Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)

Nemcsak nagyobb teret kell rendben tartanod, hanem ki leszel neki szolgáltatva, mert az ő háza, ahonnan bármikor kitehet. Mivel nem vagy a felesége, semmilyen jogod nem lesz hozzá.

Én nagyon meggondolnám ezt a kapcsolatot. Ha mégis a folytatás mellett döntesz, a lakásodat semmiképp ne add fel.

Szia Hancsi, eddig a ház dolgot vártam, azonban mára elbizonytalanodtam teljesen. Gazdaságilag (vagy hogy mondjam) ez az ő háza lesz. Félek, hogy ott annyi fog változni, hogy nagyobb teret kell renben tartsak.

Amióta borult ez a bili, nem is szól hozzám. Duzzog, furán viselkedik. Felhántorgatja az én szavaimat, de a saját tetteit (amibő azért felsoroltam párat) mintha nem is venné tudomásul. Nem tudom, mitévő legyek. Nem tudom, mit vár. Hogy pitizzek és kérjek elnézést? Az a baj, ha ilyen ügyekben nincs egyetértés, akkor hogyan tervezhetem tovább a jövőt? Ha nem érti meg, mi a bajom, akkor valóban valamit nagyon félreértettem az elmúlt években.

Igen, valóban naponta mondta, hogy szeret (vagy legalább sokszor), de hol van a szavak mögötti tett?

Igazából ha nem lenne tragikus, akkor visítva nevetnék azon, ahogy most duzzog és puffog magában :)

Húúú, hát nagyon megértelek, teljesen jogos dolgokra vágysz! Ő meg most nem érti, hogy ennyi idő után mi a bajod ezzel, ha eddig nem nem volt gondod, no igen. Vagyis valamilyen szinten volt, csak nem mondtad, viszont ez erősödik.

Remélem, hogy jóra fordul, és siker megoldanotok!

Ez nem most fojtogató, hanem meg is fog fojtani, ha nem változtattok rajta.

Ezt nem ő tudja megoldani, hanem ketten tudjátok. Én nem tudhatom, hogy ő milyen, de lehet,hogy azért feszkózik ezen, és azért érzi támadásnak, mert ő is tudja, hogy nem kóser a dolog, de nem tud rá megoldást.

Ha én lennék ebben a helyzetben, néha bizony ott hagynám őket kettesben, és elmennék a barátaimmal, vagy egyedül, bárhová, de ne legyél mindig kéznél, legyen önálló életed is. Belecsúsztál egy olyan szerepbe, ahonnan ki kéne másznod, mert pillanatnyilag nem vagytok egyenrangúak.

Szia!

Ahogy levettem, nálatok az a probléma, hogy a párod csak tőled vár alkalmazkodást, mondván, neki van gyereke. Ez persze valamennyire természetes, de egy család akkor működik jól, ha mindenki igényeire odafigyelnek a tagok.

Nálunk fordított a helyzet, nekem van 2 gyerekem, a férjemnek nincs. Soha nem volt kérdés, hogy a gyerekek az elsők, de persze nem mindenáron. Ő is nagyon sok mindenről lemond a mi kedvünkért, amit én nagyon méltányolok benne és igyekszem más módon kompenzálni.

A gyerekkel való együttlétbe szerintem kell egy rendszer, ez mindenkinek jó. A gyerek is fogja tudni jó előre, hogy mikor-hol lesz és a felnőttek is tudnak előre tervezni.

Nálunk van egy tök jól bevált rendszer, nem az a tipikus hétvégi apukás, hanem a hónap kb. 1/3-át vannak a gyerekek az apjukkal, ebben van 2 teljes hétvége és hétköznapok is, így neki is jut felelősség és szórakozás is.

A gyerekek is pontosan tudják, hogy mikor mennek az apukájukhoz, hiszen jól megjegyezhető, de a biztonság kedvéért a naptárban is megjelöltük. A szüneteket, ünnepeket jó előre átbeszéljük és alkalmazkodunk egymáshoz.

A férjem véleményét mindig kikérem előtte, megbeszéljük a programokat stb, nem csak kész tényként tálalom, hogy ekkor és ekkor vannak itt a gyerekek, fogadja el és kész, ez nagyon nem családhoz illő viselkedés!

Szerintem nektek is ezt kéne először megoldani, hogy megbeszéljenek egy rendszert, amihez mindenki tud alkalmazkodni és lehet vele tervezni és ebben ne legyen kérdés, hogy neked is van némi beleszólásod!

A ház mikor lesz kész? Belátható időn belül? Ha nem, akkor abban is lehetne gondolkodni, hogy kivennétek egy nagyobb lakást, a tiédet ugyanúgy kiadnátok és még ha nagyobb költséggel is jár, de annyit szerintem megér a nyugalom.

Olyan nincs, hogy egy jó kapcsolatban mindig csak az egyik fél alkalmazkodik....

Jaj dehogy utálom az exet! Senkit nem utálok :)) Magamat maximum és azért, mert hagytam, hogy alárendelt szerepem legyen, mert önfeláldozó voltam, hogy mindenkinek kényelmes legyen, míg hozzá nem szoktattam mindenkit ehhez, s mikor egy kicsit a "jogaimat" akarom visszakapni, vagy több figyelmet, akkor meg kapom az értetlenkedést, hogy "ha eddig jó volt, mi lett hirtelen rossz". Szóval teljesen evidens, hogy én is hibás vagyok.

Baromi jó lecke minden, s bízom abban, hogy hamarosan derülni is tudok rajta, csak most folytogató kicsit.

Nem akarom a páromra sem terhelni a felelősséget, de valahol meg úgy érzem, hogy ezt csakis ő tudja megoldani. Én látok több megoldást és vázoltam is neki, de támadásnak vesz mindent. Azt meg végképp nem szeretném, hogy azt higgye, hogy a gyerekétől akarom elszakítani.

Ha meg nagyon önző vagyok és őszinte magamhoz, akkor meg igenis basszus, nekem is jár egy hétvége vele (párommal) az ágyban és nem tudom elképzelni, hogy ezt olyan baromi nagy lemondások árán lehet csak kivitelezni.

Értem:)

Hát látszik, hogy te szívvel-lélekkel odatetted magad.

Hát, kíváncsi leszek mi sül ki belőle. Majd írd meg.

Az anyukának naná, hogy kényelmes, látja, hogy a gyereke kiszolgálva, mégis csak az apja mellett.

Csak te közben frusztrálódsz és belefáradsz.

Ha kész a ház oda te is mész, ugye? Erről beszéltetek?

Ó értem... Akkor az, hogy ő alszik a hálóban, valahol tényleg logikusabb... :S

Mikorra lesz meg az építkezés? Több hely esetében ez a konfliktus azonnal oldódna!

Addig is lehetne viszont kompromisszumos megoldásokat találni. Példul egy kényelmesebb kanapé, és beszabályozni, hogy pontosan mikor alszik ott a srác.

Amikor meg ott van, akkor ketten apával kiveszik ők is a részüket a vásárlásban, stb-ben, hogy utána együtt lehessen nézni a tévét, és társasozni. Ne csak rabszolga legyél...

Pontosan! Örülnék, ha a párom kiállna értem és úgymond küzdene most értem! Látni és tudni akarom, hogy fontos vagyok-s és ha igen, mennyire!

Az ex bevonása, hát nem tudom. Szerintem meg neki is rohadt kényelmes, hogy a fárasztó hete után a hétévéket az új férjével töltheti.

Igen, ez egy kis lakás és nem is arra voltam berendezkedve, hogy majd itt ennyien leszünk :) Kicsi-csajos és ahogy lenni szokott (ha valakinek van egy saját fészke): mindenhol a cuccaim. Hozzáteszem, hogy nem úgy indult, hogy majd ketten jönnek... előbb a párom, s ahogy lenni szokott, csinálsz neki helyet/polcot/szekrényt stb.

Aztán jött a gyerek és hát "nyilvánvaló", hogy még több cuccomat kellett eltenni, hogy legyen hely.

A pasik ráadásul nem tudnak szelektálni, ez amolyan női dolog lehet, hogy átgondolod: mire van szükséged, mit tudsz elzárni, mik a téli-nyári hollmik stb.

Lányok, én ezt esküszöm tök szívesen csináltam az elején, ez a része egyáltalán nem volt degradáló és valahogy örömmel is láttam, hogy 'él a kuckóm'.

A lakás úgy van kialakítva, hogy a nappali/konyhából nyílik a kis háló, amiben igazából csak egy ágy fér el meg 2 komód, oda a konyha/nappaliból lehet bejutni, így az sem volt igazán kérdés, hol aludjon a gyerek, hacsak nem akarunk mi is lefeküdni az esti mese után.

Aztán be is rekedtünk ebben.

Lehet, hogy az egésznek az elején, a szerelem hevében pont ő ajánálotta fel a dobozolást, mert úgy érezte, hogy ennyi neki belefér? Most meg a párja nem érti, hogy ez hirtelen miért lett baj. Vagy a párja kezdeményezte, ki tudja? A gyerek szerintem biztos nem, mert egy gyereknek többnyire full mindegy ez, sőt, dobozból is vígan elvan, pláne egy fiú.

A kanapén alvásra is kíváncsi lennék...

Nem tudom, a dobozt én is kérdeztem, de nem kaptam rá választ:)

Hiszen ha az ő lakása, nyilván az ő motyója volt bent előbb a szekrényekben, polcokon, fiókokban.

El nem tudom képzelni, hogy történhetett.

Persze, ötletnek nem is rossz, igazad van, nem is állítok mást. Gondolom Ő inkább arra vágyna, hogy ne kerülő úton kelljen megoldania, hanem a párjának legyen fontos az ő boldogsága is, ha már ennyi mindent erején felül megtesz értük.

Egyébként arra azért kíváncsi lennék, hogy hogyan alakult ki az a szokás, hogy a cuccai dobozokba kerültek, meg ő alszik a kanapén? Amikor összeköltöztek, és jött a srác, akkor mondta neki apuka, hogy akkor irány a kanapé, és dobozold a cuccaidat?

Egy ötlet volt a részemről, mert írta, hogy jó a kapcsolata az exel. És ha szeretem a pasit és a gyereket is és egy család! akarunk lenni és én erőn felül megteszek mindent, (én alszom a kanapén, az én cuccaim vannak dobozokban a saját lakásomban, cipekedek, mosok, főzök rendelésre, takarítok, tehát én maximálian odateszem magam) egy misét megér(ne).

Természetesen ha a fórumindító ezt nem így gondolja, akkor ne vonják bele az anyut.

Egy kósza gondolat volt részemről:)

A kérdés az, hogy vajon ő mennyire szeret Téged, ha nem az a rekació, hogy próbál jobbítani azon a helyzeten, amiben Te nem érzed jól magad? :) Hmmmm

Egyébként én még mindig azt mondom, hogy ne ásd el a dolgot azonnal, viszont a problémádat ne eresszed el, kapaszkodj mint egy harcikutya abba, hogy igenis, erre legyen megoldás. És a kapott reakciók úgyis mindent elárulnak majd. Sőt, talán nem is olyan sokára...

Csgybzs, egyébként én azt gondolom, hogy soha nem a gyerek a probléma konkrétan. Nem? Igen, a gyerek az adott, az van, és valóban egy csomag, de a körülményeket, a mikénteket azt ellenben felnőtt emberek szabályozzák. Elvileg... És a gyerek aszerint mozog, úgy vagy jelen, ahogy azt neki engedig vagy kialakítják. Tehát itt is, és a Te esetedben is, alapvetően nem a gyerek létezése okozta a gondot, hanem az apuka viselkedése.

Én imádtam az ex kislányát, de az tök más szitu volt meg más tészta is. :)

KÖSZÖNÖM!!!

Ezt most újra és újra elolvasom! Sokat segít abban, hogy saját magamban tegyek rendet!

KÖSZÖNÖM!!