Nem kell hogy a szemetesben landoljon, főzz ki valami teljesen mást! (beszélgetős fórum)

Nem így gondoltam, az elismerés a papának, hogy egyáltalán férfi létére tud főzni.

Nem téged minősítettelek, hát honnét is tudnám, hogyan tudsz főzni. Még egyszer elnézést.

Nem akartalak megbántani, igérem, most már nem szólok egy szót sem.

Zsinórban sikerül úgy fogalmaznom, hogy utána csak kérhetem a bocsikat! Sajnálom!

Minden elismerésed? Annyira azért nem vagyok nehéz eset XD

Na jó, csak vicceltem.

Én, ha oda nem állok Nagymama mellé egy unatkozós nyaralás során, akkor talán sosem tanulom meg az alapokat.

A lányait se nagyon tanítgatta főzni, engem sem. "Úrinőnek" szánt, aki majd "jól megy férjhez" és alkalmazott főz rá.

Szegénykém a hat elemijével kissé nagyravágyó volt - illetve a saját nehéz életét nem kívánta a gyerekeinek, unokájának.

Minden elismerésem az övé. Látod, látod, itt a bizonyíték, hogy vannak azért férfiak is, akik tudnak főzni!

Bár az igazság, hogy az én bátyáim is megtanultak, legalább alap kajákat, tehát nem haltak éhen, amikor az élet úgy hozta.

Mondjuk én sem a nagymamámtól tanultam, hanem édesanyám már kb. 10 éves koromban odaállított maga mellé, és ezt-azt csináld...

Persze ma már én is nagymama korú vagyok, de hidd el nekem, hogy nagyon sok nagymama leállt már a nehéz, zsíros, cukros, édes-habos ételekkel. Sőt, már én is sok kaja receptet lesek el itt a net-en, akár tőletek is! :))

Mert régen nem volt opcionális, hogy valaki meg akar-e tanulni főzni. Ha nem tudott, nem volt étel és kész. Ahogy az sem volt opcionális, hogy mikor tanulja meg, mert csak a tapasztaltaktól lehetett. De ma már végig bulizhatja az egyetemet (bár ez is általánosítás), mert ráér bármikor megtanulni főzni. Az, hogy valaki 18, de akár 25 éves korában még nem tud, nem jelenti azt, hogy nem is fog tudni.

Valamint én már nem is szívesen tanulok például a nagymamámtól, mert a hajam égnek áll, amikor lapátolja bele a zsírt vagy a cukrot az adott ételbe. A másik nagymamám meg maga is a netről néz sok receptet.

Az én időmben (fiatal felnőtt koromban, azaz olyan 35 éve) pedig jött a GMK lehetősége, azaz legálisan dolgozhatta magát agyon az ember. Akkor a szülő örült, ha a gyerek elvolt magának egész nap, akkor lendült fel a fagyasztóvásárlás, és a fagyasztott ételek kereskedelme is.

Igaz, külföldön nyaraltak, és felújították a lakást. De ekkor kezdtek jelentkezni a tanulási problémák is a gyerekeknél - mire behozták a képolvasást, ami a mi betű szerint kiejtendő nyelvünknél nagy esztelenség volt- hogy Angliában nyilván jó megoldás lehet, ahol a "through" az simán "trú"-nak ejtendő, ott még indokolt.

Valahol egyszer azt mondtam, hogy eleve ott a gond, hogy már a szülő sem tud igazán főzni, mert már akkor is inkább a buli, meg haverok, meg egyebek voltak előrébb, mint hogy beálljanak a mama mellé a konyhába. Azt kaptam a fejemre, mert sokkal több éven keresztül járnak iskolába, mint a mi korosztályunk, és a tanulás mellett nincs már arra is idő...

Nem vitatkozok én, de a mai fiataloknak is jó, ha fele egyetemre jár, de még az mellett is, bulizni, meg koncertre járni, stb. van idő???

Ez nagyon jó! :))

Nekem az tetszik, amikor a társoldalon azt kérdezik: palacsintát akar sütni, dekára mondjuk meg, mennyi liszt, stb. stb. kell hozzá.

Ha dekára megmondja, mekkora tojással indít...

De csend lett!

A múltkoriban kenőmájasból kavartam májgaluskát, annak rendje-módja szerint, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Bele a búzadara, tojás, minden. És mit látok? A főzővízben úgy ment szét, hogy szinte öröm volt látni.

Mindegy, megfőtt, leszűrtem, de ki nem dobom jelszóval:

hagymás zsíron átforgattam, (só-bors) apróra vágott petrezselyem, borsó, párolt zöldség, (répa-gyökér, egyebek), és mint egy rizi-bizit krumpli-fasírt mellé köretnek. Egészen jó volt!

Gyakran eszembe jut egy barátnőm, aki képtelen volt grízes tésztát csinálni.

Minden tanácsot megfogadott, kipróbált. És csak nem sikerült!

A poén, hogy ráadásul élelmiszermérnök, az ember azt hitte volna, a konyhatechnika neki nem gond...

Egy idő óta nem kísérletezik, ő maga gluténérzékeny lett, a férje cukorbeteg.

Mint a kezdő szakácsnő???

"Az nem volt beírva a szakácskönyvbe, hogy alá is kell gyújtani a levesnek!"

(Bocsi minden kezdő szakácsnőtől, de ez egy szakállas vicc, nem tudtam kihagyni!) :))

A spórolás szándékát én se vitatom, de hogy a vásárláskor tudjanak okosan választani és ezzel spórolni, meg az elkészítésen, ahhoz tanulni és tapasztalni kell.

Pl. félkész ételt nem meri másképp elkészíteni, csak a leírás szerint. Mondjuk én már tennék hozzá vizet, de ő nem,met nincs a leírásban. Odaég, ki lehet dobni... az is pazarlás, ráadásul éhen marad. (Az előttem történt esetben a végén mégis öntöttek hozzá vizet, így félig égetten, de legyűrték.)

Az egész téma, hogy "ne menjen a kukába kaja" arról szól, hogy maradékot hogyan tudunk hasznosítani.

Egyébként drága anyósom egyetlen szem elkényeztetett kicsi fia, sohasem ette meg a maradékot, még akkor sem, ha az egy bazi nagy bogrács marhapörköltből, vagy hasonlókból maradt. Nála a maradék az már nem volt egy tisztességes, rendes kaja, és őneki olyat ne tegyek az asztalra.

Hát az eltelt évek alatt volt min golyóznom :))

Nem, Ariana írta, hogy olyan ötleteket írjunk, amikor eleve kidobnánk valamit. Nekem erről az jutott eszembe, hogy vesz az ember lefóliázott szeletelt szalámit, és kiderül, hogy nem ízlik.

Ezt nem a pizzasonkára írtam.

Valami homokszem került a gépezetbe!

Te nem véletlenül Martini 87.-es hsz-ére akartál válaszolni???

Valahol, valami gubanc lett!