Nem kell hogy a szemetesben landoljon, főzz ki valami teljesen mást! (beszélgetős fórum)

Látod-e! Ahogy mondják, minden rosszban van valami jó!

Ha jól emlékszem, 1x kidobtam, amit főztem:

Ősszel elraktam kis csavaros üvegekbe a püszkét (egres) télire, mindig volt levesnek, szósznak, jól jött az. Szépen sorakoztak a spájzban a polcon!

És egyik évben sok szőlő termett, rakjunk el belőle befőttnek!! felkiáltással ugyanolyan üvegekbe, ugyanarra a polcra (cimke nélkül!) szépen egymás mellé... Hát nem volt elég, hogy a szőlő-befőtt leve cukros volt, a szőlő-levesbe!! is raktam tisztességgel, mintha püszke leves lett volna!! Csömör-gyönyör!

Kukába valót eddig még nem főztem, de nem merem elkiabálni. :D

Hát akkor Te a találékonyságod már régóta fejleszted, ezért vagy ilyen profi benne! :D

Nem volt fagyasztónk, ezért lett törvényszerű, hogy a bográcsos pörkölt maradékból lett következő nap a gulyás leves, vagy húsos palacsinta, rakott tészta és hasonlók.

A húsvéti sonka maradék is mindig úgy végezte: vagy sonkás tészta, vagy ham&eggs, vagy babgulyásba, és hasonló módon.

Indokolás nélkül, én is így tanultam.

Én azt hiszem, ott rontom el, hogy sok a főzővíz. Le kellene önteni belőle, mielőtt berántom, csak az a baj, hogy a fiam már így "hígasan" kéri...:D

Mi is, egy házban, csak két külön bejáratú lakásban.

De érdekes módon, egy idő után már a tacskónk is eltanulta: ha nem tetszett neki az a vacsora, amit tőlünk kapott, ment anyósomékhoz, ott mindig válogatott, finom falatokkal tömték.

Bele is halt a túlsúlyba szegény!

Nyilván a lefagyasztás sem volt megoldás - akkor még a fagyasztó sem volt feltétlenül elérhető.

Nekem mosógépem se lehetett, mert az szaggatja a ruhát.

Mosodába nem adhattam be, mert ki tudja, kiével mossák össze.

Gondolom, ha lett volna szabadidőm, még végén elcsavarogtam volna? - A háztartási munka nem munka, a szülés előtt anyósom még megfőzte a pörkűttet az urának, megvárta, míg megeszi, utána szólt, hogy talán indulhatnának a kórházba.

Az egyik lánya tudta, hogy bánjon vele, ő is volt a kedvenc. Szülés után az anyjának csak annyit mondott, akellő arcjátékke: hát megszenvedtem. Esküszöm, anyósomnak felragyogott a szeme!!!

Amit tanultam:

- leveshez a rántást szép aranybarnára pirítjuk, mert így a lisztben levő keményítő tartalom megpirul, kevésbé fogja sűríteni az ételt

- főzelékhez a lisztet világosabbra (=fakó zsömle színűre) pirítjuk, így a lisztben levő keményítő nem ég el, és jobban sűrűsít

Nekem azt tanította édesanyám, hogy a palacsinta tésztába csak "csipet só, és csipet cukor" kell, mert a sok cukor "lehúzza" a tésztát és attól ragad oda sütés közben.

Persze akkor még csak ezek a kívül-belül fekete palacsinta sütők voltak.

Nemrégiben vettem egy kerámia-bevonatos palacsinta sütőt, azt tapasztaltam, ha nem várom meg, míg valóban felforrósodik, akkor ragad oda az első.

Legalább van mit meózni. :))

Oké! Semmi baj, csak akkor már nem láttam a vicc jelét. :))

Estefelé már eléggé fárad a szemem, azért is szoktam viszonylag hamar kilépni a gépből. Részemről minden oké.

Igen, az én gyerekeim is.

A lányom végül úgy tanult meg olvasni, hogy egy közeli iskolában ráakadtunk egy nyugdíjból visszakönyörgött tanító nénire, aki csak a régi bevált módszerrel tanított.

Betűk, szótagok!

Az is érdekes ám, hogy manapság a gyerek karácsonyra tudjon írni-olvasni. A tanítók szerint ezt a szülők akarják így, a szülők szerint a tanítók erőltetik.

Kétnaponta új betű, nincs idő begyakorolni az előzőt. És mindjárt a nagybetűvel együtt!

Mi anno néhány nagybetűt csak másodikban tanultunk. Addig pirossal kellett írni a kis kezdőbetűt.

Szerintem sokunknak van ilyen rém-kajája, amit inkább nem olyankor tervez be, ha vendégeket vár.

De nekem a főzelékek lesznek túl hígak, a fiam meg már elfelejtette az ovis kajákat, és azt hiszi, hogy a főzelék az ilyen. :D

Nem igazán. :D

Most jut eszembe, hogy egyszer kipróbálta, hogyan kapálok. A nyaralások előtt ő már lement a házba, mire az iskolai vakáció elkezdődött, már megvolt a kiskert. Hát itt. Mutatta, magyarázta. Én próbálgattam. De tényleg. A növények kedvéért is, meg hogy segíteni is tudjak neki.

Nézte-nézte Nagymama, majd felsóhajtott:

- Kislányom, de nem jól áll a kezedben az a kapa!

Innentől ezerrel fúrta az ottani falusi szomszéd sráccal bimbózó románcomat. :D És talán akkor érett benne bizonyossággá a sejtés, hogy rajtam csak egy tehetős férj segít. :D

Még azt sem, hisz az neki sem sikerült. :D Taníttatni akart mindenáron, de nem voltam lelkes iskolába járó alany. :D Azt gondolta, majd ha diplomát szerzek, akkor több az esélyem módos férjet fogni.

A (férfi melletti) boldogság nem volt cél a szemében. Az érettségimet már nem érte meg szegénykém, és arról is lemaradt, hogy nem jelentkeztem egyetemre, ellenben férjhez mentem egy szakmunkáshoz. :D

A cikk a háztartásokban jutó éves hulladék átlaggal indít, nem gazdasági szempontból közelíti a témát. Anyagi helyzettől függetlenül mindenki érintett a Föld hulladék termelésében.

Én, aki lebullshiteztem a témát, ha van pénzem sem termelek sok felesleget.