Milyen emlékeid vannak kicsi gyermekkorodból, amire szinte hihetetlen, mégis emlékszel? (beszélgetős fórum)

NEEEM!!! Kb. 4 éves volt, tévézni nem engedtem a gyerekeim, néhány állatmesét nézhettek csak videón, azt is csak a mi felügyeletünkkel :)

Egyébként nekem ovis koromtól vannak emlékeim, de leginkább olyanok, amik felzaklattak. Pl. az oviban volt egy fiú, aki gyakran beszorított a sarokba és megpuszilgatott, pedig nem is belé voltam szerelmes :(

Ez nagyon aranyos történet...igen, mackónak hívták azt a gatyát. A nagynénid egész biztos a meg nem született gyermeke helyett szeretett Téged és ezt Te is nagyon érezted, élvezted.

Én imádom a pici gyerekeket, a sajnos nemlétező uncsikám helyett. Volt már, hogy fiatal anyuka csaknem hülyének nézett, mert bátorkodtam a kocsiban lévő aranyos babájához beszélni. Nemmindenki szereti az ilyen közeledést, ezt is tudomásul kell venni. Nem vagyunk egyformák.

A Csendőr és a földönkívüliek filmet sem láthatta?

Mert abban is van egy hasonló mondat.

Bölcsődés koromban megvertem egy kislányt,mert zavart,hogy ő tud aludni,én meg nem.....,aztán egyszer bilizés közben vendégek jöttek,és nem voltam hajlandó felállni róla,mert szégyellős voltam,ott bekkeltem ki a kisbilin a vendéglátást...

Kemény volt...

És egyszer-ez már később valamivel,mikor felidegesítettem a kakast,és megcsipkedte a popsim,mert az ajtókilincset nem értem el...

Ja,és mint Cippora,én is befulladtam,és emlékszem,hogy olyan 4 éves lehettem(szüleim szerint 5)befulladtam,és megkérdezte az orvos,hová kérem a szurit,és annyira rosszul voltam,hogy meg sem tudtam szólalni..

Sok mindenre emlékszem,miért,ti nem?

Karácsony előtt volt, a nagynénémmel sétáltunk és egy áruház kirakatánál megálltunk. A nagynéném mutogatta, hogy: Nézd csak, azt a mackót fogod megkapni Karácsonyra!

Én néztem, néztem, de nem láttam mackót sehol, csak ruhákat.

Hol, hol ???- kérdeztem

Hát ott, ott! - mutogatott, de én még mindig nem láttam semmit, végül mindketten feladtuk.

Eljött a Karácsony, és én kaptam a nagynénéméktől...egy tréninggatyát!!!!!!

Akik idősebbek, azok tudják, hogy ezt a ruhadarabot régen mackónadrágnak hívták.

Én rettenetesen kiborultam, bömböltem, kerestem a mackómat.

Ekkor 2 éves voltam !

A következő Karácsonyra aztán kaptam egy gyönyörű(?), fehér, IGAZI mackót.

Ezt a nagynénémet egyébként nagyon imádtam és ő is engem, de ezt soha nem tudom elfelejteni.:( Igazi anyatípus volt és érdekes, hogy pont neki nem született gyereke.

Aki nem hisz Neked, kérd meg, hogy egyszer úgy igazán kutasson az emlékeiben, mi az amire ő emlékszik kicsi korából. Lehet akkor fog rádöbbenni, hogy mégis létezik ilyen.

Én 65 éves vagyok, és határozottan állíthatom, minél idősebb az ember, a hosszútávú memória annál hosszabbra nyúlik vissza. Bezzeg a rövid távú ezzel fordítottan arányos....sajnos.:DDD

Egy éves voltam, amikor anyukám megismerkedett a nevelőapámmal, bohóckodtak az udvaron, majd kergetőzni kezdtek, incselkedtek, és az apám nekiszaladt a szőlőt kifeszítő drótnak, majd meglátszott a helye a homlokán. Emlékszem rá. Nem sokra rá volt a lagzijuk, ahol nagy kerek szemmel bámultam a szaxofonost, harmonikást. Arra is emlékszem, és faltam a kókuszos tekercset...

Egy évesen már tudtam beszélni...ezt üzenem akkor egyúttal azoknak a kedves fórumozó társaimnak is, akik érvek híján különböző témák kapcsán felhozzák, hogy agyilag nem vagyok rendben...

Nekem az egyik az, mikor cumisüvegből eszem a tejet és a bátyám a cumisüveg másik végénél cuppog, hogy megeszi előlem, én meg bőgök. :))) Ez is max. 1,5-2 éves koromban történhetett, mert utána nem ettem cumisüvegből.

A másik meg egy elég érdekes emlék, vagy álom, nem tudom mi lehet, mert gyerekkoromban biztos voltam abban, hogy ez emlék. Egy műtőben vagyok (hogy pontosan hol, arra nem emlékszem) és egy csomó orvos sürög-forog. A poén, hogy soha nem műtöttek semmivel, főleg nem 6-7 éves koromig, amikor ezt megkérdeztem a szüleimtől...

Ez nagyon jó, akkor sok szép emléked van. Jó lenne, ha sok szülőben tudatosulna, hogy a gyermeke akármilyen kicsi, sok dologra fog emlékezni és bizony azokat már visszacsinálni nem lehet.

Az egész gondolat onnan jutott eszembe, hogy ma hallottam, ahogy egy anyuci az utcán már-már ordítva nevelte a gyermekét.

Fekszem. Nézek felfelé, és körülöttem mindennek khaki színe van. Csak azt nem értem, miért csak fekszem.

Hát anyukám elmagyarázta.

A nagybátyámat látogattuk meg a laktanyában. Nem tudjuk már pontosan, de az tuti, hogy egy év alatti voltam ilyenkor.

Hogy a piszok óvónő a kedvenc cumimat vette el...és soha többé nem láttam.

Olyan szép virág alakú volt....a szívem szakad meg érte azóta is.:D

Utáltam azt a nőt! :))))))))