Minimálbérből családban egyre nehezebben jövök ki, vagy talán már ki sem jövök.Ti hogyan csináljátok? (beszélgetés)

Az jó, ha tudnak segíteni a szüleid mindenféle zöldségekkel.

A boltokban mindig vannak leárazott dolgok, ezeket szoktam venni. Általában a felhasználási ideje jár le másnap, ezért beteszem a mélyhűtőbe, és ott tartja ezt az állapotát a felhasználásig.

Egy leves mindig legyen és hozzá lehet tésztaféle, feltéttel (általában ezt a gyerekek is szeretik).

A főzés során a lehető legkisebbre vágd a hozzávalókat, mert akkor kevesebb energia kell a készre főzéshez.

A mosáshoz a legolcsóbb mosóport veszem, a gépbe teszek mosókrémet, ami a sárt, olajat jól kihozza, és max. 40 fokon mosok. Ugyanúgy kimossa a ruhákat, mint a 60 fokos mosás. Sőt a hypó a max. 30 fokos vízben fejti ki a hatását legjobban.

A lakásban csakis energiatakarékos égők vannak, amiket nem szabad kapcsolgatni, este felkapcsolom, lefekvéskor le - így keveset fogyaszt.

A lakás hőmérséklete se kell 25 fokos legyen, elég a 20 fok max.

Az egy szó csak hogy rezsicsökkentés. De mennyiről vitték lejjebb? Nem mindegy!

Azt gondolom, hogy az étkezéssel lehet spórolni sokat. Van itt fórum a spórolásról, olvass abba is bele.

A másik dolog az energiával a takarékoskodás.

Mivel nem írod, hogy milyen lakáskörülmények közt, milyen vidéken - így nehéz tanácsot adni. Máshogy és másmindennel tud spórolni egy városi és egy kertes házban élő család.

Tégy jót-ot ismerem,létrehozóját is,megosztom Natika oldalát az FB-n

Véleményem az hogy már nem csak a minimálbérből nem lehet kijönni,hanem kicsit többől sem.

Persze ez sem tanács a fórumindítónak.

Talán felesleges holmik eladását javasolnám én is az aukciós oldalakon.

Tudni kellene, hány minimálbéres van a családban, vannak-e gyerekek. Mennyi az állandó fix kiadás.

Ha nem is teregeted ki az összeset tételesen, de az fontos információ lenne, mennyi marad kötelező kiadásokon felül.

na ez ma sincs máskép sajnos akik nem akarnak dolgozni de sírni tudnak én egy beteg kislányal vagyok ápolásin bezeg nekem nem adtak anno sem segályt és most el utasitotak a közgyogyommal csak az ember azt látja még én meg veszem a csirka szegycsontot meg afrhátat vagy ép a 350 ft csülök véget és a le árazott kruplit mi 100 ft és veszem a kislánynak afris maréknyi spenotot addig mások jókat esznek a pecsenyéseknél vagy ép márkás okos telefonal és rázzák magukat kifestve és igen a divat szerint hm na ez az amitöl fordul a gyomor mert én nem sirok hát sajnos

Szeretnék egy felhívást közzé teni ö a kislányom .köszönöm ha elolvasta szép napot

[link]

Nekem is ez lett a vége az önkormányzati látogatásomnak, sőt a hölgy közölte velem, hogy a probléma az, hogy nem is akarok dolgoz, mert ha akarnék dolgozni és nem segélyből élni, akkor bizony találnék még bejelentetlen munkát is, mert ő aztán tudja, hogy neki is meg nekem is van olyan ismeretségem, ahol tudnak így alkalmazni!

Megmutattam neki a pont aznap megérkezett elutasító levelet, amit az önkormányzat küldött egy pályázatomra, illetve elmondtam neki, hogy lehet azt hiszi, hogy a segélyre hajtok, de gondoljon már bele, hogy a havi 200 nettóm helyett miért jó az nekem, hogy kapok tőlük néhány ezer forintot? Valóban azt gondolja, hogy élősködni akarok az államon, ahelyett, hogy jól éljek a fizetésemből? Persze azt is elmondtam neki, hogy nekem nincs ismerősöm, ai bejelentetlenül alkalmazna, de ha neki van, akkor adja meg az elérhetőségét, mert megkeresem.

Kaptam segélyt 4 ezer Ft-ot. Soha többet nem kértem az önkormányzattól semmit azóta sem.

Ez felnőtt suli már, ugye?

Bár itt sem értem, hogy nem foglalkoznak ezzel.

Nekem sokáig nem volt otthon netem. Mert nem tudtam fizetni, másra kellet a pénz. Megoldottam máshogy ezeket a dolgokat.

Egyszer kértem segélyt életemben, mert egy baromi jól fizető munkahelyről kerültem Tp-re, és amikor még mindig nem tudtam elhelyezkedni, a Tp lejárt silány anyagi helyzetbe kerültem.

Kijött az önkormányzattól a hölgy és szinte a szekrényembe is benézett, azt mondta rendezett a lakás, jó minőségű a ruhám. Na akkor mutattam neki ajtót, hogy kenje a hajára a segélyt, miért kellene a pillanatnyi pénzszűkének, rongyos ruhát, és szutykos lakást jelenteni??? Na tényleg nem vagyunk egyformák ezen megítélés szerint.

Lehet, hogy a turkálóból, de nekem arra sem telt, akor neki, hogyan? És azért nézzük már meg a turkálót is. Egy nadrág ott is kb. 3 ezer Ft, mert annak már súlya van, egy póló lehet meg van 2-300 Ft-ból, de ezeken a nadrágtól kezdve a felsőig és kabátig jó divatos és új volt.

Fillérekért nem tud veni a turiból sem.

Onnan tudo, hogy ahol én voltam a szociális osztályon ot csak azok álltak sorba, akik segélyt igényeltek. Igen, nyomtatványal a kezükbe.

Nekem volt sérvem, Lebénult a jobb kezem, ha akartam volna sem tudtam volna akkor dolgozni, mert a fájdalomtól levegőt sem kaptam, tehát minden betegség is más és más. Van máshol is sérven, azzal meg el vagyok. Tehát soha ne ítélkezzünk mások felett, mert nem tudhatjuk, kinél mi okoz problémát.

Még azt sem ítélhetjük el, ha valaki annyira belefásult valamibe,igaz nincs fizikai betegsége, de lelkileg olyan mélyre jutott, hogy csakis szakember tudja/tudná/ kihúzni onnan.

Olvasd már el, amit írtam!

Amikor munkanélküli voltam, akkor én simán megmondtam a tanárnak, hogy nekem erremost nem telik. Ha netről volt szó, akkor arra. Nem buktatták meg a fiamat azért, mert nem tudtam valamit kifizetni.

Tudom milyen munkanélkülinek lenni, tudom milyen gericsérvesnek lenni, de azt is tudom, hogy sokan valóban felnagyítanak dolgokat.

Engem nem vettek fel sok helyre dolgozni pl. lidl, tesco, auchan és társai kereskedelembe, mert nincs kereskedelmi végzettségem, pedig az 5 db porckorongsérvemmel szívesen dolgoztam volna azt is, hogy legyen fizetésem. Utálom ezeket leírni, mert aztán jönnek a velem ellentétben jóindulatú emberek és hazugnak neveznek, de már megszoktam:)

Én pl. örültem a konyhalány munkának is, ami nehéz volt, de legalább volt fizetésem. Sokan ezt sem csinálnák mert milyen megalázó munka, meg neki sérve van, stb. Nekem is, de a pénz kellett, hogy valamilyen szinten meg tudjunk élni. Én sem emelhetek 1 kilot sem, de megtettem azért, hogy ne kerüljünk az utcára.