Ma tudtam meg, hogy állapotos vagyok ez már biztos, mindenki az abortuszt emlegeti körülöttem, mit tegyek? (beszélgetős fórum)

szerintem megmaradt.::)

és gyönyörű..:)

Naiv mi lett végül a baba sorsa?

Most hogy vagy? Mi történt azóta?

Tudod, én beszéltem több olyan nővel, akinek abortusza volt. Volt köztük olyan, aki saját elhatározásából ölte meg magzatát, de volt olyan (nagyon közeli hozzátartozóm!), akit nem is kérdeztek, mert az életét tartotta az orvos fontosabbnak, és nem engedte meg neki, hogy kockáztasson.

Két különböző eset, de mindkettőben volt egy közös: a meg nem született gyermekre gondolva, lelkiismeretfurdalástól kezdve, különböző depis érzések kerítették őket hatalmukba.

Sőt, volt aki azt mondta, hogy undort érzett a szex iránt, és gyűlölte a férfiakat, és saját magát is.

Az abortusz mindenféleképpen lelki traumát okoz egy nő életében, és nem kell feltétlenül a gyilkosság után. Ez előjön az élet bármely szakaszában.

Amúgy, amit leírtam, az a saját véleményem, lehet vele vitázni, de én ezt gondolom!

Teljesen mindegy, hogy tudja-e egy nő, hogy mit tesz, vagy nem tesz, egy életet olt ki az abortusszal, amit hosszabb és rövidebb távon sem lehet "büntetlenül" (itt a lelkiismeretre gondolok) megúszni.

Én nem értem meg azt, ha valaki eldobja a gyermekét, akit 9 hónapig hord a szíve alatt, de ettől sokkal rosszabb, ha megöli, és esélyt sem ad neki az életre.

A fogyatékos gyerekkkel kapcsolatban, én átmentem ezen a dilemmán, és azt hiszem ezért jogosan alkotok véleményt ez ügyben: Kislányomnál rendellenességet mutatott az AFP vizsgálat, mindenféle születési rendellenességet mondtak. A férjemmel mi is feltettük a nagy kérdést, hogy mit tegyünk?:

- Megtartsuk, ezt a babát, annak ellenére, hogy van egy egészséges gyermekünk, akinek nagy teher is lehet egy ilyen tesó?

- Vetessük el, mert ez így nem lenne élet?

Mi az elsőnél döntöttünk, igaz végig rettegtem a terhességet, még azután is, hogy ultrahangon egy speciális mérőműszerrel megmérték a kicsi minden csontocskáját, és azt mondták, hogy nincs baja. De a félelem tanyát vert a szívemben.

És, hála Istennek egy egészséges kislányt kaptunk!

Jó döntést hoztunk, és ha lett volna bármi rendellenessége is, akkor is így tettünk volna! Csak azért, mert nincs jogunk egy ártatlan csöppség életét elvenni, azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen!

Nem tudsz logikailag egymáshoz fűzni mondatokat. Arra gondolsz, hogy mi van abban az esetben, ha az anya nem kötődik a gyerekéhez?

Akiben nem alakul ki a 9 hónap alatt kötődés a gyerekéhez, az nem is fog vigyázni a terhessége alatt rá. Hogy milyen következményekkel jár ez, annak nézz utána. Kinek kellene pl. egy fogyatékos gyerek?

És igen, ölje meg minél előbb, hogy a gyerek is minél keveset szenvedjen!!!

Egyébként meg eleve hibás a gondolatmeneted. Akit nem érint meg, hogy egy ártatlan kicsi baba fejlődik benne, szerinted azt érdekli, hogy megöli???

És aki nem? Az ölje meg az ártatlan kicsi babát?

Nem azt mondom, hogy ez így helyes, sőt, én nem pártolom, de az abortusz a legrosszabb megoldás lenne. (A baba szempontjából biztosan)

Ez nagyon jó megoldás, mindenképpen a babák megmentése a cél, és az anyukák lelkének kevésbé fájdalmas sérülésével is jár!

És ha valaki gyermek utáni vágyát is kielégíti, nagyon szuper!

Sziasztok!

Segítséget szeretnénk kérni tőletek. 40 éves házaspár vagyunk, és már 18 éve küzdünk azért, hogy kisbabánk szülessen. Sajnos azok közé tartozunk, akiknek a sors nem adta meg a lehetőséget, hogy szülőkké váljunk, ezért szeretnénk nyílt örökbefogadással örökbefogadni egy újszülött kislányt. Arra kérnénk benneteket, ha olyan helyzetbe kerültök, hogy már elvetetni nem tudjátok a babát de még vállalni sem tudnátok az anyaságot, akkor írjatok vagy hívjatok minket. Így gondoskodhatnátok szerető családról, megismerhetnétek minket, mint örökbefogadó szülőket, és megnyugvással bízhatnátok ránk gyermeketek nevelését.

Tudjuk, hogy ezt a döntést nem könnyű meghozni, de így egy ártatlan élet menekülhetne meg a halától. Mi pedig örömmel vennénk ha ránk bíznátok egy gyermek nevelését és végre mi is boldog szülőkké válhatnánk.

Köszönöm, hogy elolvastad kérésünket és gondolkozol azon, hogy miképpen gondoskodhatsz gyermekedről ha neked nehézségbe ütközne a felnevelése.

E-mail: eniko6868@freemail. hu

Sziasztok!

Segítséget szeretnénk kérni tőletek. 40 éves házaspár vagyunk, és már 18 éve küzdünk azért, hogy kisbabánk szülessen. Sajnos azok közé tartozunk, akiknek a sors nem adta meg a lehetőséget, hogy szülőkké váljunk, ezért szeretnénk nyílt örökbefogadással örökbefogadni egy újszülött kislányt. Arra kérnénk benneteket, ha olyan helyzetbe kerültök, hogy már elvetetni nem tudjátok a babát de még vállalni sem tudnátok az anyaságot, akkor írjatok vagy hívjatok minket. Így gondoskodhatnátok szerető családról, megismerhetnétek minket, mint örökbefogadó szülőket, és megnyugvással bízhatnátok ránk gyermeketek nevelését.

Tudjuk, hogy ezt a döntést nem könnyű meghozni, de így egy ártatlan élet menekülhetne meg a halától. Mi pedig örömmel vennénk ha ránk bíznátok egy gyermek nevelését és végre mi is boldog szülőkké válhatnánk.

Köszönöm, hogy elolvastad kérésünket és gondolkozol azon, hogy miképpen gondoskodhatsz gyermekedről ha neked nehézségbe ütközne a felnevelése.

E-mail: eniko6868@freemail.hu

Tel: 06-20-545-3986

Felőlem. :)

[link]

Amúgy itt van pár másik is, de azokról még ennyit sem tudok.

én őket ismerem:

Lea Otthon, krízisben levő fiatal leányanyáknak

címe: titkos (dél-Budától 20 percre)

vezető: Domján Katalin

információ: 06-20-958-3706

férőhely: 20 anya+20 baba

felvétel: fiatal leányanyáknak, az egész országból, felvételi beszélgetés,

próbaidő, térítési díj

szolgáltatás: maximum 1-1,5 évre biztosítunk szállást, tanulási lehetőséget,

orvosi, jogi, pszichológiai, mediációs szaksegítséget, gyógyszer, pelenka,

ruha és élelmiszert adományokból, alkalmanként

Ajaj, ez még egy kicsit bonyolít a helyzeten. Nem tudom, hogy befogadnak-e, sőt azt sem, hogy van-e anyaotthon Szerbiában. De gyorsan nézd meg a lehetőségeket, mielőtt döntesz. De az anyaotthonban is csak egy ideig maradhatsz, talán egy-két évig ha jól tudom. Nézd meg a neten, keress anyaotthonokat, aztán vedd fel kapcsolatot velük.

De biztosan ezt akarod?

sziasztok!

nem tudom mi van velem: 10napja késik, és a tesztem negatív lett. Nincs terhességre utaló tünetem, csak akkor van hőhullámom, ha arra gondolok h terhes lehetek. még fiatal vagyok egy babához, 18 vagyok. Mit tegyek? holnap zárva lesznek az üzletek, ahol meg tudnám venni a tesztet.

aggaszt a késés, de tudom h ettől még jobban fog késni, de nem tudok mit tenni ezellen. segítsetek!! köszi!

Gondold át, hogy mit teszel. A topic elején írtad, hogy 3 hónapja voltatok együtt a pároddal. Nem biztos, hogy vállalni fogja a felelősséget a gyerekért, gyerektartást még kaphatsz is tőle, de a gyereknek apa kell.

Ha édesanyád azt mondja, gyerekkel nem maradhatsz nála, bármennyire is fájó, el kell fogadnod a döntését. Ha ő nem akarja, nincs jogod ahhoz, hogy arra kényszerítsd, hogy egy csecsemő sírására ébredjen éjszakánként. Ha nem lesz elég pénzed az ellátására, nyilván neki kellene támogania, erre sem kényszerítheted.

Ha szeretnéd megtartani a bébit, tedd azt, de felelősen gondold át, miből, hol, s hogyan fogod felnevelni, ha nem számíthatsz az apjára, s a mamád sem tud vagy nem akar támogatni anyagilag ellátni. Bármennyire is fáj, vagy rosszul hangzik, joga van ahhoz, hogy a saját életét úgy élje, ahogy akarja.

ezzel még nincs is baj, de azt tudni kell hogy a mai világban a munkáltatók rühellik a kisgyerekes anyákat. tudom nekem kettő is van.

mármint gyerek. és sajna a pelenka sem két ft és a kaja a ruha a gyereknek.szóval meg kell gondolni. egy gyerek nem rövidtávú dolog hanem elkisér életed végéig:))

nézd nem az számit hogy egyedül vagy-e vagy társad van.

hanem az hogy meg tudsz-e adni mindent ennek a gyereknek.

a pasi nem érdekes. viszont az annál inkább hogy akár most akár később előre tkintve,el tudod -e úgy tartani a gyereked hogy ne érezzen semmibe hátrányt. és most itt nem a tengernyi játékra gondolok, hanem alapvető dolgok, étel, ital, pelenka, később ruháztatás, tanittatás stb...

hisz tapasztalatból mondom sokszor még ketten is alig birjuk eltartani a két gyereket, hát még ha egyedül lennék. gyes alatt meg el lehet menni dolgozni de azt is tudnod kell hogy kicsi gyerekkel nem kapkodnak utánad. ez tuti.

és hogy lesz-e segitséged?

szóval ez nem olyan egyszerű hogy tartsd meg, vagy ne. mindent mérlegelni kell. és neked duplán mert nincs társad.

Nehéz helyzet, nagyon fiatal vagy még, és ugy tünik egyedül.

Attól mert nem vagytok együtt még lehet boldog a gyereked, sok gyereket hagy el a kedves apuka mert menetközbe rájön hogy ez neki nem fekszik. Ez ne legyen döntő szempont hogy megtartod vagy sem. Ha ugy érezd hogy szeretnéd, és ha az anyagiak is engedik akkor mindenképp tartsd meg. Egy gyerek a legjobb dolog a világon, olyan érzés amit nem is lehet szavakba önteni.

Egyébként ez az anyagi dolog tudom nem hangzott jól, végülis ez sem döntő szempont, mert legfeljebb két éves kora után visszamész dolgozni, és még az is lehet hogy gyest is kapsz munka mellett, szóval én csak arra biztatlak hogyha te szeretnéd akkor tartsd meg, különben egy életre bánni fogod. És szerintem ha anyud meglátja az unokáját ő is másként fogja látni a helyzetet.

nekem is mki ellenezte...

de a magánügyük :)

én nevelem, tartom el őket, addig meg mit is szólnak bele?!

de az én esetem azért kicsit más..