Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha? (beszélgetős fórum)
A betegségeidről kérsz a szakorvostól állapotodról orvosi szakvéleményt és azok alapján a háziorvos kitölt egy 4 oldalas orvosi szakvéleményt. Ezeket a papírokat leadod a kormányablakba, hogy komplex felülvizsgálatot kérsz. Aztán várod az értesítőt, hogy mikor mehetsz és hova. És aztán megvan a felülvizsgálat, akkor a határozatot várod. Elég szigorúak az új törvények. Reméld a legjobbakat.
Azért érdekelne, mert nekem is volt-van, igaz, teljesen más természetű pszichés problémám, és érdekelne, hogy kik bírálják el azt csökkent értékű munkavállalónak, akinek ez van.
Másik fórumozónak írtál, és így én is kiváncsi voltam az írásomra, így beleolvastam a fórumom elejébe, mit írtam akkor. Azóta is együtt élünk párommal. Új rehab munkahelyen dolgozom, és itt jobb helyem van. A párommal az együttélés nem megy zökkenőmentesen, de nem szétválni akarunk, hanem megoldani a problémákat. Több kevesebb sikerrel.
a fórum elején részletesen ír ezekről Binbike, szóval ha van időd, nézegesd meg.
Neked mi a pszichés betegséged, Binbike? Le vagy százalékolva, kapsz támogatást? Csökkent munkaképességüek helyén dolgozol? Hogy lehet ahhoz igazolást szerezni és mi számít csökkent munkaképességnek? Köszi.
Na látod. Nekem munkám sincs, és néha a tétlenségtől elég rosszul viselem magam. Néha furcsa dolgaim vannak alvás közben. Jó lenne egy négyórás munka, arra lennék most képes, nyolc órát nem bírnék ki. Anyámmal élek, párkapcsolat semmi. Annál az is jobb, ha néha van feszkó. Kicsit úgy érzem magam, mintha az Isten megfeledkezett volna rólam. Ráadásul az öregedés is zavar meg meg is híztam. Na jó, nem is tudom minek írom le most ezeket... brrr):
Elfejejtettem hozzátenni, hogy ez természetesen kölcsönös, azaz én se beszéltem és most se beszélek vele csúnyán.
Minden problémát meg lehet oldani emberi hangnemben is.
Miért hagyod neki hogy ezt tegye?
Velem egyetlen egyszer beszélt nem szépen a férjem, mondtam azonnal neki hogy ez volt az utolsó, ha még egyszer ilyan hangot merészel használni, elmegyek és soha többet nem lát viszont.
Ez még a házasságunk elején volt( úgy 28 éve,) azóta se fordult elő hogy megismétlődött volna---tudta hogy komolyan gondolom amit mondtam, csak megpróbálta meddig mehet el, azaz hol a határ. Azóta megtanulta. :)
Nem is tudom, hogy fog-e valaha mormálisan beszélni velem a párom? Mert most nagyon csúnyán beszél velem :_(
Igazad van, tudom, hogy az önsajnálat nem vezet semmihez. Nehéz sorsod van, remélem, jobbra fordul. Nem is tudom ,nekem is mi a jó. Voltam egyedül, az sem volt jó. Párom azért elég nyers néha hozzám, és minden idegessége rajtam csattan. És olyankor kiborulok és itt kisírom. Aztán megnyugszik- nyugszunk és élünk tovább együtt. Meg hát a munkahelyi goondok engem is megtalálnak, pedig nyugisnak mondható munkám van, kis üzemben. Rehab munkahelyen heti 4 nap 5 óra munka. És még itthon él velünk a 21 éves lányom is, meg egy cica. És én igyekszem mindenhova alkalazkodni,ahogy tudok.
Örülj Binbike, hogy van párod, nekem az sincs, lassan 37 évesen, lehet, hogy soha nem is lesz. Van egy munkád, amit úgy-ahogy tudsz csinálni. Légyeg, hogy legyen valami kontroll, de ne korlátozd túl magad. És az önsajnálat felesleges.
Ismerős a problémád. Velem is volt ilyen, hogy pl. leállt az anyagcserém meg nem tudtam aludni, egy jó ideig pánikbeteg is voltam. Most nincs munkám, az utolsó helyem egy kis tévé volt, ahol nem volt túl sok stressz, de én ott is találtam magamnak problémát. Nem is tudom, hogy tudnék alkalmazkodni egy másik munkahelyhez. Talán úgy, hogy az érzékenységet háttérbe kell szorítani. Fel kell nőni, ez van.
Nyüglődhetek egy hülye pasival. amúgy sok nő panaszkodik hasonlókat. Én a betegségemmel a gyenge idegrendszeremmel nehezen bírom. tapasztalat, hogy hasonlóak. Egyedül sem jó. Maradhattam volna egyedül, magányosan. Azt sem bírtam. Mindegy, hogy élek, sehogy sem bírom. Holnap szabad lesz, nem tudom, hogy telik a napunk. Én sem dolgozom. Vasárnap dolgozik, olyan helyen, ahova én szoktam vinni a meleg ebédet neki. akár esőben biciklivel. Hülye vagyok, megbántott, aztán meg majd viszem neki az ebédet. Ilyenkor gyűlölöm, ha bánt, ha meg normális szeretem. Reggel adott puszit, mikor ment dolgozni. Tegnapelőtt nem. Én adtam a feje búbjára 1-et. Nehéz nekem amúgy is emberekkel éli, dolgozni stb. Nagyon kimerítenek a lelki gondok. Az egész szervezetem felbolydul. és jönnek a tünetek, rosszulétek. És leáll olyanor az anyagcserém is. Se enni se inni, se WC-zni nem tudok. Szédülések remegések stb. Volt már ájulás is. Meg amúgy is bána vagyok a felnőttek közt, a gyermeki szerencsétlenségemmel, felnőtt testben.
hát nem könnyű, az biztos...
A párom kikészített a napokig tartó hisztijével. Igyekszem elviselni, de néha olyan elviselhetetlen, és csak úgy robban. Aztán tart napokig. Legutóbb márciusban csinált ilyet. Ha ezt ki lehetne kapcsolni benne, jó lenne. Elviselhetetlen. sokat dolgozott,fáradt , nyűgös. és engem bánt :(
Persze szóval, kötözködéssel, semmi sem jó neki. Két nap pihenője alatt végiggyötört itthon, még jó , hogy dolgoztam délelőtt. Ma dolgozott, és tudott normális hangon beszélni velem, hogy hívott. A lakással, a kajával, mindennel baja van. Nem kel fel. Szerintem nem akar csinálni itthon semmit ilyenkor, azért hisztizik. Pedig csak a főzést szoktuk együtt csinálni. Amíg kórházban volt, addig főzött egyedül. Utána vagy én, vagy ketten. Ilyenkor hisztizik, hogy soha többet nem főz senkire, nem fog engem istápolni. nem veszem észre a munkát itthon stb. hogy mindent neki kell megmondani, persze, ez nem így van. Csak van ami őt zavarja, engem nem. Ha nincs ez a dilije, elvagyunk szépen, horgászunk együtt, főzünk együtt, tévézünk együtt, bár az ritkább. Beszélgetünk, aztán sokszor nem értem, amit mondani akar, az öszefüggéseket. Ha meg rákérdekzek, vagy rosszul szólok, megint kiakad, hogy nem értek meg semmit. Anyu mondta, hogy ő sem érti meg mindig mit magyaráz apu. Hát most némán hallgassam, az lesz a legjobb. Anyunak is lepanaszoltam, nem mintha apu jobb lenne. Anyu jobban bírja. A húgom férjenem tudom milyen, de az is irányítja a húgomat vlamennyire. Mondjuk én nem hagyom nagyon magam, igaz hogy kikészít néha. de amit akarok, azt véghezviszem, és oda elmegyek ahova akarok.
Hát nekem nem adatik meg a nyugodt élet. csak a bajok érnek, ez van. Röpke kis nyugalom elhiteti velem, hogy talán egy kicsit jobb lesz. Aztán még nagyobb bajok érnek. Egyszer már az életem veszne el. érne egy halálos baleset, vagy egy halálos kór. akkor tudnám, hogy nemsokára vége. Ez van, és most nem tudom, mi lesz velem. Benyugtatóztam, tegnap is. Lement a mai műszak,Átvészeltem, ilyen állapotban dolgoztam. ez van. Amíg nem érzem jobban magam addig vszegetem be. legalább nem kell gondolnom majd semmire.
Szia, nagyon örülök hogy azzal a hírrel jelentkeztél hogy jól vagy. :)
Kívánom hogy maradj is így, ha az ember sok mindennel el tudja foglalnio magát akkor kevesebb idő jut arra hogy a problémáin rágódjon---no és a házimunkára is kevesebb idő ( meg energia)jut, de az úgyis megvár, nem kell aggódni.
Puszi: Eszter
Ja, és hát a rendezvény és a feladataim miatt el vagyok maradva a házimunkával, aztán meg leültem a géphez, ejnye. Mennem kell, nem tudom mikor jutok újra gép elé. vár a házimunka :(
Újra itt vagyok. Nincs időm mostanában gépezni. Megvagyok. Hát a fogyókúra meg a folyamatos edzés nem igazán megy :( de dolgozom rajta. Munkába járok, párommal vagyok, horgászunk, együtt főzünk stb. Itthon végzem a dolgom. És ha rendezvénybiztosítás a munkája, mindig ott vagyok. Szeretem nézni, akár sport vagy kulturális rendezvény. Még inges, nyakkendős elegáns ruhában is kell szolgálatba mennie rendezvényre. Én meg mehetek be, a kollégái is ismernek. Most is van egy rendezvény a héten, délután megyek én is. Ez van velem. Remélem, nem történik rossz velünk.
Ezek mind jó hírek, kívánom hogy váljanak valóra mihamarabb....
Puszi: Eszter
Most végeztem az edzéssel. Újra elkezdtem edzeni itthon. le akarok adni 15 kg-ot. Visszajött tavalyról 10. A koplalás még nem igazán megy, de már edzem itthon. És majd elkezdem növelni az edzésgyakorlatok számát. Persze, ha tudom tartani magam az elhatározásomhoz. Hónapokig érleltem magamban, mire nekivágtam újra. Útálom magamat, a ronda hasamat. Persze nem ez a legnagyobb bajunk, még dúl a pénztelenség. meg vannak problémák, De ha nem ennék, csak alig. Legalább a költségvetésben is megmutatkozna. Kevesebb kaja kéne. meg hát a mozgásomban is segítene, ha kisebb súlyt kéne cipelnem. Miért nem tudtam megtartani a 80 kg-ot? Pedig nem dőzsöltünk a kajában. Csak mikor párommal összejöttem, rendesen ettem utána. Mert figyelt rá. Addig alig-alig ettem. Gyógyszereket is kell szednem betegségeimre. Na szóval, igyekszem alig-alig enni most is. De már nem olyan drasztikusan, mint mikor összejöttünk, mert azt úgysem hagyná. Talán megoldódnak a gondjaink is szép lassan. Nagyon eltávolodtunk a nagy gondok között, ám nemrégóta újra egymásra találtunk. Csak voltunk egymás mellett keseregve. Magunkba zárkózva. Relémel minden jóra fordul lassan életünkben. Az új munkahelyem is jó, nem bánt senki. Megyek lassan aludni.
Köszi! Nem volt könnyű menet.
:))))
Stramm vagy hogy ennyi mindent meg tudtél csinálni, nagy gratula érte!!!!!
Hát ez van. Ma itt volt a párom lánya is. Ő 24 órás munka után hozta el a lányát. Aztán átaludta a napot. Ment ma estére is. Én meg hulla vagyok. Megfőztem, sütit sütöttem. Foglalkoztam a gyerekkel egész nap. Elmosogattam, rendet raktam a konyhában. Ebédelni felkelt. Rántott hús, krumplipüré és süti készült. megreggeliztettem a gyereket. Aztán vele még nehezebb volt a főzés, még rá is figyelni. 12 éves kislány. Hát tulajdonképpen az apás napra nekem hozta el a lányát. Elvagyok vele, jó a kapcsolatunk. Ám bevallom, fárasztó még egy gyerekre is figyelni. Persze figyeltem én 2 kisgyerekre is, a lányaimra, ők már felnőttek. Hát nem tudnék már kisgyereket nevelni. Fiatalon sem volt könnyű a lányaimmal, ám most idősebben, betegebben nem bírnám. Figyelni kel a gyerekre, mert belenyul, beleszór valamit a kajába. met ő is akarja tenni. Aztán nem tudja. Most fáradt vagyok. Még iteregetek, mert mihejst elmenetek beraktam egy adagot mosni.
Újra itt vagyok. valahogy kevés mostanában az időm, semmire sem elég. Napokig a gép elé sem tudok ülni. Dolgozom, itthoni munka. Bevásárlás, megoldandó feladatok. Pszichológushoz járni hetente meg csoportra. Besűrűsödtek a programok, ez nem is gond. Igaz, hamarabb elfáradok és többször. Ha párom itthon van, nem dolgozik vele vagyok. Főzünk, horgászunk stb. annyi mindent kitalált együtt főzni, horgászni, bevásárolni, nővéréhez menni stb. nem volt időm takarítani sem. De már meglett, tegnap délután. Elfáradok estére mindig. Munkahely jó, jól érzem magam. Tudom végezni a dolgom. Csak a párom nyügössége ne rajtam csapódna le. Ez nem igazán jó, de ez van. Aki a legközelebb áll hozzá, azon csapódok le. Csak olyankor morgolódik, semmi sem jó neki. Meg ez a hülye főzés, ha együtt főzünk, még elmegy. Néha veszekszik a bénaságom miatt. Ez van, nem leszek konyhatündér. Én nem tudok férfi igényének főzőcskézni. Főleg neki nehéz főzni. Mert jól főz, imádja a saját főztjét. Aztán kitalál valami kaját. Aztán ha együtt főzünk, az jó. De amikor fáradt és én főzzem meg, de ahogy ő szokta. Hát ott már parázom, mert ugysem lsz olyan. Akkor találjam ki, mit főzzünk. nekem mindegy. Miért neki kell kitalálni. Hát nem a válogatósnak kéne kitalálnia? Akinek mindegy, annak mindegy mit eszik, ha jól elvan készítve. Szóval ez a hülye kajadolog örökös feszültség. Engem a kajadolog nem igazán érdekel. Ha éhes voltam ettem. nem bonyolítottam túl a dolgot.
Mindenesetre az önsajnálat nem kívánatos.
Szia, biztosan így lesz, az Élet olyan hogy a nagyobb hullámvölgyeket mindig egy jobb--nyudodtabb-- időszak követi, egyébként ki se lehetne bírni.
Üdvözöllek: Eszter
Hát talán már csak jobbra fordul a sorsom- sorsunk.
További ajánlott fórumok: