Pánikbetegek, beszélgessünk! (beszélgetős fórum)
Egészen fiatalon éltem át a bezártság okozta rosszulléteket. Nem volt még ismert a pánikbetegség, így azt sem tudtam mi történik, ha elmondtam másnak nem értettek meg.
Magam jöttem rá a megoldásra. Pl. moziban a sor szélén ültem, iskolában az ajtó közelében, villamoson a peronon utaztam, vonaton nyitott ablak mellett. Autóbuszra nem ültem fel. Mindenhol a menekülés lehetőségét kerestem, hogy ki tudjak szaladni a szabadba friss levegőre, ha kell.
Nagy nyílt tereken sem volt sokkal jobb, itt épp valami védettség hiányzott.
Számoltam mindent, hogy megnyugodjak, elterelje a figyelmemet. Nagyon rövid ideig nyugtatót szedtem.
Kigyógyítottam magam, de néha kismértékben előjött többször is. Gyanítom ennek soha nem lesz vége teljesen, de jól vagyok, gond nélkül. Férjem adta biztonság volt a legjobb "gyógyszer"
Csak helyesbítésként írtam, segítő szándékkal.
Nem azt írtam. Olvass!
Nyugi! Te kezdted az egészet. Én csak leírtam a valós helyzetet, de te ezt is jobban tudod.
Tanulság: ha laikus vagyok, nem állítom az igazam, mert nevetségessé teszem magam
Tényleg nem érted.:)
Ha te viszed el a gyermeket ugyan oda, ahova nagy gyakorisággal jársz, akkor téged ismernek, nem?
Pl. elég ritkán járok az orvoshoz, de ha belépek a rendelőbe az asszisztens már keresi a gépben a kartonomat és a nevemen szólítanak mindketten.
Nincs már kartonos szekrény, hanem van számítógép, ami országosan online.
Nálatok nem kell bejelentkezni?
Nálunk ha nincs időpontunk egy füzetbe írjuk be a nevet, az alapján szólítanak.
Nyitottabban kéne élned. Kapcsolatot tartani/építeni a rokonsággal, új emberekkel, barátokkal.
Keresd meg magadban, a napi tevékenységeidben azt az egyensúlyt, ahol boldognak érzed magad.
Vigyázz az egészségedre, tartsd karban a tested és tartalékold az anyagiakat.
Hát hallod!? Betegnek nem kell tudnia. Elég, ha annyit mond, kicsi kerek fehér.
-Doktor úr, elfogyott a gyógyszerem.
-Melyik, Mariska néni?
-Azt nem tudom.
Hidd el, nem minden a pénz. Igaz pénz nélkül nagyon nehéz élni, de számos példa van arra, hogy a gazdagok között ugyanannyi a pánikos, depis és szorongó ember.
Valószínű ők más miatt boldogtalanok, de az érzés, a tünet ugyanaz.
Nemrég döbbentette meg a környezetünket egy igen jómódú fiatalasszony öngyilkossága. Azt mondták depressziós volt, "rossz" gyógyszert szedett. Két óvodást és a férjét hagyta árván.
Ne félj, kérlek ! A félelem és egyéb más fóbia is rombol. Fiatal vagy még, kb. 60 éves kor, nem kor.
Ha meg nem megy bevonulsz, legrosszabb esetben betesznek egy idősek otthonába és ellátnak. Hidd el nem mindegyik otthon rossz.
Egyenlőre dolgozol és még dolgozhatsz is. Tehetsz még félre. Sok kicsi sokra megy. Akard szépnek látni a világot.
Ami a reggeli szaladgálást illeti, nincs abban semmi rossz. Hívd reggeli kocogásnak, sőt menj vele ki a szabadba és rögtön még dicséretet is kapsz, hogy lám milyen sportos vagy. A sport - mi korunkban - séta, gyors gyaloglás, kocogás boldogság hormont termel.
Én éltem ezzel a lehetőséggel. Naponta 1 órát gyorsan gyalogoltam kb. 10 évig a szabadban. Először megkérdezték hová sietek, utána megszokták, majd sok-sok követőm akadt (férfiak is)
Mostanában futópadon gyalogolok TV nézés közben.
Az anyjuk legalább egy és téged meg ismernek már, nem?
Rákeres a gépen az "Anyja neve" mezőben és már ki is dobta a gép.