Milyen emlékeid vannak kicsi gyermekkorodból, amire szinte hihetetlen, mégis emlékszel? (beszélgetés)

Oviban!

A fiam most is oda jár....és nyáron fürödtek a medencében.Én adtam rá a fürdőgatyát reggel:DDD

Óvoda...Felengedték a nagy medencét vízzel..Térdig ért:D

Mindenki fürdőruhában flangált csak rám adott jóanyám valami vízre áttetszővé váló gatyát...Frankón frusztrált..bőgtem is..meg takargattam a fütyimet:DDDDD

...és még valami!

Soha nem tekintettem ajándéknak GYEREKNEK ruhaneműt, ami SZÜKSÉGLET.

Ezzel az erővel "megajándékozhatjuk" a gyereket azzal is, hogy befizetjük az ebédjét az oviba.:)

Nagyon kedves vagy!:)

Látod, hogy megrázott! Még vén cekkerként is pontosan emlékszem!:)

Ez tényleg szinte hihetetlen, mert valóban féléves lehettél. Általában akkor fúrják ki a fülecskét.

Nekem ilyen korai emlékem azért nincs. Én is úgy emlékszem az első emlékemre, amit leírtam, mintha

lenéznék magamra, látom a fidres-fordos ruhámat, a cipőmet...a gödröt... és mégis belegyalogoltam.

Biztos valami hiánybetegséged volt.

A bátyám pl. ette a meszet a falról és a homokot és ha nem vették észre, akkor a tyúkkakit is:)

Még most is vihogunk rajta ha eszünkbe jut.

Én nagyon sok mindenre emlékszem. A szüleim, amikor még éltek csodálkoztak is rajta, azt mondták, hogy ez hihetetlen, de annyira pontosan visszaemlékszem mindenre, hogy a végén azt mondták tényleg így volt.

Az első emlékem a fülem kifúrása volt. A háziorvos csinálta. Tél volt, fél éves voltam, így fehér overálban voltam, fehér sapkában és rózsaszín sálban. Nem vetkőztettek le csak a sapimat és a sálamat vette le az anyukám és derékig levette rólam az overált. Az apukám fogott ölbe, elfagyasztották a fülemet, ami nagyon fájt és átszúrták, valamint beletették a fülbevalómat.

Emlékszem még sok ovis és otthoni eseményekre, de van olyan is, amire úgy emlékszem, hogy a tesómmal történt, de mindenki azt mondja, hogy velem. Pl. az építkezés alatt beleestem a mészbe. Én erre úgy emlékszem, hogy a bátyámmal történt és látom, hogy néz ki és azt is, hogy mennyire sír és azt is, hogy a nagymamám lemossa, felöltözteti és viszi az orvoshoz. És persze ez én voltam, de valahogy kívülről látom ezt az egészet. És emlékszem a karácsonyokra, a plafonig érő karácsonyfára, a rajta lévő szaloncukorra, a sütikre, amit anyukám sütött és arra, hogy egy karácsonykor kb. 3 éves lehettem éjjel szaloncukrot akartam enni és odaálltam a szüleim ágya mellé és csak néztem az apukámat, aki erre felriadt és adott cukrot. És emlékszem egy búcsúra, amikor egész pici voltam még, karonülő. Nem tudtam még menni, apukám vitt ölbe, én egy nagyon szép rózsaszín ruhába voltam és kakas nyalókát ettem. 4,5 évesen voltam kórházba. Ekkor már megszületett a húgunk is és valószínű, hogy a féltékenységem vagy mim volt akkor miatt a kórház nagy részére úgy emlékszem mintha a húgommal történt volna. A vérvételre emlékszem, az ételre, a vizsgálatokra, a játékokra és arra, hogy nem vehettem fel a bohócos pizsimet, hanem a kórházi hálóingben kellett lennem, de arra, hogy kikötöztek nem emlékszem, mert erre úgy gondolok, hogy a húgommal történt.

Befejezem:) annyi emlékem van, hogy velem telne meg ez a fórum:)

Amikor az előbb említett rokon gyerek pár hetes volt, egyik éjjel azt álmodtam, hogy a család az ágy fölé hajol, és mindenki zokog. Az ágy mellett egy fehér ruhás, félelmetes alak térdelt, de senki nem vett róla tudomást. Megpróbáltam elzavarni, de felugrott, és kergetett. Alig bírtam emelni a lábam, rettegtem. A lakásajtóból visszafordultam, és újra próbálkoztam, de megint futnom kellett. Erre felébredtem.

Másnap reggel a szülők kétségbeesve mesélték, hogy éjjel beriasztott a bébicsősz, és alig tudtak a gyerekbe lelket verni. Ezek után nem gondolom, hogy az öcséd álmodott :(

Félelmetes...

Most van a közeli rokonságunkban egy kisgyerek. Még nem beszél, de nagyon gyúrok rá, hogy ha megszólal, miket fog mondani :)

Óvodás koromból arra emlékszem, hogy szinte öklendezve, de meg kellett ennem a sárgaborsó főzeléket, aminek már a szagától is rosszul voltam.

És az oviból indultam el világgá is, de volt aki besúgott a szüleimnek és hamar megtaláltak. De hogy miért szántam el magam erre a lépésre, azt nem tudom