Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)
Tökéletes összegzés és remek kérdés.
Nem tudom sajnos.
Hogyne maradna?!
Ne viccelj.
Csinszka hotel - takarítasz, mosol, sütsz, főzöl, vásárolsz - ellátod őt is a gyereket is. Bármikor. Ad hoc. Amikor ők úgy gondolják. És ha nincs ott a gyerek és nem alszik el megsértődve még akár együtt is van veled. Gyereket is akartatok, ugye?
Alárendelted magad nekik. Csak meguntad és szót emeltél és ez most kibillentette a lelkiegyensúlyából. Hát, hogyne.
Nyilván sokkal kényelmetlenebb és kellemetlenebb lesz a haveroknál. Tudja ő ezt, annyira nem h.lye.
Az a kérdés, hogy te vajon bedőlsz-e ennek a játszmának és folytatod-e tovább a közös életeteket.
De van még egy lehetőség, ne vessük el: megváltozik és egyenlő partnernek, igazi társnak néz. Figyelembe veszi és tiszteletben tartja a TE vágyaidat. Ugyanis az élete főszereplője te vagy (legalábbis annak kéne lennie)
Képes erre? Szerinted?
Én most megkövetlek, hogy feltételeztem, hogy nem mindig azt és úgy mondod neki, ahogy kellene.
Az ő hozzáállásával nem is lehet, bármennyire szeretné is az ember.
Namost ... vagy szagolod, amit szakítottál, és el tudod fogadni a rossz tulajdonságait is, vagy nem.
Tuti, hogy nincs nála kulcs.
Ha az utolsó mondatra kérdezel rá, akkor az elköltözésre célzott.
Gondolom dolgozni ment, ilyenkor még javában szokott, csak hazaugorhatott valamiért, ezért találkoztunk.
3 éve vagyunk együtt.
Még egyszer elolvastam. Meg sem mondja hová megy?
Kérdezed és nem ad egyenes választ. Hány évig éltetek együtt és voltatok "társak"?
Infantilis, gyermekded viselkedés.
Erre akarsz berendezkedni?
Bármikor konfliktus lesz csuklóztat és ironizál?
Én szeretem és szerettem, de az elmúlt napokban (vagy hetekben) egy tök új arcát mutatta meg.
Most komolyan: ha nem kedves vagyok, hanem (mint ahogyan azt többen írták is) még aznap kérem, hogy menjen, amikor elindította a visszaszámlálást, akkor már nem akart volna maradni?
Ez az egész ezek szerint csak egy "teszt" volt részéről, ami ocsmány húzás, hiszen egy játékba vitt bele (bár ehhez a játékhoz is ketten kellettünk, de öregnek érzem magam az érzelmi lovaglásokhoz) - szóval ha dühből elküldöm, akkor egyrészt megkímélem magam pár napos alázástól, de attól is, hogy kiderüljön, hogy ő meg végül is maradna???
Hát mi ez? :D
Folyik a víz a kádba, valóban sürgősen rendet kell tegyek a fejemben, mert kicsit manipulatívnak kezdem érezni a helyzetet és attól meg egyenesen hánynom kell. :(
Na, az meg a másik: ha már kulcsa is van, mi a fenének akart még nálam csinálni napokig? Játék.
A saját naivitásomon vagyok talán a legjobban meglepve.
Bocsi, de ez egy h.lye. Nálam mire hazajön, a cucca várná, aztán menjen a kulcsával, meg a zsarolásával, meg az egész pereputtyával ahova akar.
Tarts ki! Nem sokára túl leszel rajta!
Annak tartom. Érzelmileg zsarol.
De ez nagyon nem elegáns. Már - már az én szememben férfiatlan és etikátlan. Elmegy valahová megsértődve.
Nem fogja meg a kezed és nem beszélitek meg, pedig neki már kulcsa is van ahová megy.
Tudod mit? Nem hiszem.
Ha meg igaz és el tud menni, menjen. Ez is egy válasz!
Kezd tragikomédiává válni.
Már kulcs is van nála, de azért maradna?
Szereted?
Engedd el!
Nem akar ő ott maradni...
Ne hagyd magad zsarolni sem. A kulcsodat meg vedd vissza mielőbb. Ki is cserélném a zárat...
Kezdj új életet, sok szerencsét hozzá!
Remélem, elengeded...
Jaj te szegény lány:(
Sajnállak, komolyan.
Akkor ezek szerint ma van a 3. nap. És mint olvasom elég tahó módon viselkedik és beszél veled. Érzelmi intelligenciája nulla.
Azt gondolom nála már nincs EGYÜTT, ő van egyedül. Nem akarja intelligens, emberi módon megbeszélni a problémát. Nem akar veled semmit. Inkább elmegy. Hát menjen. Nyisd ki neki az ajtót. Nincs házasság, nincs gyerek, nincs közös vagyon.
Van az a mondás. Ismered?
"Aki jönni akar jöjjön...
Aki menni akar menjen...
De az ajtóban ne álljon, útban van!"
Nos...nyisd ki neki az ajtót és utána elegánsan, de határozottan csukd be. Ne terrorizáljon, ne legyen szarkasztikus. Nem érdemled meg. Évekig kiszolgáltad, tetted a dolgod érte, értetek a gyerekéért. Nem vett el feleségül mert mindig közbe jött valami.
Mi is a bűnöd? Az, hogy most felemelted a szavad egy olyan természetes dologért ami neked fontos volt. Ennyi történt. Ezt meg kell bosszulni? És így, hogy a földbe döngöl téged? Ha ő a te problémádat, kívánságodat, segélykérő szavadat nem érti meg, illetve ellened fordítja, az egyrészt az ő szegénységi bizonyítványa, másrészt mit is akarsz egy ilyen férfitől? Gondolj bele józanul.
Hiszem, hogy lesz számodra megfelelő férfi aki szeretni, TISZTELNI fog és a tenyerén hord.
Úgy érzem én is, hogy csupán annyi történt, hogy te mint háziszolga kimerted nyitni a szád és nem állsz be a sorba továbbra is, hogy ő azt csinálhasson amit akar. Élek a gyanúperrel, hogy sajnos erről van szó. Önző és nem úgy szeret, tisztel téged mint élete párját, legfőbb társát, szövetségesét.
Állj fel és nézz előre. Ha tényleg így van - az ilyen férfiért? nem kár.
Mai nap: főnököm hazaküldött, hogy pihenjem ki magam, mert látta, hogy szét vagyok kissé esve, tök rendes volt.
Találkoztunk a párommal otthon, én folytattam a tegnapi (és amúgy tök általános) kedves kommunikációt, "Szia, mi van veled? mi volt a munkában? Mész még tovább?"Stb.
Mire Ő: "most, hogy ilyen kedves vagy megint az elmúlt napokban, maradok, akarod, hogy maradjak?"
Én: "Teljesen összezavarsz, hisz pár napja kijelentetted, hogy nem akarsz velem együtt élni és olyan dolgokat vágtál a fejemhez, amik bizonyították, hogy a kapcsolatunk életképtelen szerinted"
Ő. "Ahelyett, hogy örülnél, hogy maradnék, most még hülyeségeket beszélsz? Akkor az sem igaz, amit kérdezel, akkor mi volt ez a kedvesség? Akkor elköltözöm!"
Én: "De pontosan miért is ne legyek kedves? Kedves vagyok. Kedves voltam mindig. És hova költözöl?
Ő: Van hova, kulcs is nálam, tudod vannak barátok, akik ilyenkor segítenek. De nem az a lényeg. Félsz, hogy elveszítesz?
Én: Nem aludtam az éjjel és leragadtam egy másik általad vázolt forgatókönyvnél.
Ő: Ahelyett, hogy örülnél, most megint kezded a drámát? Akkor elmegyek...(és most elment valahova)
Most mivan?? :D :D :D :D
Beülök a kádba és gyújtok egy illatgyertyát, egyszerűen nem bírom követni a történéseket.
Nálunk eddig pont azért furán, ami miatt idén előre jeleztem, hogy jó lenne ezen gondolkodni kicsit. A gyerek táborozásai (amik igazából ugye egyfajta napközik) köré volt szervezve az ő és exe nyara is és ezek tök későn dőltek el. Volt egy közös nyaralás (hármasban) pár napos Balaton. Együtt nem tudtunk utazni, mert mire megtudtam, hogy hol van "lyuk", addig az összes munkatársam már kivette a szabiját és nem engedtek el :))
Szóval mi tavaly szeptember végén mentünk nyaralni a Mátrába egy hosszú hétvégére, ami amúgy tök jól sikerült végül. :)
Csinszka. A nyaralás nálatok hogyan működött? Mi az én családom telkére mentünk minden évben. Ketten kitaláltuk, hogy mikor, mennyi időre mennénk, mikor jó nekünk, és a gyerekkel már ezt tényként közültük, hogy ekkor meg ekkor megyünk oda. Szerette volna elhozni a legjobb barátnőjét magával, de az apja ezt se maga döntötte el, hanem azt mondta a lányának, hogy átgondolja.
Miután velem megbeszélte, hogy ez nekem belefér-e, és azt mondtam, hogy igen, azután lett rábólintva, hogy a barátnőjét is elvisszük. És onnantól kezdve azon a nyaraláson, meg a következőn is jöhetett velünk a barátnője. De ezek nekem nem naptárba voltak felírva, meg nem tényként voltak közölve.
Egyébként abban a kapcsolatban az ő vonalukon elég nagy szegénység uralkodott. Írtad, hogy Te anyagilag sokat dobtál bele a kapcsolatba. Nem tudom, mennyi az annyi? Mert nálunk pl. a gyereknek minden ruháját én vásároltam, egyéb holmikat, zsebpénzt is én adtam neki nagyon sokszor, és ezeken a nyaralásokon is javarészt az én pénzem fogyott, mert nekik nem igen volt. Picit úgy vettem ki a szavaidból, hogy nálatok is ez így működik.
Ha igen, és ebben a helyzetben Te nem vagy teljesogú döntéshozó már alapból is, akkor az több, mint bicskanyitogató!
Ennél fokkal árnyaltabb a dolog, mert a lufi ugyan pukkant, de nem rejtettem véka alá a vágyaimat (vagy elvárásokat, csak ez erős szó ide). Magyarán nem gyűjtögettem a sérelmeket, csak mikor hónapok alatt sem lesz változás, vagy azt látod, hogy a "gondjaid" valahogy nem is annyira számítanak, na igen, ott valóban borulhat a bili.
Amúgy meg valóban ketten kellettünk ehhez, teljesen belátom, hogy túlságosan alkalmazkodtam és kényelmessé tettem a dolgot, ami egy idő után már javarészt elvárás lett felém...igen, én itt hibázhattam, de változatlanul fenntartom, hogy érett emberek ezt tudják valahogy kezelni, elvégre azért nem olyan hibákról beszélünk, amik miatt véget vetsz egy kapcsolatnak.
Hát igen, nekem is igényem lenne, hogy a pasim szóljon, hogy holnap jön a gyerek.
Úgy főznék, nem gyantáznám aznapra a lábam, stb.
Azért haver/barátnő más. Ahhoz már az engedélyemet kellene adnom.
CsGyBzs, nekem a fórum indításakor pontosan ez volt a bajom, s félve is kérdeztem, hogy mennyire önzőség, ha így gondolom.
Egy pillanatig sem magára a gyerekre volt kihegyezve, szerintem a gyerek ahhoz alkalmazkodik, ahogyan a felnőttek ezt kezelik.
Pont az lett volna a lényeg, hogy valahogy ezt KETTEN kezeljük, s ne azt érezzem, hogy beosztások-alkalmazkodások-helyzetek elfogadások vannak körülöttem. Végeredményben ugyanaz lehett volna, ami van (volt), hisz itt éltünk volna, tervezhettünk volna stb. Csak a módja, ahogyan a másikat bevonod ebbe a "Te (párom) Csomagjába" - na, szerintem itt volt a hiba az egészben.
Vagy nem tudom..
Figyelj, nekem volt egy 4 éves kapcsolatom hozott gyerekkel. Igaz, tökre más volt a szitu, mert mi nem éltünk együtt, és tök más miatt is lett vége. Ellenbe a gyerek körüli dolgok MINDIG úgy zajlottak, hogy mi ketten EGYÜTT döntöttük el a gyerekes hétvégéket, hogy mikor hová megyünk nyaralni, stb. Mindenben teljes jogú tagként dönthettem én magam is, volt szavam. Sőt, a gyereknek meg lett mondva az, hogy amit én mondok neki mikor velünk van, azt vegye úgy, mintha az apja mondaná.
A hétvégék meg úgy zajlottak, hogy együtt találtuk ki a kaját, hármasban beszereztük. Volt, hogy hármasban főztünk, volt olyan, hogy csak az apja, amíg én a lánnyal törődtem, és volt olyan is, hogy ők ketten játszottak, és én pedig főztem rájuk. A szórakozás, de a feladat is közös volt, és nekem mindenben megvolt a részem, a szerepem. Emiatt soha nem érztem azt, hogy én kívülálló lennék ebben a történetben, és nekem csak beletenni kell az időmet, energiámat, stb.
De, nagyon lényegesnek tartottad, ne mondd, hogy nem! Hisz benned maradt a tüske, a mai napig is ...
Az a baj, hogy a magad vágyait magadban tartottad, csak gyűltek a sérelmek, és most kipukkadt a lufi :(
Az a nyomi meg tényleg végig azt hitte, hogy minden nagyon jó neked is.
Nem csináltam semmilyen zűrt. Volt egy veszekedésünk, mert egy hosszú szakaszban a gyerek úgy jött-ment a lakásban, hogy nekem nem is szólt előtte senki. Szerintem teljesen természetes, ha ezt előre egyeztetjük. Ebből volt a vita, s utána kaptam a beosztásokat havi szinten, ami azért már egy változás volt.
Tök jogos kérés volt részemről, gondolj bele, ha a pasid haverja, vagy a Te barátnőd jár-kel-ott alszik, amikor nem is értesítenek róla, csak meglepve tapasztalod, mikor hazaérsz....szóval azt a "zűrt" teljesen jogosnak éltem meg, s abban be is látta, hogy igazam van/volt.