, hogy forintot küldjek nekik.

Nekem ezekre megvan a kialakult módszerem.

Adjunk vagy ne adjunk, ez itt a kérdés !

Neveletlen ? Stimmel !

Hercegnő ? Na ne !

Bocsánat akkor újra kezdem..

Kedves Gyurka de nekem csak dilis mert...mert.

Kíváncsi volnék mennyi csodálatos és gyönyörű nőnek küldted el azt a levelet amit nekem is?De örültem...legalább is mosolyogtam.

Szőke?Nem szőke!

Bársony?Ilyen melegben?

És más nőre készített ruhát nekem szánni?Ne akarj megsérteni. !! :-)

Még egy adalék:

Az évtizedekkel ezelőtt fiatalkorúakat szexuálisan zaklató személy: Sipos Pál. A borzalmak pedig az ELTE Trefort Gimnázium és Gyakorlóiskolában történtek.

Ezek szerint van neki egy kis piros tag-könyve!!!!

Mást nem nagyon tudok elképzelni!

Ezt olvastam róla:

Sipos 1958-ban született, 1989-1991-ben az MTV külsős munkatársa, 1992-től a Belpolitikai Főszerkesztőség főmunkatársa, 1994-től a Tudományos, Oktatási és Ismeretterjesztő Stúdió vezetője, 1998-tól MTV 2. csatorna főszerkesztője, 1999-2002 között (szellemi szabadfogalkozásúként) a TV2 kereskedelmi televízió műsorkészítője, 2002-től az MTV A Hét című műsorának szerkesztője, 2003-tól az MTV Művelődési főszerkesztője, 2005-től a Kulturális Főszerkesztőség főszerkesztője. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Mindezt azok után, amit tanárként tett. Elképesztő!!!

Kop-kop...talán nyitva...

Hát Dilisem most jól össze kell szednem a gondolataim mert kommentálni kellene a leveled...de ha én titkolni szeretném? :D

Egyébként az érdekes, hogy most egy kis falucskában él. Az ilyet élete végéig nehéz-vasban raknám rácsok mögé, jó sok nehéz-fiú közé. Ott szoktak állítólag erőszakkal rávenni cellatársakat, hogy olyasmit tegyenek, ami nem igazán a természetes emberi viselkedés velejárója.

Hány és hány családot tett tönkre, és fiatalnak az életét, akiknek a jövője, a boldog emberi kapcsolatok megélésének lehetőse veszett el!!!!

És szabadon van????

A témához még annyit, hogy szerintem az ilyen jellegű eseményeknek, még ha ilyen hosszú idő múlva látnak is napvilágot, sokkal nagyobb publicitást kellene adni. Nem feltétlen azért, hogy indulatokat szítson, sokkal inkább azért, hogy azok a szülők, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak, talán kicsit jobban figyelnének apróbb jelekre is. Az adott esetben is észre kellett volna venni a szülőknek, hogy valami nincs rendben, de sajnos, még azok sem léptek, akik megtudták. Valahogy a közvéleményt sokkal inkább fel kellene rázni, mikor ilyen dolog történik.

Ezért gondolom, hogy közérdekű lehet a téma.

Kedves Gyuri! Reméltem, hogy arra reagálsz, amit betettem. Elmentél egy másik irányba. Nem halálról volt itt szó. Nem olvastad el a cikket?

Kiváncsi lennék a témával kapcsolatban a többiek véleményére is. Úgy gondolom, eléggé közérdekű.

A legkülönösebb halál.

A " Kaszás" nem tervez.

Akit el akar vinni, elviszi, korra, nemre, vagyoni helyzetre nincs tekintettel.

Van szép halál, amikor valaki álmából többé nem ébred fel.

A csúnya halál sok féle, nincs szándékomban sorolni őket.

Bármily furcsa, olykor vicces halálesetekről is olvashatunk.

A legviccesebb - vagy finomítok - a legfurcsább halál esetet, elég régen olvastam és nem bulvár lapban, ahol azt sem hiszem el, amit kérdeznek.

A furcsa eset megtörtént tanusíthatom, mert utána jártam.

Budapesten a Rottenbiller utcában egy járókelőt megharapott egy teve. Az illető belehalt.

Hogyan került a sivatag hajója a Rottenbiller utcába?

Az esetben a teve is járókelő volt, az idomítója kisérte be a cirkuszba. Az egyébként jámbor állat miért harapott bele a szerencsétlen járókelőbe, nem derült ki.

Az ismerösök igencsak jót mulathattak, amikor a szomorú őzvegy közölte velük, hogy a férje meghalt.

- Miben halt meg a Lajos ? - kérdezték a feleségtől.

- Megharapta egy teve.

- Lajos nem is mondta, hogy elutazik a sivatagba.

- Nem is utazott. A Rottenbiller utcában harapta meg a teve.

Ezt a halálhírt nehéz volt mosolygás nélkül tudomásul venni.

Az öngyilkossághoz bátorság kell.

Ha megölnék, megfosztanák attól, hogy élete végéig a mardosó lelkiismeretével éljen együtt. Már ha egyáltalán van az ilyen embernek lelkiismerete, és ha egyáltalán érez bármi kis megbánást is! Kétlem!

Más téma.

A rádióban hallgattam egy hosszú beszélgetést egy Magyari Péter nevű íróval. "Utána minden állat szomorú" című cikkével kapcsolatban. Ha gondoljátok, olvassátok el. Elég hosszú, de döbbenetes.

[link]

Nem értek egyet. Nála a munka kb. napi 1-2 óeát jelent, és mindent megkap hozzá szerintem, a berendezett gyerekszobától a bébiszitterig. Nem napi 10 órát lesz távol, ennyi simán belefér.

Most épp egy jól felépített reklámkampány megy, amíg beszélünk róla eléri a célját.