Nem akarom gyűlölni, mégis gyűlölöm. Mit tegyek? (beszélgetés)

Áhám! :)

Tegnap önbizalmat főztetek!??? :D

Eszembe jutott az a babaarcú leányzó, akitől nem akartak sokadik randit kérni....

Hiába tartotta Magát nagyon szépnek.:o)

Hogy miért is fajulhatott idáig a dolog? Jó kérdés, én sem tudom rá a választ. Azt viszont tudom, hogy én mindig közbeszóltam, néha csúnyán, néha szépen, ha drága sógornőm megpróbált beleavatkozni az életünkbe. Persze ilyenkor mindig visszahallottam, hogy de nagy a szám, meg hogy papucsot csináltam a páromból, csak mert mondjuk nálunk nem divat az, hogy a párom hülye majomnak hív.

Amikor anno kiderült, hogy terhes vagyok, nem is voltam itt, anyuéknál voltam. Utólag értesültem sógornőm megjegyzéseiről, mert ezeket a dolgokat persze sosem a szemembe mondta/mondja.

A párom sokszor munkából hazajövet tud meg bizonyos dolgokat. Azt hiszed nem veszekszik, ha balhé van? Dehogynem!! Zeng a ház, szó szerint. A párom megvéd engem, ölni is tudna értem, ha engedném.

És hát ez a ház nem az enyém, hanem anyósomé, így én nem tehetem meg, hogy megmondjam ki jöhet ide és ki nem, ezt se felejtsük ám el. Persze ha már saját otthonunk lesz, oda biztos nem fog jönni. Mondta is, meg én nem is akarom.

Nem védem meg? Dehogynem! Nem egyszer szóvá tettem már a dolgot, sőt!! Mikor bejelentettük, hogy költözünk, a sógornőm fejéhez vágtam a fő okot. Hogy ezt civilizáltan tettem, nem hiszem, hogy akkora probléma. Utálom és megvetem ezt a nőt, ez tény. Utálom ezt az érzést, mert én jó embernek tartom magam: még senki iránt nem éreztem így. De én balga azt is figyelembe veszem, hogy ez a söpredék a párom nővére. Plusz akárhogy is: még itt vagyunk, és nem akarom még inkább feszíteni a húrt, mert hát anyóssal is rengeteg probléma van. De eljön még az én időm, amikor már "mindegy" lesz: és ezt páromnak is megmondtam: azon a napon, amint megyünk innen el, és Andi hozzáér a gyerekhez... legkésőbb ekkor fog kibukni belőlem az a felgyülemlett harag és megvetés amit eddig magamban tartok!

Hogy hagyom hogy beleszóljon mindenbe? Barokkos túlzás, hiszen nem látsz ide. Azért is nem igen kedvelnek engem itt, mert nagy a pofám. Csak másokkal ellentétben én azért igyekszem egy bizonyos határt nem átlépni, és esetlegesen az ő gyerekét nem belekeverni a mi nézeteltéréseink közé.

vannak rokonok, ismerősök, akik rossz tulajdonságúak, ezt felmérve az ember így áll hozzájuk, felesleges a gyűlölet, elég, ha nem bosszantjuk a butaságain magunkat, ő így látja, szűk látókörű, ha később kezdi belátni a tévedését, akkor engedni kell fejlődni a témában, ha az ember megbocsátja neki a rosszat, akkor nem őrli magát, a férje már úgy is elintézte a veszekedést, minek ezen tovább lovagolni, csak magát teszi tönkre, neki nincs nyugalma, ő nem örül teljes mértékben annak az édes kicsinek, mert harag van benne, őrli magát, annyira igaz ez a mondás

" a mérgelődés mások hülyeségét magunkon megbosszulni"

és ez is

"türelem rózsát terem"

Azt gondolom, ha valaki azt mondja, hogy minden kisbabát szeret, az nem mond igazat.

Az, hogy egy kicsi vigyorog e ránk, szeret e velünk lenni nem attól függ, hogy szeretjük e.

Én is "elvarázsolom" a gyerekeket, szeretnek velem lenni, de nem azért, mert én rögtön szeretem őket. Ezt az én törődésemmel érem el. A házunkban van egy kicsi (épp írtam róla itt a hoxán), minden alkalommal, ha találkozunk vigyorog és integet nekem, de nem mondanám, hogy szeretem, csak egyszerűen aranyos. Persze írhatnám, hogy ellágyulok, oda vagyok értük, stb. de ez nem lenne igaz.

Kutya: az utcánkban van egy őrült kutya, olyan szinten ugatja meg az arra járókat, hogy neki ugrik a 60 kilójával a kapunak és közben őrjöngve ugat, vicsorít. Ha én megyek arra nem teszi ezt, de nem azért, mert érzi, hogy szeretem, hanem pusztán azért, mert az én "szagomat" már felismeri, hiszen naponta 2x elmegyek a kapu előtt és tudja, hogy én nem azért megyek arra, mert be akarok menni hozzájuk.

A gyerekektől és az állatoktól (milyen jó, hogy egyszerre emlegetjük őket, bár nálam azért egy gyerek a ranglétrán előrébb van) valóban azt kapjuk, amit adunk. Én a nyugalmamért cserében egy vigyorgó, nyugodt gyereket pl.

Ez oké,de azért fajulhatott el ennyire ez a dolog,mert hagyták ,és nem léptek közbe.

Az nem megoldás,hogy folyton belemegyek egy vitába,megpróbálom igazolni,hogy nincs igaza,akár durván is,holott alapvetően semmi joga nem lenne beleszólni abba ,hogy egy pár mikor,hogyan vállal gyereket,még ha a tesójáról van is szó.

De most már ez lényegtelen ,gyűlöletig fajult ez a dolog kettőjük között a helyzet,és talán egy módon lehet megszüntetni ezt az érzést ,ha belátja a fórumkiíró,hogy az ő sara is ,és leszűri a konzekvenciákat a későbbiekre nézve.

Ha jó viszonyban akarok lenni a családdal, akkor eleve nem nyilvánulok így meg, nem sértegetem sem a rokont, de főleg a még meg sem született gyerekét!

Persze, hogy a határokat tisztázni kell, de amit leírt a fórumindító, azok nagyon durva sértések. Én ilyet egyszer sem viselnék el senkitől, akár ki legyen az! Nagyon kellene kérnie a bocsánatomat, hogy hajlandó legyek elviselni bármikor is. De meg nem bíznék benne akkor sem, és a gyerekem közelébe sem valószínű, hogy engedném.

Azért először nem árt megmagyarázni miért ,mert jó tudatni a miheztartás végett a határainkat,és azt ,ha még egyszer átlépi ,akkor már tudni fogja ,miért történik vele az,hogy kizárjuk adott esetben az életünkből ,még ha rokonokról van szó,akkor is.

És az is lehet ,hogy későbbiekben be is tartja a mi határainkat ,és ebből nem lesz több konfliktus.

A-a.

Az a gyermek még nem volt akkor ,amikor a fórumkiíró hagyta,és mai napig hagyja ,hogy a sógornő ilyen szinten beleszóljon ,véleményt alkosson az ő életükbe,amihez semmi köze ugyebár,pláne ahhoz ,hogy vállaltak-e gyereket.

Az anyja most sem védi ,csak magában fortyog ,gyűlölködik ,undorodik ,és tűr.

Szerinted ez a jobb megoldás?

Vagy az ,hogy szó nélkül kipenderíti,vagy be sem engedi a lakásába,amit már előbb ,még terhesen meg kellett volna tennie.

Valamit nagyon félreértettél .

Én egy szóval sem mondtam ,hogy ki diktál vagy sem.

Én úgy gondolom ,belemenni ,veszekedni,kiakadni,kiabálni szamárság ,ha először sem értették meg amit mondjuk te mondasz.

Pont ebben az esetben diktál a másik,mert te belemész a hülye játékába.

Akkor diktálsz te ,ha nemet mondasz erre,na és persze a kapcsolattartásra is olyanokkal szemben ,akivel nem tudsz mit kezdeni.

Én ezt mondtam.

Így van.

Szerintem is ez a megoldás.

Felesleges a veszekedés,gyűlölködés.

Egyszerűen az olyan embereket akikkel nem tudunk zöld ágra vergődni ki kell zárni amennyire lehet az életünkből.

Tévedsz.

Ha nem engedsz ,te is szamárrá válsz,ha engedsz ,akkor kirekeszted a te világodból azokat,akiket nem akarsz beengedni.

Így nyugodtan fogsz élni ,és a továbbiakban nem fog zavarni mit gondol valaki ,aki jelentéktelen a te életedben .

Ha nem bántod a testvéredet, és az ő családját, akkor persze, hogy nem emeli fel rád a hangját. De gondolom, neked se esne rosszul, ha a férjed melléd állna egy vitában, vagy amikor téged vagy a gyereketeket bántja valaki.

A gyerekek, kisbabák védtelen kis lények. Még idesorolnám az állatokat is, hiszen ők még igazán soha senkinek nem ártottak, ezért nekem fura, ha valaki azt mondja rájuk, hogy nem szereti... A szeretet sokféle. Másképp szeretjük a gyerekünket, a szomszédunkat, de ha egy "idegen" kisbabát látunk, akkor is érezni kellene valami melegséget a szívünk tájékán... én legalábbis így gondolom.

Most ezt tényleg tőlem kérdezed? Bár bevallom őszintén, hogy én nem szeretek minden babát, mert idegenek. Miért kellene szeretni mindenki babáját, gyerekét, stb.?

És akkor szerintetek jobb, ha neki esik a sógornőnek, vagy minden alkalommal, amikor családi összejövetel van köpködnek egymásra? Vagy mi a megoldás szerintetek?

Ha akkor elmondták neki a véleményüket, amit ugye megtettek, sőt a férj majdnem verekedett a testvérével (hát szép! a bátyám még a hangját sem emelné fel velem szembe, persze én nem is mondok ilyeneket a gyerekeire), tehát azt gondolom, hogy ez az ominózus esemény lezártnak tekinthető. Valószínű, hogy a nő is megbánta már, hiszen kezdi megszeretni a kicsit. Én azt mondom, hogy felesleges feltupírozni.

Szeretni nem kell a sógornőt. Utálhatja nyugodtan a fórumindító, hiszen lassan nem laknak együtt és a leírtak alapján nem szeretetre méltó.