Nagyszülő probléma (beszélgetős fórum)
Végre valaki mgértett. Köszönöm.::)
Nekem nincs bajom a gyerekemmel. így is marad időm magamra. Nem érzem tehernek a gyerekemet.
Igen, mondták. De ez meg szerintem a másik véglet, hogy túlzottan ránk telepednek. Mert nem a segítséget érzem, hanem azt, hogy erőszakosan ránk erőltetik az egészet. Próbáltuk már mondani, hogy nem jó, de sose értik meg.
Én teljesen megértelek,nálunk is volt hasonló próbálkozás,én megmondtam kerek perec,h nem,és kész. Megyünk szívesen,egy délutánra,akkor lehet körbenyalni a gyereket,a hétvége többi része a miénk és kész.
Most 3 éves,2 havonta náluk alszik,nincs gond,ők nem is bírnának többet amúgysem belőle,mi pedig rettentően értékeljük a gesztust tőlük. Béke van,szeretet,nincs egymás életébe mászás. Amúgy meg én úgy voltam vele,h előbb a saját apja tanuljon meg rá vigyázni,utána jöhet mindenki más. Az pedig együtt töltött idő nélkül sosem fog kialakulni,ha állandóan elhappolják apa orra elől a saját gyerekét. Nekik is megvolt a saját baba-idejük,amikor a férjed gyerek volt. Most ez a ti körötök.
Hát épp ez az. Mert anyósom (ő nem párom anyukája, hanem apósom élettársa) úgy szerete lenni a gyerekkel, hogy náluk van, ő közben tesz -vesz, a gyerek eljátszik ,após vele, aztán miközben csinálja a dolgát ő is vele, beül vele a karosszékba, stb. És már a legelején az zavart, hogy tisztára úgy viselkedik, mintha az ő gyerekük lenne. Anyósom szeretett volna még egy közös gyereket apósommal, de após nem. Ezt tudni kell. És úgy érzem, hogy a gyerekemmel akarja ezt pótolni.
Én egyetértek a fórum indítóval.
Ez tényleg sok!
Meg lehet kövezni, vállalom!
Ő is szeretne nyugalmat, csak ő nem konfrontálódik. Mindent rámtol. Egyébként tényleg nincs sok türelme. Tudja pelenkázni, ilyenek, meg játszik vele, de amikor nyűgös, akkor nincs hozzá türelme. De ettől függetlenül családként kéne élnünk. És ezen nem segít az, hogy abban a kevés időben is, amikor együtt lehetnénk, közbejön más. És akkor még ott vannak a barátok is, akik meg megsértődnek,hogy velük persze sose vagyunk. így minden hétvégénk tele van zsúfolva, és magunkra nincs idő.
Itt nem az volt, hogy el akarta vinni sétálni. Hanem az, hogy elvinni hozzájuk, mi menjünk ,ahova akarunk, mert ők Gergőzni akarnak. Nélkülünk. Minden hétvégén. Amint hazajöttem a kórházból, már 2 napra rá fürdetést akartak nézni. Pedig direkt megkértünk mindenkit, hogy 2 hétig ne zavarjanak, szeretnénk összeszokni. De nem, és ők kiverték a hepajt, hogy ők le vannak rázva. Az én szüleim megértették, nem is jöttek. Jelenleg anyum jön hétköznap, de azért, hogy a kutyát a gyerekkel le tudjam vinni napközben, mert együtt a kettőt nem tudom. És mindig ez van. Megértem, hogy szeretnének lenni az unokával, de valahogy úgy érzem, hogy így szétválasztják a családunkat.
Én a helyedben örülnék, hogy van emiatt szabadidőm, de te tudod.
Hidd el kettőtöknek sem árt a kikapcsolódás a férjeddel, nem?
Trükkös ez a szóköz :D :D
Hát,ha megkér,megmondhatom a kedves anyóséknak,csak elég hülyén venné ki magát :D :D
Akkor te tényleg ne szállj be a ringbe
hűhha :D Szóval "elviszik a nagyszülők" :D :D
Ezt jól elnéztem. Akor te tényleg ne szállja be a ringbe :D
Szerintem ennek semmi köze a féltékenységhez. Gondoljatok bele, h a gyerek szinte nem is látja hétközben az apját,hétvégén meg elviszi kan agyszülők..nem értem,mit nem lehet ezen felfogni.
Mert nem én írtam a kérdést,én csak értem,mit mondott és gondoltam megosztom :D
Sosem voltam féltékeny a szüleimre, hogy vigyáztak a kisfiamra. Az anyósomék ötször nem látták életükben az első kisunokáját. :(Így is halak meg :(
És nem rajtam múlott.
És miért nem tudod megmondani, hogy "ezen a hétvégén szeretnénk hármasban tölteni az időt"?
Nem,nem értitek. A probléma az,h amikor végre hármasban lehetnének,akkor a nagyszülők el akarják vinni a gyereket. Így hogy alakuljon ki maga a család?
Itt az a probléma, hogy az anynak örülnie kéne, hogy van ideje magára, de ehelyett azon pörög, hogy jesszus az anyósa ő nélküle akar lenni a gyerekével.
Atyám mekora probléma.
Én az a szerencsés ember vagyok, akinek TÖKÉLETES a viszonya a menyével, ezt már itt többször mondtam.
Saját gyerekemként szeretem, ha problémája van, hozzám fordul, nem az anyjához.
De ezért mindketten megdolgoztunk, jóindulattal fordulva a másik felé.
Rakd össze a két kezed a nagyszülőkért, sokan biztos irigyelnek !
Akinek van, az a baj;
akik törődne vele, az a baj;
aki rá se néz, az a baj.
Ha unokázni akarnak, akkor azt miért nem nálatok teszik? Addig te nyugodtan tudnál tenni-venni, ők meg elvannak az unokával. Szeretgethetik nálatok is.
És mi a helyzet hét közben? Akkor nem akarják elvinni sétálni?
Ez kicsit nekem is zavaros volt.
Na most mi a probléma lényege? Nagyon egyszerű a dolog, mit gondol erről a férjed? Ő is azon az állásponton van amin te? Mert akkor csak közösen mondjátok el, hogy szeretnétek ezen a hétvégén együtt lenni a gyermeketekkel. :)
"... Most, hogy már nagyobb, van, hogy átmehet a nagyszülőkhöz pár órára...."
Mennyi idős valójában az a gyerek ???
Mert nem 8 hónapos ugye?
Ha az apukának minden mindegy, akkor én nem is erőltetném, hogy legyen vele. Talán majd ha nagyobb lesz, akkor jobban akar majd foglalkozni vele. Sógoréknál volt ilyen a helyzet. Mi furcsáltuk, hogy az apuka szinte soha nem vigyáz a gyerekre, nem nagyon foglalkozik vele, de aztán egyszer csak magától mondta, hogy ő vigyáz majd rá.
További ajánlott fórumok: