Neki miért van meg az, ami nekünk nem jutott? (beszélgetés)

1. Azt valóban tisztázni kellene a pároddal, hogyan képzeli el a jövőt.

- egyáltalán nem akar az életében sohasem gyereket, vagy

- egyelőre korainak tartja, vagy

- egyáltalán veled, tőled nem akar gyereket???

Először ezt kell tisztáznotok, és ha ebben nincs egyetértés (vagy netán kiderül, hogy csak tőled nem akar gyereket!!!), akkor bizony át kell értékelned a tervezett jövődet. És akkor már meglehet, hogy később, mással, neked is összejön minden!

Csak én írtam, hogy irigy?

Elhiszem, hogy fáj az igazság. Szar is az.

"Az a problémám igazából hogy a sógoroméknak minden bejön sorban"

Nem, neked nem ez a problémád. Bár megvannak a saját nehézségeid, ha másokhoz hasonlítod magadat, sosem leszel boldog, mert mindig van valaki, akinek látszólag vagy ténylegesen több jutott. Attól, mert kívülről úgy néz ki, hogy nekik tökéletes az életük, még közel sincs így. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Tehát ahelyett, hogy azt lesnéd, másnak mije van, ami neked nincs, összpontosíts magadra. Főleg arra, hogy érdemes-e egy olyan emberre pocsékolnod az időd, akivel teljesen más a jövőképetek. Abban ne reménykedj, hogy majd meggondolja magát.

Méghogy ugyanaz! Ég és föld a kettő!

Honnan veszed, hogy sajnálja tőlük? Semmi ilyet nem írt.

Hogy messze ne menjünk a hasonlatokkal: aki hiába vágyik gyerekre, miközben a testvérééknél már a többedik jön különösebb megerőltetés nélkül, az is örülhet velük együtt, aztán hazamegy, és sírva fakad fájdalmában, mert neki nem sikerül. És mindkét érzés őszinte, és szó sincs irigységről. Az fáj, hogy neki nem sikerül. Nagyon nem mindegy, hogy az zavarja, hogy a másiknak sikerült a gyerek, vagy az, hogy neki nem.

Megértelek. Valóban vannak olyanok, akiknek úgy tűnik az ölébe hull minden. Lehet mondani ilyenkor, majd lesz nektek is, meg hogy minden megoldódik idővel... De ez nem így van.

Az anyagi kérdés az egy dolog, viszont hogy a párod nem akar gyereket, az sokkal komolyabb. Hogy a megfelelő pár mellett vagy-e, azon érdemes elgondolkodni. Nem az a megfelelő pár, akik kibírja veled, még csak nem is az, aki melletted képzeli el az életét, hanem aki nem tud nélküled élni! Ha megtaláltad, nem lesz kérdés, hogy albérlet, mert boldog leszel. Nem egy gyerek megléte fogja megoldani alapból a te dilemmádat.

Azt gondolom van más is, ami számodra fájó a sógorodék életében. Nem elsősorban a sikerük, hanem, ahogy összetartanak, ahogy menetelnek a közös céljuk felé, amit te a ti életetekből hiányolsz. Nincs jövőkép, esküvő, gyerekvállalási terv, szóval az ahogy most együtt vagytok ideiglenes. De ha nem vagy boldog, igyekezz nem benne ragadni.

Abból a pár sorból nekem ez jött le amit írtál, de neked kell az életedet átgondolni.

Szép, hogy beismered, és le is mered írni, hogy bosszant a sógotodék sikere.

Viszont, tedd félre ezt az érzést, csak magatokra koncentrálj, mert tönkremegy a kapcsolatotok.

Abba gondolj bele, nem bántottak, nem vettek el tőletek semmit. Talán közelebb kerültek a tűzhöz, szerencsésebbek voltak, de ezzel neked nem lett kevesebb. Nem szabad/na ilyenekkel foglalkozni, hogy nekik milyük van, az a lényeg nekrek mi van. Az élet nem egyformán osztja a lapokat, még az is elképzelhető, hogy nekik lesz rosszabb anyagi helyzete nálatok, vagy elválnak, ne adja isten, betegek lesznek stb.

Miért nem akar a párod gyereket, még nem akar, vagy a későbbiekben sem?

Nem értem miért kell mindig másokhoz hasonlítani magunkat. Nyílván aki dolgozik,előbb utóbb látjuk a munkája gyümölcsét is.

Ezt a gyümölcsöt utálják sokan,akik nem csináltak semmit,és akkor jön sablonszöveg,hogy de bezzeg xy milyen ,,szerencsés és milyen könnyű neki".

Közben pedig a rengeteg befektetett munkát senki se látja, csak ítélkezik,hogy biztos volt hátszél,meg segítették,stb stb.

Dolgozni kéne mindenkinek a célja eléréséhez,nem mást nézni,és siránkozni,hogy miért rossz az élete,persze felemelni a feneket nehezebb. Akkor meg mi marad? A siránkozás.

Miért?

A testvéreknek irigyeknek kell lenniük egymásra??? 😶

Ez mitől nem irigység?

Persze, szépíthetjük, hogy nem az zavarja, hogy nekik van, hanem az, hogy neki nincs, de ez ugyan azt jelenti?

És ha nem irigység, akkor miért nem másoktól sajnálja azt, amit elértek? Miért pont a testvérétől, sógorától, stb.?

Szerintem nem attól vagy padlón, ami nekik van, hanem attól, ami neked nincs .

Ez nem irigység, hanem hiányérzet, frusztráltság.

Beszelgesd meg előbb magaddal, majd a pároddal is, hogy mi mennyire fontos, mit tudsz/tudtok érte tenni, és tegyél is meg mindent, ami tőled telhető. Aztán jön a sikerélmény és a büszkeség.

Az embernek az ilyen irigység nélkül is fájni tud. Attól még örülhet az örömüknek, de közben fáj, hogy neki nem jutott ki ez. Természetes emberi érzés, az ilyenben még semmi rossz nincs, jobb is, ha nem tagadja le az ember magában. Az irigység az, amikor elkívánom tőle, piszkálom, szurkálom, örülnék neki, ha elveszítené, amitől boldog, és ami nekem nem jutott - de itt semmi ilyet nem látok.

A gyerekkérdést viszont sürgősen tisztáznod kellene a pároddal.

Ez puszta irigység.

Lesd el tőlük, hogy csinálják.

Ennél csúnyább dolgot nem is ismerek, minthogy valakit zavarjon, hogy a másik munkájának van látszata.

Az, hogy a párod nem akar gyereket, megint nem miattuk van...