Nem kell hogy a szemetesben landoljon, főzz ki valami teljesen mást! (beszélgetés)

A melasz melléktermék a gyártásánál. Nem hagynak vizet a cukorban, mert akkor csomosodik. Ill. ha nedvesen csomagolnak, es utána kiszárad, az egesz gyártmány tömege fals lenne.

Ez csak mende-monda a gonosz nyugati multikrol.

De ez 1988 volt!

Hűtőszekrény, nem fagyó.

Az a link, amit én hoztam, kifejti, hogy 88-.ban az útlevél lazításával lett tömeges a bevásárlóturizmus. Lehet, hogy fagyasztó akkor itthon nem volt akkora mennyiségben, mint a Végre megnézzük Bécset-turisták száma.

78-ban hiába volt ez vagy az hiánycikk (hűtőre én nem emlékszem, a kisebbik lányom született 78-ban, simán tudtunk másik hűtőt venni), nem lehetett kiutazni Nyugatra, csak bizonyos feltételek mellett. Vagy hovatalos turistaút, vagy meghívás. Akkor kaptál nyugati útlevelet.

A több kilométeres autósorok a nyugati határállomásoknál, fagyóval a tetőn, az szerencsére csak rövid életű jelenség volt.

Rosszul gondolod! Nem volt akciós, Magyarországon volt hiánycikk a hűtőgép!

[link]

Gorenje-turizmus – terjedt el a kifejezés a 80-as években, akkor ugyanis a hűtőszekrény hiánycikknek számított Magyarországon.

Mert a magyarok ingyér' dolgoznak, és pfújjjj a ronda profit! ;)

A cukrot szárítják! Nincs szavatossága.

lent cikk! ;)

Utánanéztem, honnan ered a Mirelit név. :D

[link]

Lehet, hogy a fagyasztó-tömés az ellenkező irányból alakult ki.

Volt az a bizonyos lazítás az addigi kiutazási szabályokon, amikor elindult a fagyasztó-turizmus.

[link]

Kint, gondolom, akciós volt a fagyasztó, mert ott már akkor rég egyenletes volt az ellátás, sőt ezekben az években alakult ki talán, hogy egy-egy élelmiszerlánc boltjai mindenütt azonosak voltak. (Ezt inkább csak saccolom.)

Itthon akkor még a jobb henteseknél igyekeztünk bevágódni, ráadásul még sokan tartottak disznót, gyakoribb volt a falusi vágás, és talán több volt még a falusi rokon, aki nevelt malacot a mi részünkre is.

Kisebb volt a gyorsfagyasztott zöldségek választéáka is, mert oké, egy-egy nagy cég maradékait már kezdte megvenni a szocialista állam, de inkább a hazai Mirelit gyárat támogatta.

Célszerűnek tűnt sokak számára fagysztót venni, mert megvesszül, ami olcsó, még ha nem kell, akkor is. De még került is rá magyarázat...

Tehát aki akkor megszokta, hogy a fagyó tele van hússal, bele se gondol, hogy ma más nem feltétlenül éri meg.

:)

[link]

"Nem az a kihívás, hogy a cukrot frissen tartsátok, hiszen nincs szavatossági ideje, sokkal inkább az a nehéz, hogy ne kerüljön bele nedvesség, és ne csomósodjon össze"

Én úgy látom, hogy a szüleim korosztályával ellentétben a fiataloknak már nincs fagyasztó ládájuk, de még csak külön fagyasztójuk sem, mert nem raktároznak sok alapanyagot. Persze az idősebbeknek sem a háború miatt volt, hanem mert nem lehetett csak úgy bármikor leugrani a boltba friss húsért. Ma meg sok fiatal olyan kicsi lakásban él, hogy ha akarna sem tudna 20 kg lisztet meg cukrot tárolni.

Arról még, hogy ki hogyan "készült" az újabb háborúra, és a vele járó éhezésre, a nagymamám példáját tudom megemlíteni. Ő a fiait szakácsnak és hentesnek adta mondván, hogy aki közel van az ételhez, annak csak jut belőle valamennyi.

Mert még az u.n. "átkos-beli", ahogy Hofi mondaná. Pedig az még tiszta cukor volt.

Amikor a rendszerváltás után a hazai cukorgyárakat megvették a nyugatiak, és a frissen vásárolt cukor csomagolásán azt olvasom: szavatossági idő... azt hittem, hogy nem jól látok.

Később rájöttem, hogy persze, nem szárítják ki rendesen (a víz is nyomja a súlyt), de ezáltal nem is fog elállni évekig!

[link]

Teljesen jó. Bontatlan, száraz cukor. Nem akarom elhasználni, megtartom emlékbe :)

És még minőségileg bírja??

Valamikor (szintén a 70-es években) olyan sót lehetett kapni az üzletekben, hogy csak tészta reszelővel lehetett belőle szedni. Ki is tartott sokáig.

Bocsánat, rosszul emlékeztem.

25 Ft-os cukor, kép az óságos naplóban.

Az biztos, és ráadásul még olcsóbb is, meg az is biztos, hogy előtte nem volt már korábban lefagyasztva.

De az sem tart ki több évre, mint ahogy itt korábban valaki írta, hogy évekkel korábban berakott húsok vannak a fagyasztóban!

Értelek én, de akkor sem spájzoltunk be több évre való húst, takarmányt, krumplit, lisztet, akármit. Örültünk, ha volt annyi, amennyi tavaszig kibírta.

Amikor karácsony előtt levágtuk a disznót, és a bödönből a zsír aug-ban már elfogyott, akkor bizony hosszú volt még az idő a következő disznó vágásig, hogy a boltból kellett megvásárolni.

És ezek a kiskertek sem adtak annyi takarmányt, krumplit, egyebeket, amik kitartottak volna a következőig, nemhogy több évre valót bespájzolni.

Szóval szerintem a mai "fagyasztót megtömő" korosztály nem tőlünk tanulta, hogy több évre való húst kell tartalékolni, szűkösebb időkre.

Igaz, kevesen élnek már, akik mind a két vh. megélték. De a szüleik is nevelhették őket ilyen gondolkodásra. De elég volt ehhez egy vh. is.

Régen meg volt a betakarítás, a disznóvágás ideje, amikor feltöltötték a kamrát.

Annyiból szerencsés vagyok, hogy félkész, kész ételt (amit fagyasztóban kell tartani!) soha nem vásárolok, mindig csak olyan alapanyagot, amit majd én sütök, főzök.

Csak csendben mondom, hogy ma pl. egy doboz készre főzött, konzerv pacal volt az ebédem. Tudtam, hogy amikor a postán vagyok, igen-igen eltelik rajtam az idő, ezt pedig csak melegítenem kellett.

De egyébként a lejárati időkkel nem kell bíbelődnöm. :))

Az olyan már ritka, aki mind 2 vh-t megélte, hiszen az első vh. 1914-ben volt, most 2018-at írunk! :))

Inkább azt mondom, hogy az üzletláncok megjelenésével terjedt el a "havi nagybevásárlás", és az emberek észre sem vették, hogy minden hónapban többet vásárolnak, mint amennyit elfogyasztanak.