Nem akarom gyűlölni, mégis gyűlölöm. Mit tegyek? (beszélgetés)

Megmondanátok mit számít az, hogy ki mit mond?

Beteg lett tőle a gyerek?

Az enyémet azért nem bírta a sógornőm, mert az én egy szem fiam vitte tovább az ő családnevüket, így anyósomnak és apósomnak ő volt a kedvenc unokája.

Így van,egyetértek.

De ha mindezt lefordítanád hétköznapi nyelvre,úgy gondolom mindenki megértené,és egyet is értene.:))

Na jó, de nem felesleges energia ezzel foglalkozni?

Engem annyira nem tud az ilyen érdekelni.

Mit számít, hogy ki mit mond?

Attól én másmilyen leszek?

Nem fogom a gyerekem szeretni?

Nem leszek jó anya?

Valami baja lesz a gyerekemnek?

Dehogy is, csak felesleges problémákat kreálnék magamnak.

Én sem szeretem a sógornőmet, mondott már ő is érdekes dolgokat (pl. azért vagyok a felesége az ő öccsének, mert ő kiállt mellettem:))))

Sosem akartam férjhez menni, örüljenek neki, hogy hozzámentem a fiúkhoz, öccsükhöz. Értem nem kellett semmit tenni, én egyedül is megállom a helyem, nem vagyok senkire rászorulva.

Na ezt elmondtam neki is, azóta nem nagyon szeretjük egymást, a beszélgetés eléggé le lett korlátozva (időjárás, amíg éltek a szülei addig az ő egészségük). A férjem bármikor mehet, a sógornőm is jöhet bármikor, de nem a legszívesebben látott rokon. Nem pazarlom az energiámat arra, hogy másként érezzek iránta.

Látod, ezt nem hiszem el, hogy téged hidegen hagyott volna, ha a kisfiadra annak idején ilyet mond valaki.

Nem elvárás, hogy ugyanúgy szeresse - hogy is tudná úgy, ahogy az édesanyja? - de ilyet csak egy utolsó szemét mond, hogy minek kellett megszületni ennek a gyereknek... Ebben a mondatban gyűlölet van, rosszindulat van, irigység van. Nem lehet úgy tenni, mintha meg sem hallottuk volna.

Szerintem nagyon egyszerű eldönteni ezt a kérdést.

Mindenkinek bele kellene gondolni, hogy neki hogy esett volna, ha a gyerekére valaki azt mondja, hogy "Kár volt megszületnie!"

Vagy ahogy alább írtam, esetleg az ő anyjának mondták volna ugyanezt, őrá.

Aki ez esetben nem megbántódik, hanem elkezd önkritikusan gondolkozni, annak az anyaságával nagyon nagy bajok vannak.

Egy gyerekről nem a megszületés után, hanem fogantatása előtt kell elgondolkozni !!!...de még itt sem a rokonoknak, hanem a szülőknek.

Ráadásul nem is értem, hogy ebben az esetben milyen alapon minősít a sógornő, hiszen a baba teljesen normális körülmények közé született,...tervezetten!...de ha nem így történt volna, akkor sincs joga ilyen szinten beavatkoznia a testvére életébe.

Csupán az a tény, hogy így, vagy úgy rokonok vagyunk, nem jogosít fel senkit ilyesmire, különösen nem olyan személyt, aki még anyagilag is rá van szorulva a fórumindítóékra.

Ebből a nézőpontból valójában, neki volt kár megszületnie !

Lehet:)

De akkor sem várhatjuk el senkitől, hogy pont úgy szeresse a gyerekünket, ahogy mi tesszük.

Amit mondott az egy más kérdés. Én sosem foglalkozok azzal, hogy ki mit mond. Baromira nem érdekel, hogy ki szerint kellett volna a gyerekemnek megszületnie és az sem, hogy ki gondolja úgy, hogy nem kellett volna.

Én a helyében nem ugrálnék ezen a témán, ettől senkinek semmi baja nem lesz.

Főleg, hogy költöznek...

Azt hiszem, - sőt biztos vagyok benne - hogy engem semmi nem tartott volna vissza attól, hogy fel ne képeljem. Csodállak az önuralmadért, és egyáltalán nem lep meg, hogy utálod, mivel szeretnivaló nem sok van rajta. Annyi biztos, hogy visszakapja majd az élettől, amit adott másoknak.

Örülj a kislányodnak, ne törődj ilyen rosszindulatú szukákkal!

Az jutott eszembe, hogy neked nem az a bajod, hogy valaki nem szereti a gyerekedet?

Manapság sokan azt hiszik, hogy ők szülték a kiskirályt és elvárják, hogy az ő gyereküket mindenki szeresse, nem ez van nálad is? Hogy jön ide, hogy te már akkor szeretted, amikor úton volt? Másnak is így kellene érezni a te gyereked iránt?

És azért, mert ő nem szerette már akkor, most már ne is szeresse.

Meddig fogsz lovagolni ezen, hogy meg sem kellett volna születnie?

Ezt mikor mondta?

Szerintem hagyd az egészet és éld az életed. Azt tartsd tiszteletben, hogy a férjed testvére, így ha békével jön, fogadd úgy, ha nem békével közelit, akkor ott helyben mond meg, hogy nem vagy rá kíváncsi.

Fú, hogy milyen nők is vannak a világon. Őszinte részvétem a sógornőd miatt:( Elképesztő visszataszító jellemű nő, hát küldd ide a hoxára, és sec perc alatt kiidegelném azt a setét lelkű mindenségit neki.

Egy gyerek akkora csoda, hogy az leírhatatlan szavakkal. Normális nő nem beszél így egy gyerekről, akkor sem ha valamiért felelőtlennek tartja annak szüleit. Ha segíteni nem tud, akkor fogja be a pofáját.

jaj de felmérgeltem magam.

Utáld csak nyugodtan, ha ez amúgy a lelkednek nem rossz. Utáljad, már én is utálom.

Ha tisztában vagy az értékeiddel, ha ismered önmagad, ha van önbizalmad, akkor ez magadban határozódik meg, nem kell külsődleges támogató hozzá. Tehát ha ismered magad, akkor nem fog meglepetésként érni a kritika, legyen az akár jó, akár rossz. Ezt nevezik a külvilágtól független belső életnek.

De ha valaki nem ismeri önmagát, nincs önbizalma, hiányosságai vannak a lelki élet területén, az igenis a külvilágból kaparja össze a véleményeket és azokból határozza meg saját magát. Ha valaki rosszat mondd róla, akkor a világ legrosszabb embereként éli meg saját magát, ha viszont megdicsérik, a mennyekig repül. Mindig reagálni fog a külvilág impulzusaira. Külvilág függő. Ez labilis személyiségre vall.

Még egy fontos dolog!

Aki nem szembesül saját magával, annak a szembesítés is fájdalmas. Ilyenkor beindul az ösztönös önvédelmi mechanizmus (egó-védő), ami többnyire az igazsággal helyezkedik szembe. Támad vagy menekül.

Esztymorgan teljesen átérzem a helyzeted. Nekem sajnos anyósom mondott hasonlókat:(

6 terhességemből 3 egészséges gyermekem született. Mikor a 3. gyereket terveztük, előtte volt egy terhességem, ami sajnos (vagy a fiamra gondolva már nem is sajnos) vetéléssel végződött.

Na akkor az én drága anyósom kijelentette: "Jobb is hogy elvetéltem, mert ő ellenzi a 3. gyereket"- ezt így szépen a szemembe. Azt hittem nekimegyek. Hozzá kell tennem, ami még inkább megdöbbentő, hogy anyósom: VÉDŐNŐ. Végül mégis sikerült újra teherbe esnem, és megszületett a legkisebb fiam, aki lassan 7 éves. De ő 2 naposan látta volna utoljára, ha mi nem vittük volna el. 7 éve volt nálunk utoljára.

Azóta építkeztünk, mindent saját erőből, tőle és az én családomtól se kértünk segítséget. 2008-ban elkészült, és be is költöztünk. De anyósom annyira nem kíváncsi ránk, hogy el sem jött megnézni a lakást.

Én is gyűlölöm, nem tehetek róla.

Kitartás neked, sokkal jobb lesz, hogy elköltöztök, és igen tégy úgy mintha téged nem érdekelne amit mond. Nézd levegőnek, ez sokkal jobban fogja idegesíteni, mint az ha veszekszel vele, mert akkor élvezni fogja, hogy elérte a célját.

Elhiszem neked, mivel nem vagyok (még) érintett benne, ezt nem tudom megítélni.

De én sehol sem írtam, hogy le kéne nyelni, vagy, hogy jó ha ezt vágják az ember fejéhez.

Igen vannak,én is így vagyok vele,mert mindig azt mondom a hülyékre rá kell hagyni,meg aki annyira gonosz,rosszindulatú,számomra nem létezik akármilyen közel is él hozzám,nem vagyok hajlandó semmiféle energiámat rápocsékolni.De vannak kivételes helyzetek,ez pedig az...lenne a számomra,ő is írta legszívesebben neki menne.....

Nagyon ritkán veszítem el a fejem- önkontrollt,de ez az a helyzet amikor soha nem felejtené el az illető,hogy mit mondok és főleg hogyan.

(Nem akarom gyűlölni, mégis gyűlölöm. Mit tegyek?)

Én azt gondolom ,hogy egyet tehetsz evvel az érzéssel,meg az egész dologgal kapcsolatban,hogy nem azon agyalsz,mit mondott,hányszor ,és egyebek,hanem azon gondolkodj el,vajon miért mondta?

Nem lehet ,hogy ez az egész róla szól,az ő saját félelmeit vetítette rád?

Nem tudom a háttértörténetet,neki van-e gyereke,vagy párja ,akar -e gyereket ,vagy retteg,hogy nem tudná eltartani,felnevelni...de ha nincs,akkor elképzelhetőnek tartom azt,hogy erről lehet szó,mármint ,hogy ezek a mondatok ,az ő félelmei.

Ha pedig így van ,akkor nem hinném ,hogy gyűlöletre lenne "méltó".:)

Ha elköltöztök, akkor a probléma egy része meg van oldva.

Azzal ne foglalkozz, hogy mit adott és mit nem, azzal meg főleg ne, hogy mit mondott. Ettől még a kislányotok megszületett, egészséges, szeretitek.

A költözés után pedig, ha jóban akar lenni veled, akkor tegyen érte.

Ne zavarjon, hogy nem szereted, ezt ő harcolta ki magának.

szerintem van az a pont,amikor apróságok és hazugságok is nagyon mély nyomot tudnak hagyni...

persze ehhez már kell 1 bizonyos fokú alap depresszió, vagy valamilyen rossz lelkiállapot..

jujujj.. ha ezt megtenném,csúnya világ lenne :D

nem mintha most nem...de akkor főleg :D

sztem vannak helyzetek és emberek,akikkel szemben jobb ha hallgat az ember.. egy darabig legalábbis