Nem vagyok terhes, de ha mégis szeretném megkérdezni, hogy egy abortusz milyen? Fájdalmas? (tudásbázis kérdés)

Mielőtt egekbe emelnétek egy 17 éves terhes lányt , nézzétek meg az érem másik oldalát is. Mit gondoltok ki fog arról a gyerekről gondoskodni?

Lányom nagy hassal és tele romantikus elképzelésekkel érettségizett le. Az egyetemre is felvették. A "mindig mellette álló " barátja a szülés után egy hónappal lépett le. Mivel nem akartam hogy a már félig elrontott életét még jobban tönkretegye azzal, hogy nem tanul, én vettem át a gyerekgondozást. Most volt első éves a jogon és a barátok, barátnők fontosabbak a gyerekénél. Nekem nem hiányzott 45 évesen egy csecsemő ezt elhihetitek. Ilyen idősen már csak gyönyörködni szerettem volna saját gyerekeimben és nem az unokámat nevelni. Aki ezt most szívtelenségnek tarja, az mélyen nézzen magába. Természetesen szeretem és mindent megteszek érte, de ha akkor rám hallgat minden egyszerűbb lett volna. Ezt most már ő is belátta, de későn. A gyerek apjáról azóta sincs semmi hír, tartásdíjat nem fizet mivel nincs még jövedelme.

És most meg lehet kövezni, hogy az abortuszt jobb megoldásnak tartottam volna.

Hát ezt én nem mondanám.. :(

2 alkalommal szakadt ki nekünk régen (az elvileg legjobb márkájú), egyszer bennem is maradt darab. Úgyhogy én nem bíznék benne egyáltalán. Max óvszer és megszakított védekezés.

"Tudhatná, hogy ha óvszer volt, nem lesz babóca"

Mi VAAANN??? ezt nem először írod... De nagy hülyeség, ugye tudod...

"soha nem láttam "sírni" emiatt"

bocsi, de az emberek nem az utcán sírnak emiatt...

Az, hogy 17 évesen nem vágysz babázásra, teljesen érthető. Én 20 évesen úgy vállaltam be a gyereket, hogy anyai érzéseim egyáltalán nem voltak. Azt sem tudtam milyen az, csak kiváncsi voltam milyen anyának lenni. De nem bántam meg, most már két gyerkőcöm van, és MOST!! Most szeretnék mégegy bébit, teljes anyai érzéssel, úgy gondolom, most értem meg arra, hogy tényleg anyaként vágyom egy babára.

Ha lehetett volna, akkor én előbb is szültem volna, mert nagyon jó fiatal anyukának lenni.

Ez mindenképp a TE döntésed legyen majd,ha dönteni kell.Ha netán szülnél elsősorban magadnak szülnéd a babát és nem anyudnak stb,.Vagy olyan felnőtt hogy tudd mérlegelni a lehetőségeid és,hogy feltudod e nevelni akár egyedül is(hisz a mai világban hiába is jó egy kapcsolat mégis benne van a pakliban a szakítás).

Abortusznál számítani kell arra,hogy az orvosok és nővérek nem bánnak igazán emberséges módon az erre a beavatkozásra vállalkozó nőkkel.Őket nem érdekli,hogy hogyan is történt,csak a tény,hogy elveteted.Megalázottnak érzi az ember az ilyen hozzáállások miatt.Jön mellé a lelki ismeret furdalás önmagaddal szemben,hogy hogyan tehetted ezt.Tehát lelkileg tud nagyon fájni,testileg kevésbé.

Úgy tudom,hogy nem szült nőknél az abortusz megelőző este kis pálcákat meg lemezkéket raknak fel a méhszájba,hogy nyíljon a méhszáj,ez van akinél görcsökkel jár míg mások megsem érzik.Másnap altatásban történik a műtét,esetleg kicsit görcsölhet még a hasad mikor felébredsz.Azoknál a nőknél akik már szültek elmarad ez az előző esti "előjáték" ők reggel mennek be a kórházba megcsinálják és este mehetnek haza.Álltalában a műtéttől számított 12 órás megfigyelés haza engednek.

Nagyon érettnek tűnik a gondolkodásod, ezért nem értem anyukádat. Na mindegy.

Gondmentes hetet , napot, azaz órákat kívánok neked. Majd gyere az eredménnyel.

Honnan veszed? :)

Csak mert nincs két tizenéves leányom. Hát. Tudod, ez nem ezen múlik. . . DE HAGYJUK IS ITT ABBA, sehova nem vezet. Amúgy érzékenyen érint a téma, mert én meg odavagyok a gyermekekért és...

na mindegy.