Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)
És az anyu mit csinál, miközben heti 4 x alszik ott Vilmos? Nyilván biztonságban érzi a fiát és neki ennyi elég, sőt, jó is.
És a párod egyeztet veled, megkérdezi, hogy neked jó ha Vilmos heti 4 x ott alszik? Az írásod alapján nem, csak közli.
És rendelésre sütsz, főzöl, cipekedsz.
Hát igen, mint írtam is, ez mindenkinek megfelel így kényelmes, tuti, csak te őrlődsz fel ebben az egész egy oldalú "játékban".
A szüleid mit szólnak ehhez?
Hogy áll az építkezés?
Lesz ott neked valami tulajdon részed?
Komolyan tervez veled a párod?
Az esküvő időpontja ki van tűzve?
A beszélgetéskor tedd fel ezeket a kérdéseket is.
Szerintem ez vihar a biliben. Ha van egy lakásom, akkor ott igenis én tartok rendet. Ha zavar a gyerek cucca, összepakolom. Ha zavar a kanapé, veszek egy jobbat. Ha nincs kedvem főzni, nem fogok vagy épp szólok, hogy segítsenek be.
Nincs lehetetlen - csak tehetetlen.
Őszintén?
Ebben a kapcsolatban te házicseléd vagy, semmi egyéb.
Természetes, hogy a gyerek gyakran lesz nálatok, és anyagi, erkölcsi felelősség alól nem húzhatod ki magad többé. Ezt fel kell vállalnod.
Az nem természetes, hogy te ugrálsz a pasid körül, a gyerekek körül, mint egy rabszolga, hogy nem alhatsz a saját ágyadban, hogy a pasid egy gazszálat nem tesz keresztbe (érzésem szerint nem csak a gyerek körül nem csinál semmit), hogy utasítgat és a többi.
Egészen őszinte leszek: te a leírásod alapján már pontosan tudod, mit kell tenned.
Jah nyilvan szoltam emiatt, megbeszeltuk, de utana is ram szolt, hogy az a szoba a gyereke. (Alberlet volt, mmdtam, hogy akkor 1/3-ot fizetek csak belole, az mar nem tetszett.
Vegul mikor eljottem, mindent megigert, eskuvot stb. de nem mentem vissza.
Nekem azota van gyerekem, o 3 eve vanegyutt egy velem egykoru novel, de se eskuvo, se gyerek.
Beszeltetek mar ezekrol?
A te életed...
En nem fogadtam el a hasonlo helyzetet.
Nalunk annyival volt masabb, hogy a masfel szobas lakas fel szobaja a gyereke volt, csak takaritani mehettem be. Ha nem volt ott a gyerek, es mast neztem volna a téveben, akkor se nezhettem ott, mert az a gyerek szobaja es tévéje.
En nem akartam orokre ezt, es nem akartam, hogy a leendo kozos gyerekunket is igy pattogtassa; velem egyutt.
Itt orokre masodikak lesztek. Ha megfelel, maradsz, ha nem, akkor most lepj...
Ja mártirkodni mindenki tud. Ő is. Csak épp épp száját nem nyitja ki. Mert az nem úgy van hogy rendelik tőle a kaját, meg ő cipekedik...ez kamu..már nem konkrétan, egyszerűen nem két segítséget akor nem is kap.
A gyerekhez: sztem aki 32 évesen összeköltözik egy nála 6 évvel idősebb fickóval, az nem gondolhatja komolyan hogy gyereket vállalnak...csak józanész alapján.
Szerintem ez ennyire nem egyszerű. Nem lehet 3-4 évet kialvatlanul, robotolva a "semmiért" kibírni. Vagyis de. Végülis:)
Neki közben mikor és hol lesz gyereke, ugyanis ő akar! Az ő igénye, akarata hogyan teljesül? Én most úgy látom, hogy kiszolgálja a párját és annak fiát (még nem is a férje mert valami mindig közbe jött).
De persze éljen jókedvűen:)
Én egy kicsit úgy vélem, felnagyitod a dolgokat. Először is nem hiszem, hogy egy 41 éves pali mégegyszer újra akarja kezdeni. Szerintem örül és büszke hogy nagy, értelmes fia van már.
Másodsorban szeresd azt a fiút. Örülj neki,hogy lehet egy 'fiad' akivel te is tudsz együtt jól ellenni.
A kanapé ügyet meg egyszerűen vedd a kezedbe!
És ami a legfontosabb: ez a fiú már 9 éves...meddig fog a faterral lógni? Csak gondolkodj! 😉 3 max 4 év és már lesz fontosabb az életébe...csajok, bulik..
Nem lenne jó ezt a néhány évet jókedvűen ölteni?
Hát tökre megértelek.
Ülj le a pároddal és beszéljetek. Ezt így ahogy nekünk mond el neki is. Nagyon határozottan és komolyan.
Ha nem lesz változás, változtass te. Dehogynem lehetsz anya és feleség, csak nem biztos, hogy ezzel a férfival. Úgy tűnik nekik ez így k.rva kényelmes, mindenkinek jó, csak neked nem. A többi résztvevő az exfeleséget is beszámítva marha jól érzik magukat, csak te érzed magad sz.rul. Hát sokáig biztos nem csinálnám. Igen, a második vagy, ha nem a harmadik.
Másik: miaz, hogy tv-znek meg programok míg te cipekedsz és főzöl?! Cipekedjen a párod IS és főzzetek együtt.
Persze a kanapéról már nem is beszélve.
A másik “tábort” képviselem.
Legalábbis részben.
Hasonló a helyzet nálunk is, csak annyi a különbség, hogy én az a bizonyos ex vagyok.
A gyerek random mehet az apjához, stb.
De!
Ne az anyukára és ne a gyerekre haragudj.
Párodnak meg kellene értenie a te érzelmeid, véleményed, és meg kellene beszélni veled is.
Ülj le vele!
Vagy ülj le az anyukával. Azt írtad, kijössz vele. Hátha segít. (Ha az exem párja hozzám fordulna ilyen problémával, biztos találnánk megoldást rá.)
Állj ki magadért és mindenképp beszélj a problémákról a pároddal. Utána többet fogsz látni és tudni a kapcsolatokról!
Ne hagyd, hogy ez így maradjon, mert ezek a dolgok megmérgezik a mindennapjaid.
Miért magadnak mondtad, hogy ÁLLJ?
Miért nem a párodnak és a fiának, hogy nem, aznap nem alszik itt, mert más 'programotok' van?
Állj ki magadért, ha már más nem teszi.
És igen, egy embernek a gyerekei a legfontosabbak, de ez nem jelenti azt, hogy minden más lényegtelen!
Ülj le a pároddal, beszéljétek meg, mondd el a sérelmeket, problémákat, hisz a megoldása is a kettőtök dolga, teljesen mindegy hogy itt ki mit ír.
Nem kell se megszokni, se megszökni, egyszerűen csak megbeszélni, hogyan lehetne ezen változtatni és ahhoz kell tartani magad.
Ezért sem választanék magam mellé elvált férfit, főleg olyat, akinek már gyereke is van.
Lépj, amíg van időd új életet kezdeni.
És nem, nem kell másodiknak lenned.
A hálószoba (ahol gyakorlatilag csak az ágy fér el) a nappalin keresztül érhető el, így valahogy kiszorultunk, hogy ne zavarjuk a gyereket az alvásban. Még ez sem lenne baj, csak mondjuk hétköznap zavaró, ugyanis mindenkinek fontos, hogy kipihenje magát. Persze az nem merül fel, hogy "vegyünk egy nagyobb kanapét, ha már így alakult"...szóval igen, ez a része gáz :(
Na meg az, hogy szinte már dühöt érzek, amikor itt alszik hétköznap, holott basszus nyilván nem a gyerek tehet erről!!! Nem akarok RÁ haragudni, viszont kivált belőlem egy csomó kérdést az egész ügy, ami miatt Hozzátok fordulok ismeretlenül :((
Hát én nem szeretnék bunkó lenni, de abból amit leírsz, nekem úgy tűnik, hogy te csak a második vagy a párod életében. Egyáltalán nem figyel rád, nem fontos neki ami neked az (se a baba, se a házasság). Én a helyedben lépnék. Tudom könnyű kívülről beszélni, de egy életed van és ha babát akarsz, akkor nem toporoghatsz egyhelyben.
Ami nekem nem egyértelmű: próbáltatok erről beszélni? Biztos hogy ő is szeretne még egy gyereket?
"valóban nehezen találnék hibát a kapcsolatunkban."
hmmmm. Erre nehéz mit mondani. Talán csak annyit, hogy soha, senki kedvéért ne legyél második a saját életedben. Beszélj vele, mert ha ez nem változik, nem sokáig lesz lamúr.
Már az sem világos, hogy miért nem a gyerek alszik a kanapén.
Sziasztok!
Szeretnék beszélgetni azokkal, akik hasonló helyzetben vannak, vagy olyanokkal, akik képesek objektíven átlátni a helyzetemet (és talán egy más megvilágításba helyezni a dolgokat, mert kicsit elveszettnek érzem magam)
HELYZET
Párommal 3 éve alkotunk egy párt. Már az első évben megkérte a kezem, tökéletesen kiegészítjük egymást, valóban nehezen találnék hibát a kapcsolatunkban. Az esküvőig nem jutottunk el: sajnos "mindig közbejön valami", amikor tervezzük (vagy egy utazás, vagy a munka, vagy éppen a ház tatarozása stb). Én 35 éves vagyok, Ő 41 és az első házasságából van egy gyermeke, aki sűrűn van nálunk.
Az ex-feleséggel szuper kapcsolatot ápolnak, sőt, én is kijövök az ex-szel (aki azóta férjhezment újra), a "gyerek-elhelyezés" nincs is szabályokhoz kötve, nincs kikötés, hogy hányszor van nálunk a 9 éves kisfiú, vagy hányszor nincs...tök rugalmas.
ÉS ITT A KÉRDÉS
Ugyanis ez nekem már túl rugalmas! :( Jelenleg ott tartunk, hogy nálam lakunk (egy 35nm-es lakásban), ugyanis a párom eladta az övét, hogy egy nagyobb házat építsünk (ennek lassan 1 éve). A ház építése halad ugyan és tökre várom és élvezem az ezzel járó feladatokat, de majd'1 éve a forgatókönyv az, hogy:
- a gyerek cuccai miatt az összes holmim dobozokban elpakolva, azt sem tudom, hol a "nyári ruhatáram"
- teljesen random módon alszik nálunk, kb a párom hetente közli, hogy akkor Vilmos most itt alszik "kedden, pénteken, szombaton és vasárnap". Ez azzal is jár, hogy mi olyankor átadjuk a nagy ágyat a Vilmosnak, mi meg a kanapén alszunk, azaz én nem alszom, mert a kanapé gáz, szóval tuti, hogy oda a másnapom, mert egy hulla vagyok
- ha nálunk van hétvégén (esetek 99%-a) olyankor én főzök, persze úgy, hogy leadják a rendelést, amit ÉN veszek meg és cipelek haza, majd ÉN főzök meg miközben ők "apa-fia program címén" a TV-t bámulják
Jó a kapcsolatom a gyerekkel, DE:
Mi már egy jóideje tervezünk babát a párommal, s sajnos nem jön össze. Olyankor is nálunk alszik a gyerek, mikor ovulálok (és párom tudja), azaz esélytelen az egész, mégis az a prioritás, hogy együtt legyenek
Minden a gyerek köré van szervezve még akkor is, mikor nem kellene. Hozzá van igazítva az összes nyaralás és utazás MINDEN: amit persze az ex felséggel jól megbeszélnek, majd én megkapom a beosztást, hogy miben is állapodtak meg. Hát óriási!
Sokszor hallottam azt, hogy én ezt nem érthetem, mert "nincs gyerekem". Igaz! Nem tudom, mi a kötődés, mert egyelőre esélyem sincs arra, hogy teherbe essek, folyamatosan mások érdekeit nézem és másokhoz alkalmazkodom...ráadásul a saját lakásomban és olyan életemben, ahol szerintem még elfér az, hogy én is feleség és anya lehessek.
Nem akarok szar fej lenni, de szerintetek ezt felejtsem el? Legyek olyan menyasszony, aki addig van tenyéren hordozva (mert amúgy ha nincs itt a gyerek, akkor minden varázslatos), amíg meg nem jelenik a párom "élete értelme?"
Száljak ki ebből, amíg van idő? Vagy fogadjam el, hogy örökké csak a második lehetek?