Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Pánikbetegek, beszélgessünk! fórum

Pánikbetegek, beszélgessünk! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
júl. 3. 12:00

Sziasztok!


Segítségeteket szeretném kérni. Nem volt még dolgom pánikbetegséggel semmilyen formában, így nem is tudom hogyan kezeljem. Most sem velem történik ez. A páromon jelentkeznek tünetek, akivel még csak 8 hónapja vagyok együtt, tehát nem tudom azt mondani, hogy minden egyes rezdülését ismerem.


Kb 3 napja reggelente pánikrohamra ébred (legalábbis szerinte az), rosszat álmodik. Mindegyik az, hogy be van zárva valahova, és csak egy kis résen tudna kimenekülni, és amikor éppen kimenekülne, akkor felébred. Ezek előtt is néha van gombócérzése a torkában, szédül, van, hogy napközben a "semmitől" hány, vagy épp hasmenése van, és ő maga is érzi, hogy stresszes, és sok neki. De azt nem mondja, hogy mi az, ami sok.


Amit tudni kell róla, hogy régebben is voltak neki ilyenek (elmesélte), pl h hirtelen arra ébredt, hogy nem kapott levegőt, volt pszichiátrián is, kapott rá gyógyszert is (Sertadepi), igazolva volt neki a szorongás, pánikzavar, stb...


Jelenleg nem szed semmit, és kontrollra sem akar elmenni, hiába mondom neki, hogy menjünk el orvoshoz.


Ami még fontos, hogy sajnos a kapcsolatunk sem felhőtlen, mindketten érzékenyebbek vagyunk a kelleténél más-más rajtunk kívül álló okokból, emiatt sajnos viszonylag sok a konfliktusunk, amit szerencsére gyorsan meg tudunk beszélni, de egyikünk sem tudja, hogy ez megoldás, vagy csak időhúzás. Az is fontos tudnivaló, hogy egész életében a megfelelési kényszer jellemző volt rá: szülei felé, munkahely felé is.

Jelenleg a stresszhelyzetei közé mindez hozzátartozik, és én is. Nagyon aggódom miatta, pláne, hogy ma reggel olyan üzenetet írt, miután eljöttem otthonról (együtt élünk), hogy meg akar halni, de hogy nyilván nem fog.


Kérlek, mondjatok ötletet arra, hogy hogyan segíthetnék neki. Szeretnék mellette lenni, de úgy nagyon nehéz, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem kell neki a támogatás. Mivel ő maga mondta, hogy mindig mindent egyedül oldott meg. Én viszont úgy érzem, hogy segítségre szorul.


Tudom, hogy minimalizálni kellene a stresszhelyzetet, és igyekszem is, legalábbis azt a részt, amiért én vagyok a hibás...de mit tehetnék még?

146. fazos86 (válaszként erre: 143. - Epervirág)
jún. 3. 11:22
Látlak a csp-s oldalon is :) . Milyen kicsi a világ! ;)
145. fazos86 (válaszként erre: 144. - Szőkelédi)
jún. 3. 06:33
Muszáj, hogy legyen, és akard is! Nekem is vannak rossz napjaim, de nem szabad feladni!
144. szőkelédi (válaszként erre: 141. - Fazos86)
jún. 2. 21:46
Legalább neked van még erőd,nekem már nincs . Jelenleg nem is akarom ,hogy legyen. Minden jót kívánok 😊
143. epervirág (válaszként erre: 140. - Szőkelédi)
jún. 2. 17:55
Szerintem nálam is ez a megfelelèsi vágy ugymond.Plusz mèg a kislányom apja is jól rátett ebben.Nagyon nem könnyű.
142. epervirág (válaszként erre: 141. - Fazos86)
jún. 2. 17:52
Nagyon ügyes vagy!
141. fazos86 (válaszként erre: 139. - Epervirág)
jún. 2. 16:27
Igen, bár nagyon erőt kell vennem magamon
140. szőkelédi (válaszként erre: 138. - Fazos86)
jún. 2. 15:55

Nos én is ebbe a hibába estem , mindenkinek eleget tenni,mert "mit szólnak majd"!

Mostmár nem érdekel,te indulj el a saját utadon,ne felelj meg senkinek. Sokkal jobb lesz . Én két gyereket neveltem egyedül,gyógyszerek segítségével sikerült túltenni magam rázós dolgokon.

139. epervirág (válaszként erre: 138. - Fazos86)
jún. 2. 14:38
Azèrt ott van a 6 gyerek igy nekik is meg kell felelned mert ahogy írtam szüksègük van rád.Igaz,hogy a mostani gyerekek mások.Az mondennkèpp jó,hogy jobban vagy.ki tudsz már menni az utcára?
138. fazos86 (válaszként erre: 136. - Szőkelédi)
jún. 2. 12:39
Sajnos ez az egész nehéz..... így igaz. Hála kezdem visszakapni önmagam. Rájötte., hogy mindenkinek meg akarok felelni, és ez így nem jó. Csak magamnak kell megfeleljek! Igazatok van régen is voltak nagy családok, csak nem volt ennyi elvárás az iskolából, oviból, stb.... és a gyerekeknel sem volt ennyi elvárásuk, mint most.
137. fazos86 (válaszként erre: 134. - Papája)
jún. 2. 12:35
Ezt mondta a dilidokim is :) . Köszönöm!
136. szőkelédi (válaszként erre: 135. - Epervirág)
jún. 2. 10:31

"tehát valami újra kihozta erre kène rájönöd vagy az orvossal,hogy micsoda." Igen ezt jól mondod,így van.

De mi van akkor,ha tudom mitől van,csak nincs lehetőség rá,hogy megoldjam a problémát. Szedjem újra a bogyókat? Én nem akarom ,de azt sem ,hogy vissza essek. Rajtam kívül álló okok miatt..szóval nehéz .

135. epervirág (válaszként erre: 133. - Fazos86)
jún. 1. 08:11
Ennek nagyon örülök.Az elöttem szólonak igaza lehet,bár règen is voltak nagy családok mègsem voltak az emberek emiatt pánik betegek,bár ki tudja.Mikor a nagylányom csecsemő volt èn alig aludtam mellette mègsem voltam pánik beteg.De mint irtad már letted egyszer a gyógyszereket tehát valami újra kihozta erre kène rájönöd vagy az orvossal,hogy micsoda.De amit Papája írt biztos remek anya vagy ès a gyerekekeknek szüksègük van rád!!
134. papája (válaszként erre: 131. - Fazos86)
jún. 1. 07:25

6 gyerek, csak gratulálni tudok, de lehet, hogy itt a "hiba".

Nyilván az vállal nagy családot, aki szereti a gyerekeket, a nagy családot.

Talán gyorsan jöttek a gyerekek egymás után, nem tudtál fizikailag teljesen regenerálódni.

A gyerekek ellátása 24 órás feladat, valószínű nem tudsz pihenni.

A fáradság, esetleg legyengült egészségi állapot gyengíti az immunrendszert is.

Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek a legjobbat akarod, mindent megadni, de talán ezt csak erőn felül tudod teljesíteni. Az esetleges kudarc megfelelési kényszerhez és pánikhoz vezethet.

Mondják, más is nevel nagy családot és ez igaz, de nem vagyunk egyformák.

Van aki erősebb, egészségesebb, lazább, van segítsége, esetleg nem érdekli mi hogyan történik.

Nyilván te a lelkiismeretes, megfelelni akaró, szorongó típus vagy.

Nem tudok rólad semmit, így csak találgatok (elnézést, ha mellé "lövök")

Amit tudok, hogy neked segítség kell. Remélem melletted állnak a nagyszülők és a férjed. Gondolom, a nagyok is kicsik még segíteni, de meg kell próbálni bevonni őket is a napi feladatokba.

Te meg pihenj,mert kell !!!

133. fazos86 (válaszként erre: 132. - Epervirág)
máj. 31. 22:16
Remélem. A mai nap egész jó volt.
132. epervirág (válaszként erre: 131. - Fazos86)
máj. 30. 14:26
Akkor miattuk is gyogyulgass.nekem 2 lányom van.minden renben lesz ne aggodj!
131. fazos86 (válaszként erre: 130. - Epervirág)
máj. 30. 14:00
Nagyon renélem, hogy sikerül! Kislányodnak mielőbbi gyógyulás! Nekem 6 gyerkőcöm van :)
130. epervirág (válaszként erre: 129. - Fazos86)
máj. 30. 13:06
Szèdülni èn is rettenetesen szoktam,sőt a szivem is majd kiugrik főleg reggel.De azt mondtam magamnak itthon is rosszul vagy ha kimegyek az utcára mi lehet? Ugyanaz mint otthon.Föleg most nem is tudom mi lesz mert a kislányom elèg beteg lett.Emiatt is felerődödött a pánikom.Ugyhogy tudom,hogy nagyon nehèz.De ha mar egyszer meggyogyultál most is sikerülni fog.
129. fazos86 (válaszként erre: 128. - Epervirág)
máj. 30. 10:37
Két hónapja. Próbálkozom a menéssel, csak a szédülésem ne lenne....meg a félelem! 33 vagyok.
128. epervirág (válaszként erre: 126. - Fazos86)
máj. 30. 09:34
Mikor kezdted újra a gyógyszer szedèsèt?Èn is szedek gyogyszert,de nem sokat segit nekem sem sajnos.Megèrtelek teljesen mert ugyanabba helyzetbe vagyok mint te.Csak valahogy erőtt vettem magamon,hogy ki tudjak menni ha nem tettem volna sajnos nem lett volna jó a vège.Probàld meg,hogy lemèsz sètálsz kint pár lèpamèst visszamèsz másik nap kicsit többett.Amugy ha nem titok hány èves vagy?
127. fazos86 (válaszként erre: 125. - Regin_a)
máj. 30. 07:59
Szedem.
126. fazos86 (válaszként erre: 124. - Epervirág)
máj. 30. 07:59
Szia. Nem, sajnos. Letettem a gyógyszerem, pánikrohamom lett, azóta megint minden nap rosszul vagyok, hiába kezdtem újra a gyógyszer szedését.
125. Regin_a (válaszként erre: 118. - Fazos86)
máj. 29. 23:47
SSRI
124. epervirág (válaszként erre: 120. - Fazos86)
máj. 29. 21:43
Szia! Mèg egy ève èn sem tudtam nagyon kimenni az utcára most meg dolgozni járok.Nem mondom,hogy jól vagyok,föleg a reggek a legrosszabb.Valamikot èn is kilátalanak látom ezt a pánikbetegsèget.Egyáltalán nem tudsz kimenni az utcára?
123. papája (válaszként erre: 122. - Fazos86)
máj. 29. 19:19

Gondolkodj. Mióta van, mi történt akkor veled, ami rossz volt - bármi. Talán most sem szereted azt a valamit, rossz érzéssel tölt el, taszít, így kerülöd.

Lehet, hogy "szerencsés vagyok", hogy pontosan tudom mi váltotta ki nálam a pánikot. Nyilván ezért sikerült leküzdeni. Jó, ha ismerjük az ellenséget.

Talán édesanyád, vagy más családtag segíthetne felidézni a történteket. Lehet, hogy játéknak indult, rosszra fordult - szóval bármi....

122. fazos86 (válaszként erre: 121. - Papája)
máj. 29. 17:41
Ez a baj, hogy nem tudom, hogy mitől van :(
121. papája (válaszként erre: 120. - Fazos86)
máj. 29. 10:17

Nem így kell hozzáállni. Legyél bátor. Nyugodtan menj ki az utcára, nem lesz semmi baj. Gondolj arra, az utca mindenkié, a tiéd is. Nem leszel egyedül, ha baj van, van segítség is. Bármikor visszafordulhatsz, hazamehetsz. Először csak pár lépés a kaputól, utána minden nap 1 lépéssel több. Nefélj, nincs a homlokodra írva, hogy ki vagy, mit érzel, nem gondolnak rólad semmit, ami rossz.

Tudod mi váltotta ki nálad ezt az érzést ?

Ha tudod, akkor azt az okot kell gyógyítani, lekűzdeni, ez a lényeg. A gyökerekhez kell visszanyúlni. Minden nap "csak" egy lépés !!!

Hidd el menni fog. Megért a család ? Tudnak segíteni bárhogyan is ?

Ne szedj gyógyszert, ha nem muszály, vagy szoktasd le magad róla. A gyógyszer csak tüneti kezelés. Az ok a fontos, ez a gyökere a bajnak, ettől kell megszabadulnod.

120. fazos86 (válaszként erre: 119. - Papája)
máj. 29. 07:02
Örülök, hogy neked sikerült. Én jeleneg az utcára sem tudok kimenni, és nem látom a kiutat :(
119. papája
máj. 28. 20:35

Egészen fiatalon éltem át a bezártság okozta rosszulléteket. Nem volt még ismert a pánikbetegség, így azt sem tudtam mi történik, ha elmondtam másnak nem értettek meg.

Magam jöttem rá a megoldásra. Pl. moziban a sor szélén ültem, iskolában az ajtó közelében, villamoson a peronon utaztam, vonaton nyitott ablak mellett. Autóbuszra nem ültem fel. Mindenhol a menekülés lehetőségét kerestem, hogy ki tudjak szaladni a szabadba friss levegőre, ha kell.

Nagy nyílt tereken sem volt sokkal jobb, itt épp valami védettség hiányzott.

Számoltam mindent, hogy megnyugodjak, elterelje a figyelmemet. Nagyon rövid ideig nyugtatót szedtem.

Kigyógyítottam magam, de néha kismértékben előjött többször is. Gyanítom ennek soha nem lesz vége teljesen, de jól vagyok, gond nélkül. Férjem adta biztonság volt a legjobb "gyógyszer"

118. fazos86
máj. 27. 16:23
Nektek mi segített pánikbetegség, agorafóbia esetén?
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook