Nagyszülő probléma (beszélgetős fórum)

Szia! Sikerült már valamit előrébb lépni az ügyben? Nagyon sajnálom, hogy ilyen problémával kell szembenézned, teljesen megértelek. Senkit sem akarsz megbántani, de ami sok, az sok. Szerintem is az a baj, hogy a párod nem áll ki kellőképpen melletted. Ez nagyon rossz, mert később is lesz ilyen gondod más ügyekben, más személyekkel szemben (hogy nem véd meg). De, aki ilyen, az ilyen is marad, nem igazán lehet megtanítani az ellenkezőjére. Legalábbis az én apukámat anyum nem tudta átnevelni. Én is félek anyósoméktól, de a férjem legalább megvéd most is, és a jövőben is. Már most beszélgettem vele az ilyen problémákról, a félelmeimről. Kíváncsi voltam a véleményére, de megnyugtatott. Én sem szeretek vitatkozni, sőt, inkább csitítom a tagokat, ha arról van szó; de azt már megtanultam, hogy ki kell álljak magamért, mert más nem teszi meg helyettem. Nem fogom hagyni, hogy bárki is elrontsa azt, amire oly régóta vágyom. Az én anyósom pl. egészen más, ha a fia előtt tesz/mond valamit, mintha a fia nincs ott. És ezt nagyon utálom.

Kitartást és sok szerencsét Neked!

Szia! Szerintem, erre nincs megoldás. Nagyon sajnálatos dolog ez, amit az anyósod tesz, de ez az ő szegénységi bizonyítványa; illetve észt/intelligenciát nem tudsz adni neki.

A szeretetet nem lehet kierőszakolni; sajnos, el kell fogadnod az anyósod érzéseit a nagyobbik lányod felé. Ne törődj vele, ne vedd fel; felesleges energiapazarlás a dühöd emiatt. Tudom, mondani könnyű. De, csak magadra és a saját családodra gondolj; próbálj meg szépen lavírozni a párod és az anyja között, ne bántsd meg egyiket sem; de ne is hagyd a fejedre nőni az anyóspajtást. A kislányoddal is tanítsd meg ezt, hogy elfogadja, de ne vegye a kicsi szívére, hagyja rá a "mamára". Legyetek Ti az okosabbak! Úgyis az a lényeg, hogy Ti szeretitek egymást (apa-anya-gyerekek). A picit meg ne hagyd, hogy teljesen kisajátítsa. Hogy hogyan? Nem tudom, nincs még konkrét tapasztalatom; de sejtem, hogy lesznek gondjaim az anyósomékkal. Kemény dió! Előző hsz-ekben írtak jókat a többiek. Sok sikert hozzá, és kitartást!

Sziasztok!

Nekem is ismerős a probléma,ráadásul a nagyszülők a szomszédaink.Nálunk annyiban változik a helyzet,hogy ha kitalálunk valamilyen kifogást,hogy pl. programunk van,akkor jönni akarnak velünk.

Az a baj,hogy nem mersz szólni az anyósnak,én sem nagyon merek,mert szeretem annyira,hogy nem akarom megbántani.De muszáj,mert a probléma a fejedre fog nőni.A férjem mellettem áll,talán túlságosan is védelmez,ez sem jó.Teljesen lényegtelen,hogy jogos-e,hogy ennyit akarnak az unokával lenni,mert az a lényeg,hogy nektek mi a jó és ezt el kell fogadni a nagyszülőknek.A legtöbbjük,ha nem lenne olyan erőszakos,sokkal előbbre jutna.A nyomulásuk ijesztő és azért érezzük őket egy idő után soknak!

A nagyobbik lányom 1,5 éves volt, mikor először aludt a 30 km-re lakó anyukámnál. Reggel vitte el busszal, másnap délután hozta szintén busszal. Persze addig is sokat találkoztak (kb minden második hétvégén), nem volt idegen a hely, de addig csak velünk. Nem volt gond az ottalvással, máskor is szívesen ment. Most 5 éves, imád mamázni, mert vele vonatozhat, nála aludhat, kicsit elkényezteti. De soha nem erőltettük az ottalvást, ha haza akart jönni hazahoztuk ha szeretett volna maradni, akkor ésszerű határokon belül maradhatott még (anyukám még dolgozik, így csak a hétvége jó).

Tesómnak szintén 5 éves a nagyobbik lánya a kicsi most lesz 4, de ő nem engedi az ottalvást.

Anyósom és apósom itthon vannak, nem dolgoznak, 10 perces kényelmes sétára laknak, de ha nem kérem meg őket, hogy vigyázzanak a gyerkőcökre (mert van egy pici is),akkor bizony képesek hosszú hetekig nem jönni, nem érdeklődni úgy, hogy a ház előtt ballagnak el párnaponta. Ők ilyenek, ezt kell elfogadnom.

Mandulácska! Nem kell félned. A gyerek a Tiétek, Te szülted, nem a mostohaanyós, ráadásul pici még ahhoz, hogy nélkületek töltsön fél-egész napokat.

Szépen, nyugodtan beszéld meg a férjeddel, hogy ez így nem mehet tovább, mert 1. a kicsinek Rátok van szüksége, 2. anyós teljesen ki akarja sajátítani, ez később olyan beteges képzelgésekhez vezethet, hogy a gyerek az ővé és ebből igen nagy gondok lehetnek mindenkire nézve (láttunk már ilyent, a gyerek 2 évesen totál nem tudta ki az anyja, mert a drága nagyi mindig elvitte magához), 3. szeretnél normális családi életet élni, a Ti kis családotokkal és ha minden hétvégébe belerondítanak, akkor ez nem valósulhat meg, 4. neked ez a felállás baromi rossz, 5. Te vagy a gyerek anyja és egyszerűen nem engeded, hogy elvigyék, pont.

Állj a sarkadra és állj ki magatokért. Legyen hármasban töltött családi hétvége, nagyszülők meg mehetnek unokázni havonta egyszer fél napot, illetve akkor segítsenek, amikor szükság van erre.

Tuti, hogy nem adnám oda, főleg így, ismerve az anyós történetét. Fürödni pláne nem vihetnék el!

Barátokról meg: ha nem értik meg, hogy mi a helyzet, akkor nem is igazi barátok.

Tudod, szeretem körbejárni, megrágni a témát.

Törekszem a kompromisszumra, ritkán vagyok radikális... És még az is zavar, hogy tulajdonképpen nem is családtag, csak az após "élettársa". A helyedben lehet, hogy én sem adnám...

Az más kérdés, hogy ha később szükség lenne majd rájuk... Legyen szép hármasban eltöltött hétvégétek!

Bocsi Zsóka, de a te helyzeted más, te jóban-rosszban a szüleid mellett voltál és ők veletek, és a te szüleidről van szó.Nálatok , mivel egyedül maradtál a fiaddal, a szüleid jelentették a családot. Hálás lehetsz és gondolom vagy is, hogy mellettetek álltak.

Amúgy a terhesség, a szülés és a babás kérdések , főleg az elején elég diszkrét dolog, az ember nem is szívesen osztja meg anyós-apóssal, ha lehet , inkább a szüleivel.

Hááát, ha a fiadnak lesz gyermeke, akkor majd lehet, hogy a menyed anyukája lesz, akivel mindent megbeszél, ha jó lesz a kapcsolatuk.

Nem tudom, nekem is van fiam, ha megnősül én igyekszem ugyanezt az elvet vallani: itt vagyok, ha szükségetek van rám, megyek, ha szóltok, de kérlek benneteket, akkor is szóljatok, ha most egyedül akartok lenni...

De igen, úgy volt. A szüleim segítettek mindenben.

A férjem szülei semmit. Ötször nem látták az elsőszülött unokájukat :(

Soha nem törnek ra a gyerekeimre es plane amikor eppen uj szulöttel jöttek haza.

En amikor anno haza jöttem az elsö szulött lanyomal az anyam majdnem alvemhes lett. Nagyon fiatal voltam es a hölgy azt hitte hogy ö majd kezebe veszi a lanyom neveleset. De megkorat tevedett , en nagon gyorsan megmuttam meghusztam a hatar vonalat es igy aztan kiköveteleltem a respektett es a joganinkat hogy elvezhessuk a fiatal szulök boldogsagat.

Szemlyesen en nem szerettem a nagyanyam mivelt akar hanyszor csak a közelebe kerultem soha sem egy szep szot nem mondott cimemre .

Kesöb aztan elmentem messze mindenkitöl es soha de soha az eletben nem tettem azt amit ellenem tettek a szulök - nagyszulök .

Nalom a respekt az elsö a gyerekeimet is beleertve , soha nem mennnek el ugy hogy elöre nem hivom öket fel.

Az hogy emberböl nagyi lesz az meg nem azt jelent hogy alandoan a gyerekei eleteben valcoljon , hisz eppen akkor olyan csodalatos eletett lehet krealni egyutt a masik paral . En csak nem reg jöttem meg egy egypar napos bycikli turabol hol egynagy tot kerultunk meg byciklin .

Más az, ha odaviszi az anyuka, hogy tudnátok -e rá vigyázni, mert pl. orvoshoz kell mennem... és más az, hogy odaállítanak és viszik. Én nem engedném, vannak saját programjaitok, terveitek, sétálni vihetnétek, akár már fürödni is lehetne menni vele, vagy csak vasárnap délután elnyúlni mellette és gyönyörködni benne. Ne engedd, hogy befolyásoljanak, tedd, ami nektek jó.

Megjegyzem: én is nagymama vagyok, a kisunokám most lesz 3 hónapos. Boldog vagyok, ha vele lehetek, de én sem venném ki a lányom vagy vejem kezéből. Nem egy városban laknak, nem mennék oda úgy, ha nem hívnak. Be kell látni: vannak barátok, távolabbi ismerősök, akik mennek babalátogatóba, olyankor oda a hétvégéjük, alig tudnak hármasban lenni. Ettől eltekintve jönnek hétvégére, amikor tudnak és megyek hozzájuk, főleg hétközben, hogy kicsit tehermentesítsem a lányomat. Egy szülő úgy segíthet a legjobban, ha akkor és ott segít, ahol és amit igényelnek a gyerekei. Tudják, hogy számíthatnak rám, mindent megbeszélünk , de nem lennék terhükre.

Megértelek, átérzem a helyzetedet. Sürgősen beszélj az apósodékkal, szépen nyugodtan, hogy nagyon örültök, ha néha vigyáznak rá, de ez a ti gyermeketek, benneteket kell megszoknia és a ti családi életeteknek kell benne rögzülnie. Ne vigyék el, kéthetetne egyszer is elég, ha vigyáznak rá, azt megköszönitek. Igen, valószínű az anyósod, mivel neki nincs, egy családi idillt szeretne kisbabával. Ez a te gyermeked, ne vegye ki senki a kezedből. Szüljön magának, ne a tiédet akarja kisajátítani. Ti már egy kis család vagytok, a babával együtt, egész héten a hétvégét várjátok, hogy együtt lehessetek egész nap hárman.

Na, ha ezt így nem beszélitek át szép szóval, akkor várható, hogy egyszer kicsattansz és abból lesz ám harag.

Vajon titeket is ennyire ennyire el akartak venni a szüleitektől?

Zsóka,én kedvellek,de elfogult vagy....

Végigolvasva az egészet csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: ezt bizony nagyon gyorsan rövidre kell zárni az aposód feleségével, aki végtére is még csak nem is igazi nagyanyja a kicsinek.Biztos lesz belőle csata, de a kitartás meghozhatja a kívánt eredményt. Minden esetre ne tarts magadban és mond el nekik, ha már a párod nem meri. A gyerek a Tietek, magatoknak szülted, nem nekik. Ha a pótnagyinak nincs sajátja, az az ő baja, attól még nem kell a tietekre rászállni.

Mellesleg, a másik nagyszülők nem szeretnének néha veletek lenni egy hétvégi napon? Nem tudtok valahová néha elmenni? Én bizti, hogy nem adnám oda ilyen kicsi korban, strandra meg pláne nem vihetnék magukban.

Talán kevésbé kéne törödni a haverokkal is. Ha megsértődnek, hogy egy fiatal család a saját 8 hónaposukkal szeretne több időt tölteni, akkor eléggé furcsa lehet az értékrendjük.

virus: még külföldön is otthon maradnak a mamák 9 hónaptól 1 évig, utánna meg azért, mert olcsóbb, ha anyu van otthon, mint ha bölcsibe meg. Bár ez lehet, hogy Magyarországon is eljön hamarosan.