Petesejtdonoros lombik (beszélgetés)
Szia!
Én ezzel vitatkoznék. Nekem eddig az itthoni laborok mindig nmol/L-ben készítették az eredményt. Az itthoni nőgyógyászok, akiknél jártam, ebben a mértékegységben a 40 alatti értékre mind azt mondták, hogy gyenge, progeszteron támogatás kell. Sőt, Brno is a 35 nmol/L-re plusz progeszteron injekciót adott.
Az mg/mL-nél nem ng/ml-t akartál írni? Mindenhol az nmol/L és ng/ml-t látom progeszteron értékeknél. Ebben az estben viszont pont fordítva van, ahogy írod, mert 1 ng/ml az 3,18 nmol/L.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy az nmol/L-es progeszteron szinted alacsony volt. Nem hiszem, hogy azzal a minimállal amivel feltornásztad túladagoltad volna, attól nagyon messze vagy.
Sziasztok lányok!
Szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyon fontos dologra.
Úgy látom ezt senki nem veszi figyelembe, sajnos még a klinikák sem…
Én is csak most vettem észre, hogy valami nem ok az értékekkel, mert nem hagyott békén, hogy alacsonyak az értékeim…?
A progeszteron értéknél ne csak a számokat nézzétek, hanem a mértékegységet is!
1 nmol/L = 3.18 mg/ mL
10 nmol/L = 31.8 mg/mL
Az egyik mértékegység a molekulák darabszámát, míg a másik tömeg alapján számol. Szóval a 30 az nem 30, ha nem vesszük figyelembe a mértékegységet!
Ezek alapján nálam a 13. napon készült 30 nmol/L = 95 mg/ mL érték teljesen jó volt és a 2 kúp helyett 3 szedése után feleslegesen lett feltornászva 42 nmol/L = 133 mg/ mL - ra.
A feleslegesen szedett progeszteronnak is lehetnek mellékhatásai, pl. hypospadiasis…
Szóval inkább jól felszívódó magnézium pidolátot szedjetek pluszban és progeszteronból csak amennyit tényleg fontos.
Minden részlet számít, főleg ha nagyot dob….
És sajnos a vitaminoknál is kétféle mértékegységben számolnak, bár azt tudtam.
Csak gondoltam szólok…
Köszönöm lányok.❤️
Sajnos én is arra hajlok,hogy ez sajnos eddig tartott.🫣
Sajnálom én is szegényt.Én is itthon vetéltem el,de sajnos kellett a műtét is.
Borzalmas fájdalom igen.
Sajnálom,hogy át kellett élnetek ezt.
Annyira igazságtalan.
Én igy jartam most áprilisba..45000 Hcg..6 heten petezsák volt de embrió nem..egy hét múlva vissza hívtak hátha lesz embrió de nem volt. A Hcg nőt a petezsák is a megfelelő méret volt .
Abba hagytam a gyógyszert utána itthon lezajlot a vetélés amit az ellenségemnek sem kívánom.Es 15 utan kontrol volt ahol közölték sajnos műtét mert nem tisztultam ki rendesen..
Szerintem ne csináltados Hcg..
Nekem azt mondták a petezsák ahogy nőt aval egyútt a Hcg is nőt és nem volt embrió sajnos.
Kitartás a rokonodnak....
Szia
Én így jártam januárban,7 hetesen csak petezsák,szikhólyag volt,ezután még 1x visszahívtak 1 hét múlva,de csak a petezsàk nőtt,embrió nem volt,pedig már szívműködésnek is kellett volna lenni,abba is hagytam minden gyógyszer szedését és magától beindult a vetélés,nem is kellett műtét.Véleményem szerint hcg-t felesleges nèzetni ilyenkor már,az szerintem fontosabb amit az UH mutat.7 hetesen már kellene embriónak lenni,de a 8.-on már egész biztosan.Ha nincs, akkor ott valami nincs rendben🙁
Sziasztok Lányok!
Már csak zugolvasó vagyok,mert a decemberi veszteség után mi megálltunk (van 1 gyermekem lombikból).Folyamatosan szurkolok itt mindenkinek.Most egy rokonomról lenne szó.7 hetes és 0 napos a pontos kalkulátor szerint.Ma sajnos csak szikhólyagot találtak.Nagy eséllyel megallt ez a terhesség.Nyilván ránéznek még majd 1 hét múlva de reálisan nyilván ez nem esélyes már.
Viszont annyi kérdés,hogy addig is érdemes egy hcg-t nézetni?Tudom volt itt valaki,aki hasonlóan járt vagy többen is.Kerestem is a posztot de mát nem talalom.Régebben lehetett.
Ha most csinál hcg-t az elarulhat valamit?Egy hete csináltatott.Akkor is eléggé alacsony volt.Vagy nincs értelme mert a szikhólyag is termeli továbbra a hcg-t?
Nagyon köszönöm nektek ha valaki tud okosat mondani.
Szia!
2 Cyclogest helyett már 3-at szedek, szerdán megyek megint progeszteron vizsgálatra meg újabb lipidre, elvileg csütörtökön lesz eredmény.
Remélem holnap reagál egy doki…
meg hogy még nem késő a Prolutex…
Köszi!
Igen, tényleg szalad az idő. Pedig én úgy érzem, hogy lassan telik. 😀
Köszi, jól vagyok. Szerencsére nincs semmi panaszom. Várjuk a mások trimeszteri vizsgálatokat, aztán elkezdjük nézegetni a baba bútorokat. 😊
sziasztok!
Kb.2 éve nem vagyok itt aktív, de előtte nagyon sokat segített ez a fórum és néha még benézek. Szeretném én is megosztani a donoros babával kapcsolatos SAJÁT gondolataimat.
Előzmény: sok éves sikertelen próbálkozás után találtam ezt a lehetőséget és a korom miatt ezt éreztem az egyetlen reális esélynek arra, hogy gyerekem legyen. 3adik próbálozásra született meg a kisfiam végül, embrió örökbefogadással.
1. Imádom a fiam, meghalnék érte bármikor. Szerintem ez a legfontosabb.
2. A donorválasztásnál megadott paramétereket nyilván figyelembe vették, ezért mindenki mondja, hogy mennyire hasonlít rám. Néha még én is látom. :-)
3. Végtelenül hálás vagyok ezért a lehetőségért, egyrészt hogy ilyen technológia már rendelkezésre áll, másrészt, hogy ha az ember időt és rengeteg pénzt áldoz rá, akkor megkaphat minden infót és eséllyel indulhat el ebben a folyamatban.
És itt jönnek a DE-k:
1. Nagyon kevés ember tudja, hogy a kisfiam donorbaba. Néha, ha szóba kerül, hogy kire hasonlít, kitől mit örökölt nagyokat hallgatok.
2.Nem állíthatom, hogy soha nem fordul meg a fejemben, hogy tényleg mit is örökölt, milyen géneket hozott magával? Milyen betegségekre lehet hajlamos, mikhez lehet érzéke, stb.? Csak remélem a legjobbakat.
3. Egyenlőre fogalmam sincsen, hogy neki mit mondjak majd el, vagy elmondjam e egyáltalán valaha, hogy ő egy donoros baba. Ezt a kérdést érzem a legnehezebbnek. Lehet, hogy sosem derülne ki, de ha mégis, akkor az talán az egész kapcsolatunkat megkérdőjelezné. Milyen következményei lennének, ha elmondanám? Változnának az érzései felém? Mikor kellene erről beszélni vele? Vagy úgy élje le az életét, hogy nem tud erről?
Ha valakinek van ebben tapasztalata, azt szívesen venném. Van olyan szakember akivel lehetne erről beszélgetni?
4. És ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor igenis vannak olyan pillanatok, amikor azt gondolom, hogy nem is az én fiam. Ezek akkor vannak, amikor nehéz az anyaság, mert vannak ilyen pillanatok, még ha sokan nem is vallják be.
Végezetül
soha egy percig nem bántam meg, hogy ez lett az én utam. DE nem mondhatom, hogy soha nem merül fel bennem, hogy nem én vagyok a genetikai anyukája.
Szerintem ezeket nagyon át kell gondolni, ami nehéz, mert amíg azon küzdessz, hogy anya legyél ezek a témák nincsenek napirenden.
És nem olvastam utána, de minimális biológia ismerettel, szerintem az én génjeim nem kerülhetnek bele a gyerekem sejtjeibe. A méhem, a testem, a vérem biztosan hatással lehet rá, hogy az ő génjeiből mi aktiválódik, mi nem, de én ezt az itt sokszor felbukkanó, akár 30%ban is egyezik a DNS-ünk dolgot nem tartom reálisnak. De mégegyszer nem mélyedtem bele, lehet, hogy tévedek.
Kösz, ha elolvastátok, mindenkinek a legjobbakat.
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült.
Nekünk a tavalyi beültetésnél az embrió a legjobb minősítés volt, mégis a 9. héten megállt a fejlődésben. A többi embriónk mind gyengébb minőségű, közülük kaptam vissza egyet áprilisban és most a 18. hét végén tartok. A kicsit lemaradottabb embriók is tudnak ügyesek lenni. 😊
Sziasztok.
Sajnos nem sikerült a 2. beültetés,most mègcsak el sem indult semmi.Holnap küldöm az eredmènyt a koordinàtoromnak,de ma már abba is hagyhatom a cyclogest és estrofem szedèst ugye?Már csak 1 embriónk van ebből a donoros körből,az is B minősègű,próbálok pozitív lenni de nehéz mert a 2 legjobb embriónkkal sem sikerült.Volt aki egy gyengébb embrióval lett terhes?
Ó… a 18 héttel már nagyon jól állsz :)
Nem tudtam erről a felszívódásról. Rákérdezek akkor a Prolutexre, köszi!
A több Cyclogest is jó lehet, bár azzal nekem igazából annyi a bajom, hogy a Cyclogest nem mindenkinél szívódik fel jól. Lehet nálad is ez a probléma és ebben az esetben pedig jobb a Prolutex injekció. Esetleg kérdezz rá, hogy nem lenne-e jobb a Prolutex és ha igen, akkor küldjenek egy receptet. Az is megoldás lehet, ha az itthoni orvosoddal egyeztetsz erről, ő is írhat fel Prolutexet.
Az mindenképp jó ötlet, ha egy hét múlva megnézeted újra a progeszteronodat. És a HCG-t is tudod ellenőrizni, hogy kétnaponta duplázódik-e. Bár ilyen szép HCG-nél biztos megvan a duplázódás. 😊
Köszi, jól vagyunk, már a 18. hét vége felé járok.😊 Majd augusztus utolsó hetében megyünk a második trimeszteri genetikai tesztre.
Szia!
Közben jelentkezett egy helyettes koordinátor és azt mondta, hogy 2 Cyclogest helyett legyen mostantól 3.
Prolutex-et nekem nem említettek.
Üssem az asztalt?
Csináljak egy hét múlva újabb tesztet?
Akkor úgyis mennék lipidre is.
És te, ti jól vagytok? Már egészen jól haladhattok :) Drukkolok :)
Szia Csilla!
Először is nagyon örülök a szép HCG értékednek, csak így tovább!🍀😊
Én a progeszteront alacsonynak tartom. Mennyi progeszteront kapsz? Gondolom csak Cyclogestet. Szerintem érdemes lenne Prolutexet is szúrni. Gondolom adtak receptet.
Bízom benne, hogy a mai rosszulléted csak egyszeri volt és többször nem jön elő.
Szorítok!🤞
Sziasztok!
Tudom, többször írtatok már erről, de nem találom…
A beültetés utáni 13. napon 29.52 nmol/L lett a progeszteron és 2042.6 IU/L a hcg értékem.
Ma hajnalban nagyon rosszul lettem, mentővel bevittek, de mire orvoshoz jutottam, már semmi bajom nem volt. Az orvos azt mondta, nem lát semmi gyanúsat, lehet, hogy a korábbi műtétek összenövései okozhatták a fájdalmat, vagy bármi más…, és bármikor számolhatok máskor is ilyesmire, nem biztos, hogy komoly probléma az oka, de azért jó hogy bejöttem. Az ultrahangon sem látott semmi rosszat, a kispötty ott volt jó helyen… Nem véreztem, már semmi bajom.
Írtam a koordinátoromnak, de szabin van…
Kivárjak vagy aggódjak az értékek miatt?
Köszi!
R-ik által megfogalmazott gondolatokra sokminden eszembe jutott, fejben már fogalmaztam is meg a válaszokaz, saját gondolataimat.
Mara, Mancs és Macsek már mindent leírtak, amit én is leírtam volna, úgyhogy csak annyit írok, hogy teljesen azonosulok a válaszaikkal.🥰
Egy donorembriós beültetésből származó fantasztikus kisgyermek legboldogabb anyukája vagyok ❤️
Kedves Lányok, és kedves R-ik! Már írni akartam egy ideje, de most összekötöm R,-iknek adott válaszommal.
Talán emlékeztek rám hosszú ideig a 40 feletti lombikos csoportban voltam majd végül a mi utunk is a donor petesejt lett. 10 évet vártunk a csodánkra, volt sikertelen lombik, műtétek, 3 spontán terhesség majd vetélések aminek teljesen egyértelmű oka nem derült ki. Csak gyanú van szerzett trombifiliára. Tavaly augusztusban kezdtünk a Reprogenesisben, október 2-án volt az első beültetés és júni 28-án megszületett a mi pici lányunk. Boldog családdá váltunk végre és nem érzem idegennek ezt a kislányt hiába nem az én petesejtemből van. Az anyja egyértelműen én vagyok, hibás kifejezés kedves Erik hogy a másik anyja.
Indulás előtt nekem is idő volt megemészteni hogy le kell mondanom a családi gének tovább adásáról, de most hogy itt a kislányom baromira nincs jelentősége. Azt érdemes tudni kedves Erik hogy azzal hogy a párod hordja ki a babátokat az ő génjük is keveredik, S noha az orra nem fog a párodéra hasonlítani, de mégis lesznek közös tulajdonságaik, amik persze azért nem elsősorban a géneknek köszönhetők. Gyakori hogy a kisgyermek az anyukájára hasonlít kisugárzásában, gesztusaiban, mimikájában, amik szintén nagy mértékben meghatározzák a külsőt. Hasonló lesz az értékrendje, a hozzáállása dolgokhoz, mert ti mutatjátok neki a példát. A donor választásnál figyelnek vmennyire a hasonlóságra, nem kell attól félni hogy egy kreol bőrű barna hajú nőhöz fehér bőrű platina szőke donort választanak. Az állatvilágban valóban a szaporodás célja a gének tovább adása, de nekünk embereknek van választási lehetőségünk. Én rájöttem hogy szeretnék egy kis embert nevelni szeretni, megtanítani neki amit tudok, s ehhez nem kelkenek a gének. Ami a természet megerőszakolását illeti, persze van benne vmi, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én speciel 46 évesen lettem terhes és szültem meg a lányom. A terhesség végig zavartalan volt, egészségesen fitten csináltam végig. Nem voltak fájdalmaim, még a végén is jól éreztem magam. Az én testem nem éretze ezt erőszaknak, talán azért sem mert lélekben minden porcikámnal erre vágytam. Van akinek a genetika fontosabb mint hogy gyermeke legyen, ez is elfogadható és annak nem szabad belevágni egy donoros lombikba. De aki ennél jobban vágyik babára azt csak buzdítani tudom, vágjatok bele, mert amikor itt szuszog ez a pici emberke, s rám mosolyog hát baromira nem érdekelnek a génjei én elolvasom és semmi pénzért nem cserélném le egy saját genetikájú gyerekre. Mert nekem már ő kell, Ő a lányom.
Lányok, nektek sok sikert kívánok, előbb-utóbb mindenki célba ér! Nagyon szorítok nektek!
Kedves Erik!
Csak azt tudom javasolni, amit itt a lányok is szoktak írni, olvasd vissza a közel 40.000 hozzászólást, ott mindenkinek a “tapasztalatai” leírásra kerültek. Nekem rossz olvasnom ezt a szót, mert ezek nem tapasztalatok, hanem érzések, érzelmek, belső gondolatok, félelmek.
Többször elkezdtem írni a választ, de úgy éreztem valami nem stimmel.
A kérdéseid egyértelműen irányítottak, várom a tapasztalatokat…mint amikor szakdolgozatot írunk és az utolsó fejezet a személyes érintettség, a tapasztalat, a szakirodalmi rész után.
Ha mégiscsak veszed a fáradtságot és olvasol, nem csak a tapasztalatok összefoglalóit szeretnéd és megtalálod az én kedvencemet, a csilingelő villamost(ha jól emlékszem), akkor, ha valóban ilyen helyzetben vagytok, mindenre megkapod a választ.
Kedves Erik!
Órákkal ezelőtt már megírtam egy hosszú levelet a mobilon, természetesen valamire rákattintottam, és elszállt az egész.😅 Most újra próbálom, elnézést, ha hosszú lesz.
Viszont látom, közben Mara nagyon szépen leírta az epigenetikai részt, amiről én is írni akartam, de akkor nem fogom ismételni.🙂
Én egy picit kakukktojás vagyok, mert nálunk nem csak női, hanem férfi oldalról is donor a baba, vagyis teljes donorembriót kaptunk a Reprofit adatbázisából. A szakirodalo ezt embrió örökbefogadásnak hívja.
Nekünk semmilyen problémát nem okozott elfogadni a donorságot, sőt végtelen megkönnyebbülést éreztem, hogy van ez a lehetőség. Amikor először hallottam róla, akkor még saját sejtes lombikot akartunk (én akkor voltam 43-44 éves), de végül nem jutottunk el a beültetésig.
Tartottam azért a saját sejtes dologtól, hiszen tudtam, hogy kevés az esély a sikerre, ezen kívül csak a rendes örökbefogadást ismertem még akkor. Ez iránt elméletben végig nyitottak is voltunk, de valahogy mindig éreztem, nem az lesz a mi utunk. Illetve engem eléggé elriasztott (férjemet kevésbbé) a magyar örökbefogadási rendszerben levő gyerekek nagy részének etnikai háttere, az ezzel járó terheltségek, egy létező, problémás család a háttérben, akit a gyerek előbb-utóbb meg fog keresni. Tehát maga az örökbefogadás, az hogy nem tőlünk van a gyerek, számomra teljesen elfogadható lett volna, csak a fent említett körülmények miatt éreztem úgy, hogy nem tudnám teljes szívvel elfogadni a helyzetet.
Ehhez képest a donoros megoldásról nagy örömmel olvastam, mondván hogy így lehet egészséges gyerekem, plusz nem egy családból kiszakított, traumatizált gyereket kapok, hanem én hordom ki, szülöm meg, szocializálom már a 0. perctől, teljesen más lesz a helyzet.
Férjem is kezdettől benne volt az egészben. Nála voltak egészségügyi problémák, amik problémát okoztak nála is, aztán ez helyreállt, így akár próbálkozhattunk volna az ő oldaláról normál módon, de nem akarta. Mivel ő is túl volt már a 40-en, tartott ennek az esetleges következményeitől a babára nézve, illetve azt mondta, ha az én oldalamról donor, akkor legyen az övéről is.
A donoros lombikba 2021-ben vágtunk bele, végül most jártunk sikerrel, én 48 éves vagyok, férjem 46.
Ahogy írtam, nNekünk semmilyen dilemmát nem okozott az egész, sosem beszéltük erről hosszasan. Hamar eldöntöttük hogy ezt szeretnénk, és onnantól már a hogyan-ra koncentráltunk, rettentően megszenvedve a sikertelenségeket.
Nálam több, a természetes terhességet kizáró ok volt, így nekem is megfordult a fejemben, hogy talán a természet nem akarja hogy gyerekem legyen, de nagyon hamar meggyőződésemmé vált, hogy az élet nekem is gyereket szán, csak rögösebb úton. Én azért spirituálisabb gondolkoású vagyok, így megfordult a fejemben, nem-e azért alakult így, mert nagyon-nagyon sokáig eluatasítottam a gyerekvállalást, és lehet, hogy ez nyomot hagyott a testemben, hogy véletlenül se lehessek terhes, vagy ha igen, akkor se tudjon megszületni a gyerek (az első esetben nem volt megtapadás, majd három vetélés következett, ezek mind donorembriós próbálkozások voltak, végül az ötödik beültetés lett seikeres). De aztán az is lehet, hogy eleve ezekkel az eltérésekkel születtem, és a negatív gondolataim, mondataim semmiben nem voltak rám hatással, ez már nem fog kiderülni.
Mindenesetre a családállítás és egyéb technikák helyett (amiket amúgy hasznosnak tartok bizonyos helyzetekben és arra is gondoltam, talán meg kéne próbálnom, hogy rájöjjek, miért nem sikerülnek a beültetések) én is inkább a még mélyebb orvosi vizsgálatok irányába tereltem a kérdést a harmadik vetélés után, és amikor kiderült, mi okozta a vetéléeket, és megműttettem magam, utána a következő beültetés már sikerült, és a 3 hónapos, csodaszép kisfoam lett az eredménye, aki most békésen szundít az ágyában.😊
De spirituális gondolkodású révén az is megfordult az agyamban, hogy talán azért kellett ennyi mindenen keresztülmennem, hogy bebizonyítsam, én tényleg akarok gyereket, és a korábbi sok-sok negatív mondatommal ellentétben hajlandó vagyok mindent megtenni a sikerért.
Persze lehet, hogy nem ezért alakult így, olyan sokat azért nem agyaltam a dolgon, inkább örülök annak, hogy olyan orvosi megoldások állnak már rendelkezésre, amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna.
Ami a hasonlóságot illeti, bár még rengeteget fog alakulni, de a baba jelenleg hajszínben, bőrszínben, bizonyos vonásokban az én vonalamat hozza. Sőt olyan vicces dologban is, hogy a lábain a második ujj hosszabb mint az első, szintén hasonlít rám, bár ebben férjemre is, akire egyébként nem lehetne. Biztos vagyok benne amúgy, hogy lesznek majd, akik azt mondják, hogy a baba tisztára a férjem, mert pontosan a Mara által írt epigenetika miatt elképzelhetőnek tartom, hogy a baba annyira szeretne (nyilván nem tudatosan)idomulni a családba, hogy még a nem genetikai apától is átvesz hasonlóságokat. Lehet, ez meredeken hangzik, én sima örökbefogadással kapcsolatban konkrétan olvastam ilyet és elképzelhetőnek tartom a mi esetünkben is.
Jelenleg az összes családtag, ismerős, barát, kolléga (természetesen nem tudnak a donor háttérről) kivétel nélkül azt mondja nekem, hogy mennyire hasonlít rám a kisfiam, egy az egyben én vagyok. Én ilyenkor csenedesen mosolygok, de ahogy Mara írta, a genetikám egy részét mindenképpen átadtam a babának, tehát nnyira azért nem lep meg a dolog, és persze az is igaz, hogy a paramétereinknek megfelelő donoroktól származó embriót kaptunk.
Ugyanakkor ha nelegondolsz, a genetikai szülők esetén sem feltétlenül rájuk hasonlít a gyerek, hanem valamelyik ősre. Szóval nem biztos, hogy te a gyerekedben a párodat látnád, lehet, inkább az üknagymamádat.🤣
Nekem pl. sose volt fontos, hogy a gyerekemben a férjemet, vagy akár magamat lássam, számomra fontosabb, hogy a mi értékrendünket, világlátásunkat adjuk át neki, megismertessük azokkal a dolgokkal, helyekkel, eszmékkel stb. amiket mi fontosnak tartunk, legyen rengeteg szép közös élményünk, és így alakuljanak ki a közös pontok. Mert ezek fogják összekötni a családot, nem a fizikai hasonlóságok.
Én hordtam ki, én szültem meg a babát, a férjem fogta a kezébe a születés után, ő fogja majd a hátán lovagoltatni, ő tanítja majd meg biciklizni, az egész életünk összefonódik vele, már olyan természetes, hogy itt van velünk, mintha mindig is itt lett volna. Őszintén, kit érdekel, hogy más a genetikája? Mi egy percet sem foglalkoztunk és nem is foglalkozunk ilyen, számunkra lényegtelen kérdésekkel.
Persze elfogadom, hogy valakinek ezek nagyon is számítanak, és igen, legyen alaposan átgondolva, végigbeszélve a dolog. Én csak a magam szempontjait, tapasztalatát írtam le, ahogyan kérted is.🙂
Mindenesetre sok sikert kívánok nektek a döntéshez, és hogy bármit döntötök is, azt örömmel és teljes szívvel tegyétek.😊
Nagyon köszönöm,hogy leírtátok a tapasztalataitokat és szívesen fogadok még tapasztalatot.
Remélem senki nem haragszik itt meg rám és nem néz rossz szemmel,de úgy gondolom,hogy jobb,ha kérdezek és átgondoljuk mint hogy beleugorjunk olyan dologba amit nem 100%-osan szeretnénk.
Mégegyszer mindenkinek előre is köszönöm és várom még a hozzászólásokat :) :)