Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)

Tudom, hogy ez egy nagyon durva mondat volt, de nem így kezdődött a beszélgetés. Hergelt, heccelt, egyszerűen kihozta belőlem, bár nem akarom mentegetni magam, mert valóban csúnya dolog volt.

Azonban az, hogy utána a beszélgetésből CSAK EZ marad meg, ezen lovagol, szétaláz, az fölött állok döbbenten.

Megbűnhödtem, bocsánatot kértem 100x, nem tudom meg nem történtté tenni. Mondjuk tegnap, amikor újra a fejemhez vágta, akkor az is a baja volt, hogy ugye begubóztam az elmúlt napokban, azaz az ő szemszögéből eszem ágában sem volt "javítani azon a mondaton".

Begubóztam basszus, igen, időre volt szükségem, hogy egyáltalán átlással, merre és hogyan tovább.

Annyit akartam, hogy több időnk legyen együtt és ne a második helyen toporogjak - ez ekkora bűn??

Igen, csúnyát mondtam, de tényleg képes felmosni velem a padlót emiatt?

És ezek után a lakásban maradni még napokig? Hogy?? Miért?? :((

Most komolyan téged tesz felelőssé a pasi?! Bakker, mintha a falnak beszélnél...

Mondjuk pasik sajnos simán ilyenek néha, férjem is, de legalább utána azért elgondolkodik és lehet beszélni a fejével.

Én elhiszem, hogy ugy érzi, a lelkébe gazoltal azzal, hogy elküldted, de ha nem érti vagy nem akarja érteni az egész szituációt ,akkor ott komoly gond van.

Ha te komolyan hiszed, hogy ehhez az egész sztorihoz bármik köze van annak, hogy azt mondtad, hogy takarodjon, akkor naivabb vagy, mint hittem.

Most keres valamit, mintha a te hibád lenne. Te meg hülye módon be is veszed, és magadat hibáztatod...

Ha még közös gyerek, házasság, ingóság, értékek lennének, talán (mondom talán) érteném, ha meg akarod menteni ezt a valamit, de így minek? Menj, és keress valakit, aki azért szeret, ami vagy, és nem a megfelelés, alkalmazkodás, valamint szolgálás teszi ki az életedet...

Tökéletesen látod, ő nem akarja ezt a helyzetet megoldani. Próbáld meg magad nem hibáztatni, mert semmit nem csináltál rosszul. Úgy tetted, ahogy akkor, abban a pillanatban érezted, hogy tenned kell.

Tényleg ronda dolog valakinek azt mondani, hogy takarodjon, de bocsánatot kértél. Nem is egyszer. Nincs tennivalód.

Engedd el a helyzetet. Amit csinál, az drámázás.

Jesszus te lány! Ne hagyd már ilyen szinten megalázni magad! A pasi már ezer éve nem tett bele ebbe a kapcsolatba ennyit, nem kapod meg a minimális tiszteletet, látja, hogy hogy szenvedsz és ezen az egy vita hevében kimondott szón lovagol.

Nagyon sajnálom, ami történik, de állat fel, kotord össze a maradék erőt és büszkeséget! Ennél jobbat érdemelsz! Ezerszer jobbat!

Rájött, hogy nem lehet már téged úgy ugráltatni, ahogy ő fütyül és legjobb védekezés a támadás alapon úgy akar kiszállni, hogy te legyél a hibás. Nem te vagy a hibás!!!!!!

Sok erőt és kitartást!

Lányok, reszkető újjakkal gépelek.

A "visszavonulás óta" kicsit valóban visszahúzodtam otthon is, a legtöbb időt könyvesboltokban töltöttem és válságokról olvastam, na meg otthon is az abból kifelé vezető úton gondolkodtam, ugyanis párommal gyakorlatilag nem töltöttünk időt együtt. Tény, hogy pár napja voltak próbálkozásai (pl. hozott egy csokit, aminek én nagyon örültem, mondtam, hogy nagyon szép gesztus - mire ő: ez nem gesztus, neki semmit nem kell bizonyítania, ő csak jófej). Elbizonytalanított, ráadásul a gyerek is itt volt hétvégén, én a barátnőimmel töltöttem a hétvége velős részét....mire vasárnap este leültetett és közölte, hogy akkor részéről VÉGE.

Kijelentette, hogy mennyire megbántottam (valóban, pár hete a veszekedés hevében kimondtam, hogy felőlem el is takarodhat (igen, sajnos dühből ezzel a szóval) - ezért a szóért, kifejezésért már legalább kétszázszor elnézést kértem, s próbáltam rávenni arra, beszéljük meg, mi van a szó mögött, mi hozta ki ezt belőlem, mi nyomja a lelkemet.

Szerinte minden, ami "nyomja", az baromság, s csak tisztára akarom mosni magam, de a "takarodj" szóból nem tudok kimosakodni.

Felmosta velem a padlót, olyan dolgokat mondott, ami szerintem valahol a valóság verdítése - nem tudom elhinni, hogy ennyire másképp emlékszünk dolgokra az elmúlt évekből.

Teljesen összeomlottam, de ennek ellenére este nyitottam felé elalvás előtt, elmondtam, mennyire sajnálom, s köszönöm, hogy rávilágított arra, hogy el is veszíthetem: azonban szeretném, ha dolgoznánk a kapcsolaton, ami mindeddig szuper volt, s nem kellene emiatt eldobni. Átöleltem, visszaölelt, de el is aludt egyből - én hajnalig tépelődtem az ágyban.

Reggel észrevettem, hogy a kis fiókomból (ami mára kb a személyes életterem maradt) eltűnt a közös fotónk, amit a veszekedés hevében leszedtem a falról és oda tettem, de ki akartam tenni, hogy lássa, gomboccal a torkomban, de mégis lépek.

Felhívtam, tud-e valamit a képről, mire kb lebaszott, hogy ezt a képet én ignoráltam = az egész életemből kizártam az elmúlt napokban, ő ezt eltette, majd visszakapom 5 nap múlva, amikor kiTAKARODIK (ezt a szót napok óta használja, ezzel is állandóan sebez) a lakásból.

Este próbáltam újra leültetni, de minden szavamat kiforgatja, gúnyosan mosolyog, egyszerűen szándékosan nem érti, amit mondok, mindent támadásnak vesz és lovagol azon az egy dühös mondaton, mire már könnyek között mondtam, hogy nem tudom meg nem történné tenni és legalább 100x kértem érte bocsánatot... mondtam, ha ezen nem tud túllépni, akkor ez azt jelenti, hogy nem is akar.

Mire persze a legerősebb fegyverhez nyúlt és magát egekig felmagasztalta, hogy mennyire szeretett, imádott, de én (rongy ember) EZT voltam képes tenni. Mondta, hogy nem tegnap, hanem hetek óta igyekeznem kellett volna őt visszahódítani, mindent elbasztam - majd mikor már tényleg zokogva mondtam, hogy szeretem és csak annyit akarok tudni, Ő szeret-eannyira, hogy megoldjuk, jöttek a :"na ne hazudj, minek ez a maszlag, nem akarok veled élni"!! = utolsó döfések.

Majd lefeküdt és a világ legtermészetesebb módján elaludt.

Hajnalig ültem a kanapén - fogalmaztam neki egy levelet, hogy legalább annyit tegyen meg, hogy a következő napokban ne bántson, hogy ezek a szavak megölik a lelkem :((

De látom, hogy a levél a helyéről sem mozdult, teljesen ignorálta.

Lányok, ez mi?? Ezt hogy éljem túl? Vagy hogy éljem túl azt, hogy még napokig a lakásban akar maradni ezek után? Vagy azt várja, hogy ezekben a napokban teperjek utána? Igen, hibáztam, talán dühből szarokat is mondtam, de szőnyeg alá kell söpörni az elmúlt éveket egyetlen mondat miatt??

Úgy érzem, megbolondulok :((((((

Ennél többet érdemelsz ...

[link]

Nagyon köszönöm Lovelyly!

Hálás vagyok Neked is és a hozzászólóknak is! Sokat segítettetek, ha másban nem is (így ismeretlenül), abban mindenképp, hogy kicsit tágítsam az elmém és körültekintőbb legyek.

Sokat beszélgettünk a párommal azóta, s bevallom, megdöbbent, mennyire kiforgatja a szavaimat, mennyire védi a saját érdekeit, mennyire bántó tud lenni...majd mikor bevillan neki, hogy el is veszíthet (amire azért felhívom a figyelmét), úgy egyből igyekezni próbál és hirtelen számos olyan "ötlet" jut eszébe, amit már rég meg kellett volna valósítani. Mindenesetre azt látom, hogy valahol igyekszik, ha másban nem is, de burkoltan belátta, hogy igazam van.

A bökkenő az, hogy a beszélgetéseink alatt azt veszem észre, hogy másképp látjuk a dolgokat. Valaki írta, hogy "egy irányba kell néznünk, nem egymás szemébe" - ez így van. Talán magam rontottam el a dolgokat, majd tanulok belőle...meg végeredményben mindegy is, ki a hibás, hisz egy kapcsolatban 2 szereplő van (mondjuk a miénkben idő közben több lett :))

Kicsit visszavonulok, van mit átgondolnom bőven!

Nagyon köszi Neked és Mindenkinek még egyszer!!!!!!!!

Igen, nekem is az jutott eszembe, hogy már az a tény, hogy nem jön az áhitott saját gyerek, önmagában elég ahhoz, hogy az ember megkérdőjelezzen sok mindent. Éppen ezért a lista írás is nagyon szubjektív: ha jó kedvem van, meg tudom írni a listámat úgy, hogy sokkal több lesz a pozitívum, ha szomorú vagyok, akkor a negatívum lesz több. Viszont egy kapcsolat attól függ, hogy a velünk együtt élő személy nyitott-e az általunk felvázolt problémákra, vagy sem. Mert le lehet egymás mellett élni úgy is egy életet, hogy nincs valós kommunikáció, úgy is, ha időnként elverik szóval vagy tettel az embert, de úgy is, hogy szeretet és elfogadás van, mindkét részről.

Akár így, akár úgy dönt a fórumindító, ez az ő élete, az ő döntése.

Valami nagyon hasonlót akarktam írni ;)

Szóval Csinszka, szerintem most pár napig, hétig a fórumod felé se nézz. Kaptál véleményeket, de tényleg ne fogadj meg semmilyen tanácsot, csak magadra figyelj. Mondhatunk mi bármit, nem a mi felelősségünk, hogy hogyan folytatódik az életed. Tudod, kibicnek minden könnyű ;)

Az pedig, hogy másokkal mi történt, a te életedre nem releváns. Csak a saját érzéseidet kövesd. Ja, és ez is csak egy tanács, amit nem kell megfogadnod ;)

Szia!

"tökéletesen kiegészítjük egymást, valóban nehezen találnék hibát a kapcsolatunkban"

2 hét telt el azóta, mióta így éreztél, ma meg már nem vásárolsz és nem főzöl.

Szerény javaslatom csak annyi:

Gondold át higgadtan, hoxától elvonatkoztatva (bár ez elmúlt két hét tükrében már elég nehéz lehet), hogy mennyi a valóságtartalma őszintén szembenézve magaddal a fenti mondatnak.

Ha sok, akkor szerintem érdemes küzdeni, és leülni azzal beszélni, aki valóban az életed része.

Gondold át azt is, mennyire befolyásolták a gondolataidat, érzéseidet a fórum-hozzászólások.

Olyan emberek véleményei, akik a saját életük aspektusaiból mondanak véleményt a tiédről, adnak javaslatokat, hogy mit tegyél és mit ne tegyél, holott nem is ismerhetik a tiédet teljességgel.

Gondolj arra is, hogy amikor azt hallod: "te ebben a kapcsolatban mindig csak a második lehetsz" (mintegy beléd sulykolva, hogy keveset érsz), ugyan ők egy más szituációban azt mondják: a gyerekem az első és legfontosabb, mindenki más csak utána következhet.

És ez csak egy példa.

Nem szeretnék senkit megbántani, és én sem ismerem a valódi életedet, pont úgy, ahogy senki más sem.

Csak arra kérlek, ne hagyd magad túlzottan befolyásolni, ne legyen az majd később, hogy megbánod, hogy elvesztetted a kontrollt.

Én feltételezem, hogy tél vége van, fáradt vagy, van benned némi érzelmi labilitás emiatt, hogy vajon hol is van a helyed, de legjobb, ha azt a Társaddal együtt találod meg.

Férjet, családot, gyermeket, "fészket" szeretnél.

Vagy nem?

Én higgadtságot és sok szeretetet kívánok neked, ami minden bajon átsegít.

Pont azért "sürgetem", mert megértem és átérzem én is. Láttam már magam körül sok ilyet és hát én is megéltem.

Igazából az ember végig érzi, hogy valami nem oké, minden boldog pillanatban is ott motoszkál a fejében a kicsi kérdőjel, duruzsol a vállán a kisördög, hogy már megint így, már megint nekik jó, már megint nem én vagyok az első, stb stb... akkor is, ha kívülről mosolygás, happy élet van.... nálad is működött, te is érezted. Mindenki érzi, csak tudatosan vagy tudattalanul elnyomja, mert mást akar látni, érezni, azt, ami a saját fejében az ideális kép a másikról.

Nagyon igazad van, de hát még nem döntött, talán ez segít. Ártani nem árt. :)

Én megértem Őt, maximálisan. Tudod jól, hogy én ebben az állapotban még mennyi ideig hagytam magam sínylődni... :S Holott minden egyértelmű volt.

Viszont a rosszban a jó az az, hogy nincsen közös gyerek, meg közös vagyon, így igazából akkorát nem veszít a dolgon, az életére hosszabb távon nem lesz befolyással ez a kapcsolat, ha véget vet. Még semmi visszafordíthatatlan dolgot nem vitt véghez.

Én már listát sem írnék.

Tudom csak az egyik fél oldaláról ismerjük a sztorit, de annyira tipikus és mindennapos.

A pasinak kényelmes így, gondoskodnak róla, a gyerekéről, így ahogy írod, számíthat rád a ház körüli dolgoknál is.

És ha teljesen őszinte akarok lenni, ő sem, de te sem kelted egy szerelmes, egy életet összekötni akaró nő képét már.

Szerintem próbálj meg pro vagy kontra minél hamarabb egy döntést hozni, mielőtt olyan szituba sodor az élet, amit megbánnál később.

Beszéltesd, szabj határokat, nézd a reakciókat, figyeld a testbeszédet, a sima beszédet, a szíved mélyén már úgyis tudod a választ mindenre.

Gondold végig, ha a Te lakásodban élve ennyi jogod van szerinte belszólni a titeket érintő dolgokba, akkor vajon mennyi jogod lenne akkor, ha az ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ házában élnétek? Egyből megkapnád, hogy az a ház az övé, azt ő építette, mely egyszer a fiáé lesz, és a fia akkor megy oda, amikor csak akar. ;)

A listázás szerintem azért lehet érdekes, mert ott fekete-fehéren látod, hogy melyik oldalra raktál le érzéseket, melyik oldalra milyen érzéseket, illetve a tényszerű dolgok közül mennyi az, amit te áldozatként hozol, és fordítva kapsz! Egyből látod, merre dől a mérleg... És azt a listát még meg is lehet neki mutatni, hogy lássa mi a bajod, az mind.

A fórumot nem annyira javasolnám mutogatni.

Ezt nagyon köszi!!! Ez jó ötlet és sokat tud segíteni egy ilyen lista. Átláthatóbbá és reálisabbá teszi a dolgokat!

KÖSZÖNÖM a tippet!

Bennem az is megfordult, hogy nyilván az is kényelmes, ha addig kivár, amíg kész a ház. Ne adj isten még ugye abban is segítem, hisz egy pasinak (neki biztos) csempe és csempe között sincs különbség, azaz eddig nagyon is élvezte, hogy segítem ebben.

Én még azelőtt akarom ezt kideríteni, mielőtt az felépül (ami kb október). De bevallom, valahogy azt a jövőképet sem látom most kecsegtetőnek. Kiköltözünk a városból és akkor majd ott főzhetek, ahol már a busz sem jár? Nyilván a ház megépülése nem jelenti azt, hogy a "munkának vége" - egy ház sosincs kész, a kert sosincs kész, állandóan serte-perte van. Ezzel csak arra utalok (vagy magamban is gondolkodom), hogy gyakorlatilag egyenes út vezet arra, hogy még inkább háttérbe szoruljanak az ÉN igényeim.

A gyerek is jöhet-mehet, hisz saját szobája lesz, az esküvőt (amit már nem is biztos, hogy szeretnék) meg újabb-és újabb dolgok miatt halasztanánk, hisz még "mennyi mindenbe kell beruházni a ház körül"stb.

Jajj, nem tudom, kicsit negatívan látok most mindent, lehet, hogy ezt az egészet egyszerűen jól elmószeroltuk közösen. Vagy pont örülnöm kéne, ha világosan látom, mi az, amit meg elvárnék egy kapcsolattól - szerencsére van választásom, így nagy gond csak nem lehet :)

Én kerek perec megmondanám, hogy mostantól akkor alszik ott a gyerek, ha azt veled előtte egyeztette, és neked is megfelel.

Az ingyen szállásnak, ellátásnak vége.

Lehet, hogy ez megoldás lehet még akár arra is, hogy mit lépne a pasi erre.

Ha elkezdene viharos gyorsasággal változtatni és teperni mert megcsapta a szele annak, hogy elveszítheti a fórumindítót akkor még ki lehetne hozni a kapcsolatból pozitívat is.

De ha nem, beletörődne és nem mozdulna, na számomra annak lenne igazán jelzés értéke. Ott már nem lenne kérdés.

Igen, ez így van. Ameddig nem akar ismerkedni, addig is élvezheti, hogy oda megy ahova akar, csak magára kell főzni, vásárolni, a SAJÁT lakásában nem kell mások holmiját kerülgetni... Aztán ha nyitni szeretne, akkor pedig olyat biztosan talál minden ujjára, akit gyerekestül be kell fogadni a kecójába, meg magát háttérbe szorítval ellátni őket.

Ilyen akad minden bokorban mégegy. Jó, most szemét vagyok, lehet. :S

Egyébként érdemes lenne talán egy listát írni, Vele maradni/nélküle élni. És mindkettő alá a pro-kontra tényket és érzéseket felsorolni. Megnézném, hogy melyik oszlopban mi állna. Ez is érdekes lehet.