Pánikbetegek, beszélgessünk! (beszélgetős fórum)
Azért írtam zombit, mert ahhoz tudom hasonlítani azt az érzést, mikor gyógyszert szedtem. Az arc izomtónusai megváltoznak, nézel a nagyvilágba ki a fejedből és nincs értelmes gondolatod. Te ezt mihez hasonlítanád?
Ezek nyugtatószerek, amire rászokva nagyon nehéz újra kézbe venni a saját életünket.
Még annyit, mint írtam, mindegyik leküzdéséért mi magunk tehetünk legtöbbet. Saját magunkat kell kihúzni a kútból. Akarat és változtatás...
Sokat segít pl. a valóban nagyon vidám és dallamos zene hallgatása, pozitív gondolkodás, félelem, terelése, elengedése, száműzése.
Nem valószínű, hogy egy gyermekkori trauma felnőttkorban pánikbetegséget okozzon.
Példaként: gyerekkorban valamitől megijed, támadó kutya, kígyó, mély víz, vagy lát egy balesetet. Ettől nem lesz később pánikbeteg, de valószínű mindég félelem (és nem pánik)tölti el, ha ezekkel akár felnőttként is találkozik.
Pánik egy bekövetkező esemény után, és elnyomása hiányában egyre gyakrabban jelentkező érzés.
A monotónia okozhat végsősoron kiégést és akár depressziót is.
Nem vagyok pszichiáter, de szerintem, a gyermekkori traumák serdülőként, fiatal felnőttként jelentenek problémát. És főleg viselkedésbeli problémákat.
Felnőtt korban 3-5 évre érdemes visszamenni keresni az okot.
Nálam ez egyértelműen apám halála volt.
Nekem is ajánlották a gyógyszerváltást, a Scippát.
De akkor már elhatároztam magam, hogy nem leszek zombi a gyógyszerektől.
Megváltoztattam az étkezésem, rengeteg zöldséget eszem mai napig. Nem vagyok gyümölcsös, így azt hanyagolom.
Elkezdtem egy tanfolyamot, változtattam a napi szokásaimon. Időbeosztást csináltam magamnak.
És ahogyan Papája is javasolta munkahelyet is váltottam. Közel az otthonomhoz, így több időm jutott magamra.
Igazad van. Én is azt vallom, hogy a gyógyszerek ilyen esetekben - depresszió, szorongás, pánik - csak a tüneteket nyomják el, nem gyógyítanak, esetleg még rombolnak is.
A véleményem az, hogy nem a tünetet, hanem az okot kell megszüntetni.
El kell azon gondolkodni, hogy mikor, mitől alakult ki a szorongás, pánik stb.
Ezt az érintett maga tudja, ha vissza emlékszik rá.
Feltárásában esetleg segíthet pszihológus, de akkor is mi mondjuk ki.
Amint megvan az ok, - mint nálad is - a kiégés azon kell segíteni.
Nagyon fontos, hogy amint érezzük a tüneteket, amint jelez a testünk, higgyünk neki és azonnal tegyünk ellene.
Nem szabad, hogy elhatalmasodjon, vagy rögzüljön a negatív érzés, mert az hamar a mélybe húz.
Tehát, ha valaki a kiégés tüneteit észleli, - ez több munkahelyen is előfordul - segítő munkák, ápoló, gondozó, szalag mellett dolgozó, egyéb monoton munkát végző, szigorú időbeosztású, strszes munkák, rossz munkahelyi, családi környezet stb.
azonnal "lépjen" változtasson munkakört, munkahelyet, rendezze a magánéleti válságait.
Sok munkahelyen erre figyelnek és maguk változtatják a dolgozók beosztását.
Lényeg, hogy változás történjen, zökkenjen ki a személy az adott állapotból.
Legyen ismét jó, érdekes, kellemes az élettere, akkor kevésbé hatnak rá az ilyen jellegű idegi megterhelések.
Nem szabad beletörődni a rosszba, mindég van mód változtatni, még annak is, akit már fogvatart a pánik, depresszió, stb...
Javaslom neked is, hogy kérj más munkakört, beosztást, bármit, ami kizökkent. Lehet elég pár hét, vagy hónap munkakör csere máris jobban érzed magad. Esetleg az is örül, akivel cserélsz.
Nem baj, ha új dolgot kell megtanulnod, mert az is "más"
A mi munkahelyünkön ezt a módszert rendszeresen alkalmazták. Kezdetben nehéz volt, de épp e miatt érdekes és így kizökkentünk a monotóniából, bezártságból.
Egy pszichés megbetegedést nem lehet összehasonlítani a lábtöréssel.:)
Nagyon nem helyes magunkat diagnosztizálni, mint pánikbeteget. Könnyen rámondjuk akár egy vizsga előtti drukkra, vagy egy vitaminhiány okozta remegésre.
Ha kellemetlen, rossz komfortérzetünk van bizonyos helyzetekben, szituációkban menjünk orvoshoz!
Évekkel ezelőtt fél évig szedtem a Cipralex-et. Rengeteget olvastam szorongásos betegségről, pánikról. Mikor úgy éreztem, hogy a gyógyszer lassan elveszi az énemet, az életemet abbahagytam a szedését. Nem akartam azt a tompaságot amit okozott.
Azt mondhatom, hogy meg lehet gyógyulni a saját gondolataink által. Azzal, hogy nem a tehetetlenségről panaszkodunk, hanem teszünk egy fordulatot és a tenni akarok ellene, le fogom győzni oldalra állunk. (persze, mindig lesznek emberek, akik egy "hogy vagy" kérdésre csak panaszkodni fognak - ők járjanak csak orvoshoz)
Igen, tisztában vagyok a betegség fiziológiájával. Az agy viszont olyan csodálatos szervünk ami nagyon könnyen alkalmazkodik, javítja ki magát.
Szia
És miben nyilvánul meg a pánikbetegséged?